Problémás dokumentumokhoz jutott hozzá a BBC: számos ország azért lobbizott az ENSZ-nek, hogy enyhítse a fosszilis energiahordozókról való átállás sürgetését. A cél az lett volna, hogy az IPCC legutóbbi jelentését kicsit polírozzák.
A kiszivárgott dokumentumok több mint 32 000, kormányok, vállalatok és más érdekelt felek által benyújtott beadványt jelentenek, amelyeket az IPCC tudósaihoz címeztek. Az IPCC az ENSZ egy független testülete, 6-7 évente kiad egy jelentést, amiben a legfrissebb tudományos eredményeket elemzi a klímaváltozással kapcsolatban. A jelentések tekintélye részben abból fakad, hogy gyakorlatilag a világ összes kormánya részt vesz a konszenzushoz vezető folyamatokban.
A dokumentumok tartalma már csak azért is kifejezetten érdekes, mert kicsit több, mint egy hét múlva ugyanezeknek az országoknak ismertetniük kell a vállalásaikat a klímaváltozás megfékezése érdekében az ENSZ klímakonferenciáján, a COP26-on. A dokumentumokhoz és a jelentés utolsó vázlatához egyébként a brit Greenpeace oknyomozó újságírókból álló csapata, az Unearthed jutott hozzá.
Fosszilis energiahordozók
Talán nem meglepő, hogy a szaúdi olajminisztérium egy tanácsadója szerint a fosszilis energiahordozókkal kapcsolatban ki kellene húzni a jelentésből azt, hogy „minden területen sürgős és gyorsított átalakításra van szükség”, egy szenior ausztrál hivatalnok szerint pedig nem igaz, hogy minden szénerőművet be kellene zárni – annak ellenére, hogy a COP26 egyik fő célkitűzése a szén teljes kivezetésének megoldása.
Az indiai kormánnyal szoros kapcsolatban álló Indiai Központi Bányászati és Üzemanyagkutatási Intézet vezető tudósa arra figyelmeztetett a dokumentumok szerint, hogy a szén valószínűleg még évtizedekig az energiatermelés fő támasza marad, mivel a megfizethető villamosenergia-szolgáltatás „óriási kihívásnak” bizonyul. India ma a világ második legnagyobb szénfelhasználója.
Szaúd-Arábia, Kína, Japán és Ausztrália is inkább a szénmegkötő megoldásokat támogatná, ami nem csoda, hiszen ezek nagy fosszilisenergia-termelők és felhasználók.
Argentína, Norvégia és az OPEC is vitatja a jelentést. Norvégia azzal érvel, hogy az ENSZ tudósainak jobban számításba kell venniük a szénmegkötés lehetőségét, mint a fosszilis tüzelőanyagok kibocsátáscsökkentésének lehetséges eszközét. A jelentés egyébként említi a szénmegkötést, mint lehetőséget, de azt is megjegyzi, hogy bizonytalan, mennyit tud hozzáadni a klímaváltozás elleni küzdelemhez.
Ausztrália ezen kívül arra is kéri a dokumentumokban az IPCC-t, hogy hagyja ki, mennyi gondot okoztak a fosszilis energiahordozók mellett lobbizók a klímaváltozás elleni küzdelemben az országban és az Egyesült Államokban is.
Az IPCC elmondta a BBC-nek, hogy ugyan a kormányoktól és különböző szervezetektől érkező megjegyzéseket megfontolják, de nem kötelesek beépíteni őket a jelentésbe – ez az egyik olyan faktor, ami igazán megbízhatóvá, és „lobbibiztossá” teszi a munkájukat. Corinne le Quéré, a Kelet-Angliai Egyetem professzora, aki három részét is segített összerakni a jelentésnek, azt mondta: a javaslatokat és kommentárokat szigorúan tudományos alapokon vizsgálnak meg, teljesen mindegy, kitől érkeznek.
A nagy húskérdés
Brazília és Argentína, a világ két legnagyobb marhahús-tenyésztője és állati takarmánynövény-termelője, határozottan vitatja a jelentéstervezetben szereplő bizonyítékokat arról, hogy a húsfogyasztás drasztikus csökkentése szükséges a kibocsátások mérsékléséhez. A jelentés szerint a növényalapú étrend akár a kibocsátások felét is megspórolhatja a hagyományos nyugati diétához képest.
Mindkét ország azért lobbizott, hogy a növényalapú étrendet ne említsék, mint alacsony kibocsátású megoldást, és azt is hagyja ki az IPCC, hogy a marha egy magas szénkibocsátással járó húsféle. Argentínának a húselhagyó hétfő sem tetszik, mint ötlet a húsfogyasztás csökkentésére. Az ország szerint a húsban gazdag étrendek közül is vannak környezetbarát alternatívák.
Brazília amellett érvelt, hogy a növényi étrend önmagában nem garantálja a kapcsolódó kibocsátások csökkentését, és továbbra is hangsúlyozza, hogy a vita középpontjában a különböző termelési rendszerekből származó kibocsátások szintjének kellene állnia, nem pedig az élelmiszertípusoknak.
Svájc észrevételeinek jelentős része a jelentés azon részeinek módosítására irányul, amelyek szerint a fejlődő országoknak pénzügyi támogatásra van szükségük a gazdag országoktól a kibocsátáscsökkentési célok elérése érdekében. Ausztrália hasonló érvekkel élt.
A nukleáris energia kérdése
Kelet-európai országok sora amellett tette le a voksát, hogy a jelentésnek sokkal pozitívabban kellene feltüntetnie a nukleáris energiát, mint környezetbarát energiaforrást. India szerint azonban konkrétan mindegyik fejezet elfogult az atomenergiával kapcsolatban.
Csehország, Lengyelország és Szlovákia kritizálja a jelentés azon részét, amely szerint az atomenergia az ENSZ 17 fenntartható fejlődési célja közül csak az egyik megvalósításában játszik szerepet. Az országok azzal érvelnek, hogy a nukleáris források az összes fejlesztési cél nagy részében segíteni tudnak elérni a kívánt kibocsátáscsökkentést.
