2022 júliusában derült ki, hogy a Mol nyerte a hulladékgazdálkodási koncessziót: a vállalat 2023. július 1-jétől kezdődően 35 éven át, 2058-ig végzi majd az évi közel 5 millió tonna magyarországi települési szilárdhulladék begyűjtését, emellett gondoskodni fog annak kezeléséről, a kapcsolódó beruházások megvalósításáról. A felelős cég neve MOHU Mol Hulladékgazdálkodási Zrt. lesz.
Egy új szemétégető felépítése is felmerült a stratégia keretében, a Mol ezzel érné el, hogy minél kevesebb hulladék kerüljön a lerakókba.
A helyzet a valóságban ennél sokkal komplexebb, de tény, hogy a hulladék energetikai hasznosításának nagyon más a megítélése ipari, illetve zöld, civil oldalon. Egyrészt valamit kezdeni kell a hatalmas hulladékmennyiséggel, az energiatermelés pedig kézenfekvő, sőt, akár hasznos is lehet, másrészt viszont sokan tüneti kezelésként, semmint valódi megoldásként tekintenek a technikára.
- Tényleg veszélyes az egészségre az ipari hulladékégetés?
- Mennyiben fokozza a globális felmelegedést a tevékenységgel járó kibocsátás?
- Milyen érvek szólnak mégis ezen megoldás mellett?
- Egyáltalán van-e értelme évtizedekre egyetlen szereplő kezébe adni a hazai hulladékgazdálkodást?
Többek között ezekre a kérdésekre kerestük a választ szakértők segítségével.
Ne kerüljön szemét a természetbe
Mindenekelőtt érdemes megérteni a hazai hulladékhelyzetet és a Mol stratégiájának lényegét. Előbbi esetében komoly kihívásokról, utóbbinál pedig a körforgásos gazdaság szerepéről kell beszélnünk.
Magyarországon jelenleg komoly hiányosságok vannak az újrahasznosításban, az uniós szintet tekintve sokkal nagyobb arányban végzi a hulladék lerakókban, ami számos, nem kívánt hatással, legfőképp szennyezéssel jár. A szemét egy része ráadásul potenciálisan értékes alapanyag – környezeti és gazdasági szempontból is luxusnak számít, hogy legyártanak, ide-oda szállítanak egy műanyag palackot, majd az egyszeri használat után a szeméttelepen végzi.
A szennyezés és az újrahasznosítás oldaláról is kiemelt jelentőségűek a műanyagok. „A műanyag gyártása és feldolgozása egy dinamikusan növekvő iparág az egész világon. Nehézségek adódhatnak ugyan a szektorban, de a műanyag hasznos tulajdonságait nehéz lenne egyéb anyaggal pótolni. Ez pedig azt is jelenti, hogy az emberiségnek meg kell oldania a hulladék kérdését” – nyilatkozta a 24.hu-nak Dr. Demjén Zoltán, a Magyar Műanyagipari Szövetség (MMSZ) alelnöke.
A MOHU célja a fentiekhez igazodva az, hogy minél kevesebb szemét maradjon hasznosítatlan.
Nagy örömünkre az alap filozófiai kérdésekben maximálisan egyetértünk: a vállalat is azt az elvet hirdeti, hogy a műanyag hulladék ne kerüljön ki a természetbe, illetve műanyaghulladék-lerakókba
– állapította meg Demjén Zoltán.
A szakértő szerint ez nem egy óriási vállalkozás, Nyugat-Európában több követendő példát is találni, ilyen Németország, ahol nagyságrendileg több műanyag szemét keletkezik, mint itthon, mégis évek óta elenyésző mennyiség kerül a lerakókba. „A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy mechanikailag reciklálják, valamint energetikailag újrahasznosítják. Az MMSZ szerint ez az ország érdeke, és ezt osztja a Mol is” – tette hozzá.
