Ha nem teszünk valamit sürgősen, a hőhullámok, elsöprő viharok, szárazságok, erdő- és bozóttüzek nem ritka, különleges események lesznek, hanem a mindennapjaink részei – ugyanakkor van még remény arra, hogy a bűvös 1,5 Celsius-fokos melegedési küszöböt ne lépjük túl. Ehhez azonban gyors és drasztikus változtatásokra lesz szükség. Dr. William Collins, a brit Readingi Egyetem meteorológiai szakának kutatója összefoglalta nekünk az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) legfrissebb, hatodik jelentését, ami a klímaváltozással kapcsolatos jelenlegi legpontosabb tudományos álláspontot ismerteti – ha úgy tetszik, ez az új tudományos biblia a klímakutatók és döntéshozók számára.
Ön szerint mi a legfontosabb tanulság a friss jelentésből? Mit emelne ki leginkább?
Azt emelném ki, hogy végre biztosan össze tudjuk kötni az emberek általi üvegházhatásúgáz-kibocsátást az extrém időjárási jelenségekkel, például a hőhullámokkal, esőzésekkel. Ez volt az egyik legfőbb megállapítás. A másik talán az, hogy még mindig tarthatjuk a felmelegedést 1,5 Celsius-fokon, ha most cselekszünk. Nincs minden veszve, de azonnal változtatnunk kéne, ráadásul radikálisan és fenntarthatóan, ha szeretnénk a melegedést biztonságos keretek között tartani, és kevesebb ilyen extrém időjárási jelenséget akarunk látni a jövőben. Ha nem teszünk semmit, csak romlani fog a helyzet. Minden fél foknyi melegedés után kimutatható arányban gyakoribbak lesznek az extrém időjárási jelenségek.
Mi az oka annak, hogy még csak most sikerült ennyire egyértelműen kimondani: igen, mi, emberek okozzuk a klímaváltozást? Jobbak az adatok most, pontosabbak a tudományos mérések?
Több és jobb minőségű adatunk van a világ minden tájáról ezekkel az extrém időjárási eseményekkel kapcsolatban. A korábbi jelentések inkább arra koncentráltak, hogy az átlaghőmérséklet-változás hogyan alakul, de most azt is tudjuk, hogyan változnak az extrém jelenségek, mint a hőhullámok vagy a nagy viharok. Összekötöttük a klímamodelleket ezekkel a fizikai jelenségekkel, és az adatok egyértelműen azt mutatták, hogy az emberi tevékenységhez kapcsolódnak. Normál esetben százévente egyszer látnánk ilyesmit, de az adatok azt mutatják, hogy most már egy évtizedben több is előfordul. Ha az ember nem változtatná meg a klímát, nem jelentkeznének ilyen sokszor ennyire extrém események.
Az elmúlt években a kormányok nem törték magukat, hogy valódi változtatásokat hozzanak. Gondolja, hogy az új jelentés ezen változtatni fog?
Igen, remélem, hogy ezt most már komolyan fogják venni, mert fekete-fehéren kijelenti, mik a választási lehetőségeink, és azt is, hogy mik lesznek a klímaváltozás következményei. Ahogy korábban is említettem: minden fél fokos emelkedésnél szignifikáns emelkedés látható a károkban, amiket az extrém időjárási jelenségek okoznak. Ez a jelentés azt mondja, hogy ha 1,5 fok körül akarunk maradni, azonnal kell cselekednünk, remélhetőleg ez erős üzenet a kormányok számára. Ez a kiadvány összegez minden olyat, amit a klímával kapcsolatban megtudtunk az elmúlt 5-10 évben.
Ez a legátfogóbb szakértői jelentés, ami valaha készült a klímaváltozással összefüggésben.
Írnak a jelentésben idővonalról és határidőkről, amit követnünk kell, hogy minél kevesebb legyen a kár? Ahhoz, hogy a 1,5 fok elérésére egyáltalán esélyünk legyen, nettó nulla karbonkibocsátásra van szükség, mi erre a határidő?
