A hőhullámok, extrém időjárási jelenségek, a megváltozott csapadékeloszlás, az élelmiszerbiztonság romlása, a vírusok és baktériumok fokozott terjedése mind az ember által gyorsított klímaváltozás számlájára írhatók – hogy pontosan milyen mértékben, azt a The Lancet éves egészségügyi-klímaváltozási jelentésében foglalja össze 43 akadémiai intézmény és ENSZ-hez köthető ügynökség. A The Lancet Countdown minden egyes évben átveszi, hogy a klímaváltozás milyen egészségügyi következményekkel jár, és hogy ezek megfékezésére mit tesznek az országok. Az idei elemzés kifejezetten borús képet fest a jövőről.
A klímaváltozásról hajlamosak vagyunk számokban és a bolygó egészét érintő időjárási jelenségekben beszélni, pedig ugyanolyan fontosak az emberi fizikai és mentális egészségre gyakorolt következményei. Nemcsak a vízszintemelkedéssel vagy az egyre több extrém időjárási események okozta katasztrófákkal, hanem a hőhullámok általi extra halálozással és a vírusok terjedésének felgyorsulásával is ugyanúgy számolnunk kell, ha a globális felmelegedésről beszélünk.
Hőhullámok, csapadékeloszlás és élelmiszerbiztonság
A The Lancetben megjelent elemzés szerint 2020-ban a 65 éven felüliek korcsoportjában 1,3 milliárddal több lett a populációra vetített hőhullámtól sújtott napok száma: ez a „mértékegység” a hőhullámmal sújtott napok számának és az adott populációnak (esetünkben a 65 év felettieknek) a szorzata. Ez a korcsoport kifejezetten sérülékeny ebből a szempontból, számukra komoly egészségügyi kockázatot jelenthet egy komolyabb hőhullám. Az 1 évnél fiatalabb gyerekek között ebben az évben 626 millióval nőtt ugyanígy az ember-napok száma. A viszonyítást az 1986-2005-ös kontrollértékhez igazították. A szakértők szerint a mezőgazdaságban dolgozókat érintették a legjobban a hőhullámok egészségügyi következményei.
A mezőgazdaságot azonban nemcsak a hőhullámok sújtják – a növekedő átlaghőmérséklet, a megváltozott csapadékeloszlás is veszélyeztetik az élelmiszerbiztonságot. 2020-ban bármelyik hónapban a bolygó felszínének akár 19 százalékát is érinthette aszály. Ez az 1950-1999-es időszakban soha nem haladta meg a 13 százalékot. A magas hőmérsékletek ráadásul még a terméspotenciált is befolyásolták a világ alapvető terményeinél: az időjárási minták változása miatt az 1981-2010-es átlaghoz képest
- 6 százalékkal a kukorica,
- 3 százalékkal az őszi búza,
- 5,4 százalékkal a szójabab,
- 1,8 százalékkal a rizs terméshozama csökkent.
Olyan betegségek fenyegetnek, amilyenek itthon még soha
Viszonylag sok szó esik róla, hogy a klímaváltozás miatt Magyarországra is elérhetnek olyan kórokozók, amelyek eddig csak a trópusi, esetleg a fejlődő országokra korlátozódnak. A The Lancet elemzése most számszerűsítette is, hogy mennyire növekszik a terjedésük, megemlítve, hogy ugyan az alacsony emberi fejlettségi indexszel (Human Development Index, HDI) rendelkező országokban még mindig nagyobb veszélyt jelentenek, a magas HDI-vel rendelkező országokban arányaiban jobban növekszik a reprodukciós rátájuk. A HDI egy mutatószám, amely a világ országainak összehasonlítását teszi lehetővé a születéskor várható élettartam, az írástudás, az oktatás és az életszínvonal alapján.
Ilyen betegség a malária (Plasmodium falciparum, előfordulása 39 százalékkal növekedett 2010-2019-ben az 1950-1959 közötti állapothoz képest), a dengue, a Zika, a chikungunya reprodukciós rátája globálisan emelkedett. A rovarok által terjesztett betegségekre még mindig a fejlődő országok a legérzékenyebbek.
Hasonló tendenciákat figyeltek meg a kolerabaktérium (Vibrio cholerae) esetében, ez egy olyan egy kórokozó, amely a becslések szerint évente közel 100 000 halálesetet okoz, különösen azokban a populációkban, ahol korlátozott a hozzáférés a tiszta vízhez és a higiéniához. A kolerakbaktérium terjedésére alkalmas tengerparti területek jelentősen növekedtek az összes HDI-kategóriás országban 2003 és 2019 között, a legsérülékenyebbek még mindig az alacsony HDI-vel rendelkező országok, mert itt a tengerparti területek 98 százaléka ideális a terjedéshez.
Nem vagyunk felkészülve
A szakértők azt is vizsgálták, hogy az országok mennyire készültek fel a katasztrófákra, az eredmények pedig elkeserítők: az elemzés szerint 2020-ban 166 ország közül 104 (63 százalék) nem alakított ki magas szintű nemzeti egészségügyi vészhelyzeti keretrendszereket, így nincsenek is felkészülve a járványokra és az éghajlattal összefüggő egészségügyi vészhelyzetekre. Az alacsony HDI-vel rendelkező országok mindössze 55 százaléka dolgozott ki közepes szintű keretrendszereket ugyanerre. 91 ország közül csak 47 (52 százalék) számolt be arról, hogy rendelkezik nemzeti alkalmazkodási tervvel az egészségügyben, a végrehajtás fő akadályának az elégtelen humán- és pénzügyi erőforrásokat jelölték meg.
A párizsi megállapodás céljainak elérése és a globális felmelegedés katasztrofális szintjének megelőzése érdekében a globális üvegházhatású gázok kibocsátását felére kell csökkenteni egy évtizeden belül. A csökkentés jelenlegi üteme mellett azonban több mint 150 évbe telne az energiarendszer teljes széndioxid-mentesítése, és az országok közötti egyenlőtlen reakciók azt eredményezik, hogy az alacsony széndioxid-kibocsátásra való átállás egészségügyi előnyei egyenlőtlenek lesznek.
A lassú dekarbonizációs ütemért részben a fosszilis tüzelőanyagok támogatására fordított közpénzek felhasználása a felelős. A vizsgált 84 országból 65 még 2018-ban is nyújtott átfogó támogatást a fosszilis tüzelőanyagokra, és sok esetben a támogatások a nemzeti egészségügyi költségvetés jelentős hányadának feleltek meg.