Németországban 2020-ban a műanyag hulladék 43 százalékát hasznosították újra mechanikailag, 55–57 százalékát pedig energetikailag, és a maradék 0–2 százalék került lerakókba. Magyarországon az arányok 2020-ban ebben a sorrendben 33, 23 és 44 százalék voltak, az európai átlagot nézve egyedül a mechanikai újrahasznosítás aránya tekinthető jónak, de persze ezen a területen is rengeteget lehetne fejlődni.
A feladat tehát adott: a hulladékot hasznosítani kell – elkerülve, hogy a lerakókban kössön ki. A helyzet azonban az, hogy ezt – csak ha a műanyagot vesszük is – nem feltétlenül lehet pusztán újrahasznosítással megoldani.
Az újrahasznosításon túl
Bűdy László, a myCEPPI közép-európai fókuszú polimerpiaci elemzőcég ügyvezetője szerint szembe kell néznünk vele, hogy fogyasztói társadalmunkban mindig is keletkezik szemét, ezzel pedig kezdeni kell valamit. A feladat az, hogy ahol lehet, így a műanyag esetében is a hulladékot bent tartsuk a körforgásban, az esetleges szemétégetők pedig éppen ebben segíthetnek.
„A műanyag nem tud a végtelenségig cirkulálni, egy idő után ki kell vezetni a rendszerből, mert romlik a minősége. Ez egy polietilén zacskó esetében például három újrahasznosítás. A képlet egyszerű: mesterséges molekulákról, molekulaláncokról van szó, amelyek idővel töredeznek, vastagabbak lesznek, veszítenek alaptulajdonságaikból, ráadásul be is szennyeződnek” – nyilatkozta lapunknak.
A hosszú távú mechanikai újrahasznosítást ráadásul az is gátolja, hogy a műanyagok nem homogének, rendkívül sokszínű anyagcsoportról van szó. Fontos szempont továbbá, hogy a reciklálás sokszor igen költséges. Amennyiben végiggondoljuk azt, hogy mi minden van a kukánkban, jellemzően komposztálható és nem komposztálható anyagokról, főként élelmiszerekről és ezek csomagolójáról beszélhetünk. Ha ezeket el is tudják különíteni, a csomagolón szennyeződések maradnak, a tisztítás pedig energetikai és környezeti szempontból sem feltétlenül éri meg.
Felmerülhet még a kémiai újrahasznosítás, mint opció, ám ez egyelőre egyáltalán nem kifizetődő. Noha kísérleti szinten már tesztelik, hogy a műanyagot miként lehet alapanyaggá, azaz például priolízisolajjá alakítani, az eljárás még rendkívül energiaigényes, és komoly széndioxid-emissziót okoz. Talán a jövőben ez a technológia fenntarthatóbbá válik majd.
Ha nem akarjuk, hogy hasznosítatlanul hulladéklerakókba kerüljön ez a szemét, a legjobb megoldás most az erőművi felhasználás
– mondta Bűdy László. Mint kiemelte, az égetés mellett szól az is, hogy a műanyagot fosszilis energiahordozókból hozzák létre, az ilyen termékek tehát egész életciklusuk során magukban hordozzák az energiát. Az energetikai hasznosítás nem ördögtől való, Nyugat-Európa egyes térségeiben is törekednek rá.
Bűdy László szerint hazánkban jelenleg a műanyag mintegy 27–30 százalékát hasznosítják energetikailag. „Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy a műanyagot belapátolják a kemencébe, hanem nem válogatott, vegyes háztartási hulladékként kerül be például a fóti hulladékégetőbe. Az arány Németországban 62 százalék, de Svájcban is nagyon magas” – fogalmazott. Itthon a deficitet az okozza, hogy, amint már utaltunk rá, rengeteg szemetet helyeznek a felszíni tárolókba.