Az évszázad közepe. De ez nem azt jelenti, hogy mindegy, addig mit csinálunk. A jelentés egyik különlegessége, hogy kimutatta: a nettó nulla kibocsátás stabilizálja a hőmérsékletet, így ha ezt sikerül elérnünk, az megállítja a további átlaghőmérséklet-emelkedést. Tehát ha 2050-ben érjük el, akkor az akkori átlaghőmérséklet marad, és nem emelkedik tovább, de amit most és 2050 között teszünk, az fogja eldönteni, mi lesz ez a hőmérsékletszint. Ha az évszázad közepéig nem teszünk semmit, akkor az emelkedés már legalább 2 Celsius-fokon áll majd meg, és nincs esély, hogy visszatérjünk a 1,5 fokhoz. Ha azonban most drasztikusan változtatunk, akkor 2050-re 1,5 fok körülire szoríthatjuk a felmelegedést.
Az országok eddigi vállalásai lehetővé teszik ezt a 1,5 fokot? Vagy ha nem is a 1,5 fokot, valamelyik kevésbé katasztrofális szintet?
Nem, úgy gondolom, hogy a jelenlegi emisszióvállalások 2-3 Celsius-fokos emelkedésnél állítanák meg az átlaghőmérséklet-növekedést. Novemberben lesz egy Klímaváltozási Konferencia, a COP26, ahol reményeim szerint a kormányok sokkal ambiciózusabb célokat fognak megfogalmazni.
Mi fog történni, ha mégis a 2-3 fokos melegedésnél állunk meg?
Sokkal rosszabb lesz a helyzet, mint most. Minél jobban melegszik a hőmérséklet, annál több extrém időjárási esemény lesz, olyanok is, amilyeneket korábban soha nem láttunk. Az év elején például hőkupola jelent meg az Egyesült Államok északnyugati részén, Seattle-ben és Kanadában a hőmérséklet magasabb volt, mint amit valaha átéltünk. Az ilyen jelenségek, amelyek eddig extrémek és ritkák voltak, mindennapivá válnak majd.
Beszéljünk egy kicsit arról a fejezetről, amelyen az IPCC jelentésben dolgozott. A fejezet címe: a Föld sugárzásegyenlege, az éghajlati visszacsatolás és klímaérzékenység. Mit takar a bolygó energiaegyenlege egészen pontosan?
Az üvegházhatású gázok gyakorlatilag takaróként működnek a bolygón, benn tartják a hőt, vagyis az energiát a felszínről, és nem engedik, hogy elszökjön a világűr felé. Ki tudjuk számolni, hogy mennyi az az energia, amit a gázok csapdába ejtenek. A jelentéshez megnéztük, hogy ez az extra energia mit csinál, és azt találtuk, hogy a gleccsereket és a jégtakarót olvasztja, valamint az óceánokat melegíti. Ez megerősített minket a korábbi elképzeléseinkben, és bebizonyította, hogy az el nem vesző sugárzás az egész klímarendszert melegíti.
Szóval a sugárzásegyenleg a klímaváltozás egyik mérőszáma, ha jól értem.
Igen, így van. Az ember általában azt érzékeli, hogy ahol él, milyen a hőmérséklet, de a klíma nem így tárolja az energiát. A klímaváltozás valójában elsősorban melegíti az óceánt és olvasztja a gleccsereket, és ezek melegítik a levegő hőmérsékletét. A globális felmelegedést úgy tudjuk a legbiztosabban mérni, ha az óceánok melegedését és a jégolvadást figyeljük meg.
Hogyan mérjük ezeket?
Az egyik legújabb módszer az, hogy önjáró hőmérsékletmérő bójákat indítunk útnak, amiket csak elengednek a tengerekben, és teszik a dolgukat. Évekig tudnak dolgozni, és a vizek különböző szintjeit is mérik: néha lemerülnek, és az alsóbb rétegekről gyűjtenek adatokat, néha a középső területekről, néha a vízfelszínről. Most már nagyon jól tudjuk, hogyan változott az óceán hőmérséklete. A másik nagyon érdekes dolog, hogy a jégtakaró változását úgy mérhetjük műholdak segítségével, hogy a körülöttük lévő gravitációs mező változását figyeljük meg. Ez egy nagyon okos módja az adatgyűjtésnek. A segítségével meg tudjuk mondani, pontosan mennyi jeget veszített a bolygó.
És hogyan jönnek ki végül azok a számok, amelyeket a jelentésben olvashatunk?
Ha megmérjük, mennyi jég veszett el, illetve, hogy az óceán különböző rétegei hogyan melegedtek, ebből ki tudjuk számolni, mennyi többletenergia maradt. Ezt a jelentésben zettajoule-ban adjuk meg, ami egy nagyon furcsa mértékegység, de segít számszerűsíteni az energiát. Ha tudjuk, mennyi víz van az óceánban, és mennyit melegedett a víz, akkor tudunk következtetni az energiamennyiségre. Az energiát egyébként is joule-ban mérjük, úgyhogy a zettajoule-ból lehet látni, milyen óriási mennyiségről van szó.