Lemaradásban vagyunk
Megkeresésünkre a Mol elárulta: a szerződésben azt vállalták, hogy egy évi legalább 100 ezer tonna szilárd települési hulladék energetikai hasznosítására alkalmas létesítményt hoznak létre a koncessziós szerződés első ötéves ciklusában. A cég kiemelte, a hulladék energetikai hasznosítása a hulladéklerakás legkézenfekvőbb alternatívája, amit sok száz európai példa támaszt alá. A megközelítésben a hulladékok ártalmatlanítása mellett hő- és villamosenergia-termelés révén azok energetikai hasznosítása is megvalósul.
Azok az európai országok, amelyek megfelelő mértékű energetikai hasznosító kapacitással rendelkeznek, már most teljesítik az unió által 2035-re előírt 10 százalék alatti hulladéklerakási arányt. Magyarország ebből a szempontból lemaradásban van, hiszen jelenleg nincs az említett célérték teljesítéséhez elegendő energetikai hasznosítói kapacitása
– válaszolta a Mol a 24.hu-nak.
A tervezett beruházás többek között az említett célérték teljesítését hivatott támogatni. A Mol szerint az égető mellett szól az energiaválság is: egyre fontosabbá válik az alternatív energiaforrások kihasználása a földgázfüggőség mérséklése érdekében. A vállalatnál úgy vélik, kézenfekvő megoldás, hogy biomassza-tartalom alapján részben megújulónak is tekinthető energetikai hulladékhasznosítással váltsák ki a fosszilis alapú energiatermelést. „Végül, de nem utolsósorban számos nyugati példa van a hasznosítóművi salak fémtartalmának nagy arányú visszanyerésére, ezzel hozzájárulva az anyagában történő hasznosítási célértékek teljesítéséhez” – írta lapunknak a Mol.
Ami a létesítmény esetleges helyszínét illeti: hulladékgyűjtési logisztika szempontjából optimális területet kell választani, ahol megfelelő hőhasznosítási lehetőség is rendelkezésre áll, biztosítva a kapcsolt energiatermelés lehetőségét. A Mol szerint az előkészítés még folyamatban van, előzetesen pedig több önkormányzat is jelezte, hogy részt venne a projektben. „A MOHU célja, hogy a beruházás jövőbeni helyszínén minél hamarabb megkezdje a párbeszédet a lakossággal és a civil szervezetekkel” – válaszolta lapunknak a Mol, hozzátéve, hogy a projekt előrehaladásáról a jövőben tájékoztatják a nyilvánosságot a MOHU oldalán.
Gomolygó füstfelhők?
Az ipari szemétégetőkkel kapcsolatban érdemes a környezeti hatásokat is tisztázni. Gyakorlatilag minden téli szezon közeledtével elhangzik, hogy a lakosság ne fűtsön hulladékkal – a tevékenység egyébként komoly bírságot is vonhat maga után. A nem megfelelő körültekintéssel végzett szemétégetéssel rengeteg egészség- és környezetkárosító anyag kerül a levegőbe, ráadásul a gomolygó füst látványa és szaga is igen kellemetlen lehet.
Nem meglepő tehát, hogy a nagy, ipari égetőknek szigorú előírásoknak kell megfelelniük. Demjén Zoltán szerint, ha a létesítmény megfelelően működik, a károsanyag-kibocsátás redukálható, ehhez persze nagyon szakszerű eljárásra van szükség.
Nem a kert végében elégetett abroncsról van szó, jó minőségű, korszerű, nagy teljesítményű telephelyeken végzik a munkát
– hangsúlyozta lapunknak.
Mint Bűdy László elmondta, amennyiben az üvegházhatású gázokat nézzük, azok – ideális esetben – megköthetők a szűrőrendszerrel, ez a fóti erőmű esetében is látható. „Pontosan lehet tudni, hogy milyen technológiára van szükség a káros anyagok kivonásához. Koppenhágában néhány éve adtak át egy hatalmas hulladékerőművet sípályával, kirándulóhellyel, egészen zöld beruházásként hirdették meg a projektet” – tette hozzá.
A szakértő kiemelte: egy polietilénnek vagy polipropilénnek a földgázéval azonos az energiatartalma, felmerül tehát a kérdés, hogy segítségükkel leválthatók-e bizonyos mértékig a hagyományos fosszilis energiahordozók, így a földgáz vagy a lignit. A mátrai erőmű egyébként megfelelő szűrőrendszerrel tökéletesen alkalmas lenne a vegyes hulladék égetésére.
Az energiaválság időszakában ez különösen érdekes szempont, ha pedig például Budapesten a hulladékenergetikai felhasználásával lehetne távhőt biztosítani, egyedi fűtőberendezésekre sem lenne szükség a fővárosban. Az ötlet nem ismeretlen Európában, a belgiumi Eeklóban hasonló tervben gondolkozik a helyi energiaközösség – a városba korábban a 24.hu is ellátogatott.
Csővégi megoldás
Zöld, civil oldalról a fentiek ellenére vannak kifogások a szemétégetés tervével szemben. Szabó György, a Humusz Szövetség alelnöke szerint a Mol eleinte biztosan a szelektív hulladékgyűjtésre fókuszál majd, az újrahasznosítási rátában pedig a tervek szerint az uniós célszámokat hozná az ország. Ez a hazai és uniós jogszabályokat nézve a kötelező minimum, azonban üdvözlendő lenne, ha ennél ambiciózusabb célokat tűznének ki maguk elé, és minél inkább a zero waste irányelveket érvényesítenék a hulladékgazdálkodási szektorban.
A szakértő ugyanakkor kiemelte, hogy a MOHU Mol Hulladékgazdálkodási Zrt. szerepe elsősorban a hulladékgazdálkodás elejére, azaz a begyűjtésre fókuszál, a hasznosítás nem tartozik bele a koncesszióba, így eleve kérdéses, mire lehet hatással a cég, mi tartozhat a felelősségi körébe. Ennek ellenére úgy néz ki, hogy a vállalat minél nagyobb országos, valamint regionális hasznosítást szeretne elérni. A körforgás megvalósítását jó célnak ítélik, de a Humusz Szövetségnél úgy gondolják, még inkább az újrahasználat és a megelőzés irányába kellene elmozdulni.
Elindult a konzultációs folyamat a MOHU illetékes munkatársaival, és az eddig elhangzott tervek alapján valóban törekednek érvényesíteni a fenntarthatósági szempontokat is. Mi azt szeretnénk elérni, hogy ne a minimumra lőjenek, a kitűzött 65 százalékos szelektív begyűjtési célszámnál ambiciózusabb legyen a hazai vállalás
– mondta a 24.hu-nak Szabó György.
A tervek között szerepel, hogy rövid távon egy, hosszabb távon akár több szemétégetőt is építsenek. Szabó György szerint ez az a pont, ahol erős ellentét van a civil szervezetek, a zöld gondolkodók, valamint a Mol között. Az ilyen létesítmények üzemeltetése önmagában szorgalmazza a hulladékmennyiség növelését, és bármilyen szűrővel is működnek, mégiscsak kibocsátást idéznek elő. „A szemétégetőkből nemcsak a klíma felmelegedését gyorsító szén-dioxid, hanem többek között nitrogén-oxid, szállópor, kén-dioxid és ózon kerül a környezetbe. Ráadásul az égetésből visszamaradó salak és veszélyes hulladéknak minősülő pernye ugyanúgy a hulladéklerakókat terheli” – emelte ki.
Az Európa különböző térségeiből származó adatok azt mutatják, hogy az energetikai hasznosítás nem ösztönzi a mechanikai újrahasznosítást és a külön gyűjtést, mivel úgymond „etetni kell” az erőműveket a megtérülés érdekében.