Volt még olyan eredmény a témában, ami fontos előrelépés a korábbi jelentésekhez képest?
Amit az előbb elmondtam, az a sugárzásegyenlőtlenség kutatásának egyik célja csak, a másik az, hogy rájöjjünk: mi okozza az energiaegyensúly felborulását. Megnéztük a szén-dioxidot, a metánt, és más üvegházhatású gázokat is, és azt találtuk, hogy bár még mindig a szén-dioxid a felmelegedés legfőbb mozgatórugója, a többi gáz is komoly hatással van a klímára. Én a metán hatásait néztem át kifejezetten, és ki tudtuk mutatni, hogyan hat a felmelegedésre. Ez a gáz nem csak melegít, más folyamatokat is beindít, például az ózon koncentrációjának csökkenését, vagy a légkörben való vízgőz mennyiségének változását.
Gyakorlatilag erősítőként működik az üvegházhatású gázok között.
Ha a szén-dioxid kibocsátása mellett a metánkibocsátást is csökkentenénk, rengeteget segítenénk a bolygón – és nemcsak a bolygón, hanem az embereken is, a metán ugyanis a levegő minőségét is befolyásolja.
Miért csak az elmúlt néhány évben kezdtünk el koncentrálni a szén-dioxid mellett a metánra is?
Jó kérdés, nem tudom, hogy a múltban miért nem volt rajta ilyen fókusz. Engem korábban is érdekelt, de most már egyre komplexebb klímamodelleket tudunk csinálni, és jobban értjük, hogyan befolyásolja a klímát a légkörbe kerülő metán, és hogy milyen más hatásai vannak a melegítésen kívül. Ez lehet az egyik oka, hogy most már fontosabbá vált a kutatása. A másik oka talán a levegőminőséghez köthető, korábban ezzel nagyon nem foglalkoztunk a klímaváltozás kapcsán. Az új jelentés egyik nagy újítása a klímaváltozás és a levegőminőség összekapcsolása. Most először van szó arról is, hogy ha a klímaváltozást mérsékeljük, az a légminőségen is javít.
A klímaváltozás miatt egyre több metán szabadul fel az olvadó permafrosztból is. Tudjuk mérni, hogy mennyi metán van itt a talajban megkötve, és mekkora melegedést fog okozni, ha kikerül?
Most kezdjük el igazán mérni, de nagyon nehéz dolgunk van vele. Egy óriási területről van szó, Kanada és Oroszország egész északi részéről. Egyelőre néhány különálló mérésünk van, de nagyon nehéz globálisan megbecsülni, hogy a permafroszt mekkora része olvad jelenleg. A következő években többet fogunk erről a témáról tudni. Erről azonban a mostani jelentésben nem sok van még – azt viszont már most megbecsültük, hogy minden egy fokos emelkedéssel a permafroszt felső rétegének 25 százalékát veszíthetjük el. Ez nem kevés. A permafroszt tekintetében nagyon sokat számít, hogy 1,5 fokos, vagy 2-3 fokos lesz az emelkedés.
Az új jelentés kapcsán érdekelne, hogy mi a véleménye a klímapánikról és a klímaszorongásról. Gondolja, hogy az egyre borúlátóbb jelentések segítik a klímaváltozás elleni harcot, vagy a szorongás miatt már inkább kontraproduktív egy-egy ilyen kiadvány társadalmi szinten?
A pánik soha nem jó dolog, mert nem túl konstruktív, de úgy gondolom, hogy jobb, ha minél több ember aggódik a klímaváltozás miatt, és hangot is ad ennek. A jelentés kimondja, hogy nagy mértékű és azonnali csökkentésre van szükség, ez pedig nem fog megtörténni anélkül, hogy a kormányok így ne döntenének. Ezt az emberek maguktól nem tudják elérni. Úgy gondolom, hogy a kormányok szeretnék csökkenteni a kibocsátásokat, de politikai szempontból nem érzik megvalósíthatónak, így ha egy országban minél több ember helyez nyomást a politikai szereplőkre a klímaváltozás miatt, annál nagyobb az esélye, hogy valóban történni is fog valami.