Arra, hogy Skandináviában, Németországban és más, fejlettebb országokban miért égetnek ennyi szemetet, egyszerű a válasz: több hulladékot termelnek ezek a társadalmak – sok helyen még így is importra is szorulnak az üzemek. „Az szokott elhangzani érvként, hogy a fejlődés miatt Magyarországon is nőni fog a hulladék mennyisége, ennek a kezeléséhez pedig égetők is kellenek. Pedig számos jó példa ismert Európában regionális vagy akár önkormányzati szinten. A gyakorlatban is látható, hogy az előállított szemét mennyisége mérsékelhető, a szelektív begyűjtés és újrahasznosítás pedig fokozható” – nyilatkozta lapunknak Szabó György.
A szemétégetők kapcsán gyakran felhozott érv az energetikai szempont is, a Humusz Szövetség szerint viszont elenyésző mennyiségű energia állítható elő a hulladékból. „Ha azt nézzük, hogy egy égető megépítése, karbantartása, működtetése mennyi energiát és költséget igényel, akkor még egy nemrég publikált ENSZ-tanulmány is arra a megállapításra jut: megfontolandó, gazdaságilag megéri-e egyáltalán a befektetés” – tette hozzá a szakértő.
Nem szennyező – papíron
Perger András, a Greenpeace Magyarország klíma- és energiakampány-felelőse szerint, ha a szemétégetők kibocsátásáról beszélünk, nem kerülhetjük meg a problémát, hogy a műanyagok gyártása, szállítása önmagában jelentős emisszióval, energia-felhasználással jár.
„Vegyünk csak egy joghurtos poharat: ez ugye kőolajból készül, az alapanyagot elszállítják a műanyaggyárba, csomagoló lesz belőle, aztán átadják a tejiparnak, onnan eljut a boltba, megveszi a vásárló, kidobja, elszállítják, a végén pedig elégetik. Nem is feltétlenül az utolsó lépésnél keletkezik a legtöbb szén-dioxid” – nyilatkozta lapunknak a szakértő. Persze nem lehet eléggé hangsúlyozni: a műanyag sok szempontból igen hasznos, nehéz helyettesíteni, a hulladékhoz fűződő viszonyunk viszont mindenképp átgondolandó.
Kérdéses továbbá, hogy az elviekben jól működő szűrőeszközök miként is funkcionálnak a gyakorlatban.
Vannak már elérhető, jó szűrők, de sajnos Magyarországon az a tapasztalat, hogy a hatóságok nem mindig tudják kontrollálni a kibocsátást. A rákospalotai égető korábban évtizedeken át durván szennyezte a környezetet, és gyakran hallani a veszélyes hulladékégetők kibocsátásai körüli anomáliákról
– mondta a 24.hu-nak Simon Gergely, a Greenpeace Magyarország regionális vegyianyag-szakértője.
A hulladék égetése során többek között szív- és érrendszeri, illetve légzőszervi megbetegedéseket előidéző részecskeszennyezés keletkezik, ha pedig az elégetett szemétben klórtartalmú anyag, például PVC is van, kifejezetten rákkeltő vegyületek, így dioxinok és PCB is létrejönnek. Simon Gergely szerint emellett minden szemét égetésekor keletkeznek rákkeltő, immun- és hormonkárosító szennyezők, úgynevezett policiklusos aromás szénhidrogének, azaz PAH-ok. „Ezek olyannyira hatnak a hormonokra, hogy azt is szokták mondani: a légszennyezés elhízáshoz vezet” – állapította meg.
Nagyon hatékony, a fenti veszélyeket jól mérséklő rendszerek tehát elérhetőek, ezek azonban kifejezetten költségesek, egy égető esetében gyakran éppen a szűrő számít a legdrágább elemnek. Ha az emissziót sikerül is kellőképpen lecsökkenteni, adódik az újabb probléma: a kiszűrt anyagokból veszélyes hulladék jön létre, amelyet speciális lerakókban kell elhelyezni – jobb esetben, rosszabb esetben pedig úgy rakják le, hogy a szél szabadon viszi a lerakásra szánt pernyét. Mindez újabb megoldandó feladatokat kreál, arról nem is beszélve, hogy meghibásodások, karbantartás idején előfordulhatnak hibák a szűrőrendszerben, ilyenkor szivárgások történhetnek.
Mi a feladata a MOHU-nak?
A Greenpeace Magyarországnál úgy gondolják, a szemétégetők nem jelenthetnek megoldást a 21. században. „Van egy hulladékpiramisunk, ebben legalul a lerakás, legfelül a megelőzés szerepel. A megelőzés lenne tehát a legfontosabb, ha pedig égetőket építünk, azzal ezt biztosan nem tudjuk elérni” – nyilatkozta Perger András. „Látjuk a negatív trendet, azokban az országokban, ahol sok hulladékégetőt építenek, nő a szemét iránti igény, mert az erőműveket táplálni kell” – tette hozzá Simon Gergely.
Perger András kiemelte: a hulladékgazdálkodás még mindig az állam feladata, a szemétmennyiség csökkentése ezért nem feltétlenül annak a vállalatnak a felelőssége, amely a koncessziót megnyerte. A szakértő attól tart, a pályázatot eleve úgy írták ki, hogy az ösztönözze a hulladékégetést vagy pirolízist, ami ellentmond a hulladékpiramisból elvárható céloknak. A piramis alapján egyébként az Európai Unió is megfogalmazott feladatokat, kérdés, hogy vajon ki felel majd ezek teljesüléséért.
A zöldszervezetek egyetértenek abban, hogy a valódi megoldást csak a megelőzés, a hulladékmennyiség mérséklése jelentheti. A Humusz Szövetségnél úgy látják, ez a Mol mellett az állam feladata lenne. Míg a kormány a megfelelő jogszabályi háttér kidolgozásával és érvényesítésével, a koncessziónyertes szemléletformálással tehet az ügy érdekében.
Szabó György szerint a vállalatnak a biohulladékok terén is fontos tennivalója lesz: egy európai uniós előírás szerint 2024. január 1-jétől – tehát fél évvel azután, hogy a Mol átvette az irányítást – a biológiailag lebomló hulladékokat külön kell majd gyűjteni. „Mi azt javasoljuk, hogy mind a decentralizált, azaz helyi, háztartási és közösségi, mind a centralizált komposztálás terén tegyenek lépéseket” – mondta a szakértő.
Bűdy László úgy értékeli, 35 év hosszú időszak, a gyakorlatban pedig azt jelenti, hogy a magyar hulladékgazdálkodás jövőjét a Mol stratégiai döntései határozzák majd meg.
Hogy a döntések mennyire lesznek jók, szerintem azon múlik, hogy a Mol miként tud együttműködni a piac már meglévő szereplőivel. Műanyag esetében ez alatt olyan cégeket értünk, amelyek magával a hulladékkal vagy az újrahasznosítással foglalkoznak
– mondta a 24.hu-nak. A szakértő szerint a kulcs az lesz, hogy ezek az együttműködések mennyire lesznek gyümölcsözők, hogy a háztartási szemétből mennyi hasznos hulladékot tudnak majd létrehozni, illetve ebből mennyi lesz újrahasznosítható. „Műanyag szempontból az ugyanakkor mindenképp biztató, hogy a Molnak van tapasztalata a műanyag alapanyag, a polimer gyártása terén” – emelte ki.
Demjén Zoltán szerint pozitívum, hogy a hulladékkérdésnek lett egy komoly felelőse, a legfontosabb cél pedig az elkövetkező években az lesz, hogy nulla kilogramm hulladék kerüljön a természetbe. „Az újrahasznosítás össztársadalmi érdek, a műanyag zacskónak semmi keresnivalója az erdőben. Persze arról is beszélhetünk, hogy az a szatyor hogyan jutott oda, és akkor a tudatosság, megelőzés kérdése is bekerül a képbe” – tette hozzá a szakértő.
