A Huawei és az USA közti feszültség nem 2019-ben kezdődött, hiszen az Amerikai Egyesült Államok képviselőházának hírszerzési bizottsága már 2012-ben előállt egy olyan jelentéssel, ami kimondta: a Huawei (és a ZTE) nemcsak ellopta egyes amerikai cégek technológiáját, de a pekingi kormány meghosszabbított karjaként nemzetbiztonsági kockázatot is jelent.
Ennek folyományaként az USA megtiltotta, hogy kormányzati szervek kínai gyártók eszközeit használják, 2018-ra pedig a helyi mobiltársaságok kínálatából is eltűntek a Huawei telefonjai. És mindez csak a kezdet volt, hiszen ugyanebben az évben újra előkerültek a kémkedési vádak, és az Egyesült Államok arra szólította fel a szövetségeseit, hogy tiltsák ki a kínai vállalatot az akkoriban fellendülő 5G-s hálózatok kiépítéséből.
Meglett a gyenge pont
Mindez nem volt elég ahhoz, hogy komolyabban megszorongassák a mobilkommunikáció terén egyre dominánsabb vállalatot (a Huawei ekkor már a régóta piacvezető Samsungot szorongatta), de 2019-ben az amerikaiak végül találták megoldást a diadalmenet megtörésére. Május közepén Donald Trump aláírt egy olyan elnöki rendeletet, ami felhatalmazta a kormányzatot,
A tiltólistára került cégeknek azóta csak külön kormányzati engedéllyel szállítható amerikai technológia (hardver és szoftver egyaránt), és a Google is ehhez alkalmazkodott, mikor felfüggesztette üzleti kapcsolatát a kínai vállalattal. Ez vezetett oda, hogy a rendelet óta bejelentett Huawei telefonokon nem érhető el a Google Mobile Services (GMS).
Az elmúlt két évben ezen telefonok operációs rendszerének alapját ugyan a nyílt forráskódú, így szabadon felhasználható Android adta, de eltűnt az alkalmazások letöltésére szolgáló Play Áruház, többé nem elérhetők az előre telepített Google-alkalmazások (Gmail, Google Térkép, Google Fotók, Chrome, stb.), és amennyiben a felhasználó különutas megoldást használva le is szedi ezeket, akkor vagy nem működnek, vagy csak a funkcióik egy része elérhető.
Egy ilyen helyzet jó pár más vállalatot két vállra fektetett volna, ám a Huawei nem dobta be a törölközőt: dollármilliókat nem spórolva kezdte el fejleszteni a GMS-t kiváltó Huawei Mobile Services (HMS) szolgáltatáscsomagot, amit a Google-lel szembeni alternatívának szán. A 2019 őszén bejelentett Mate 30 telefonok már a HMS-sel kerültek forgalomba, a Play Áruházat pedig leváltotta az AppGallery alkalmazásbolt. Ám a Huawei hiába tett meg mindent, hogy a kiváltsa a Google szolgáltatásait (Petal Search, Petal Maps stb.), és az iOS-en és Androidon népszerű és fontos alkalmazásokkal töltse fel az áruházát, 2019-et követően Kínán kívül rohamtempóban olvadni kezdett a cég korábban megszerzett előnye. Hiába dobtak piacra a konkurenciát leköröző hardverrel szerelt telefonokat, a GMS nélkül nem rúgtak labdába a piacon, és 2021 második negyedévében már ott tartottunk, hogy a két éve még a Samsung nyomában lihegő Huawei már az ötödik helyet sem tudta megszerezni az okostelefonok globális piacán.
Harmony OS: megváltás vagy kudarc?
A Huawei 2019-ben ugyanakkor nemcsak a HMS-re és az AppGallery feltöltésére feküdt rá, de bejelentette, hogy saját operációs rendszeren dolgozik, aminek azóta a nevét is tudjuk: ez a Harmony OS. A cég magas beosztású tagjai egy ideig persze rendszeresen beszéltek arról, hogy az amerikai szankciók feloldása esetén azonnal visszaállnának a Google-féle megoldásokra, de ennek az esélye az idő múlásával egyre csökkent, és a cég helyzetén az sem változtatott, hogy 2021. január 20-án Joe Biden lett az amerikai elnök.
A Biden-adminisztráció és a Kína közti kapcsolat egyelőre nem tűnik sokkal barátságosabbnak, mint Trump idején, ráadásul az előző elnök által életre hívott szankciók nemhogy enyhülnek, inkább tovább szigorodnak. A feketelistás cégek kiválasztása már a pénzügyminisztérium feladata, és Biden beiktatás óta az érintett vállalatok száma nem csökkent, hanem tovább nőtt, így egyelőre semmi jele, hogy javulna a Huawei megítélése. A kínai vállalatot jó eséllyel ez nem érte váratlanul, legalábbis erre utal, hogy június elején leleplezte a saját fejlesztésű Harmony OS 2.0-s változatát, ami azóta már Európában is elérhető olyan kereskedelmi forgalomba kerülő termékeken, mint például a Huawei Watch 3 Pro, vagy éppen a Huawei MatePad 11.
Ezt persze némileg megmagyarázza, hogy a Huawei állításával ellentétben nem egy teljesen új rendszerről van szó: az Ars Technica időközben leleplezte, hogy a Harmony OS jelentős részben a nyílt forráskódú Androidon alapul. Ezzel persze nincs semmi baj (azt leszámítva, hogy a Huawei nem ezt kommunikálja), és összességében lenyűgöző, hogy a kínai cég mit tett le az asztalra alig pár év alatt, de továbbra is az a legfontosabb kérdés, vajon ez elég lesz-e egy akkora bukta elkerüléséhez, mint amekkorát a Microsoft (is) produkált nem is olyan régen.
A redmondi cégnek már 2000-ben volt hordozható eszközökre szánt operációs rendszere, ez volt a Windows Mobile, ám az okostelefonok kezdeti térnyerését nagyon csúnyán átaludták. Későn ocsúdva már hiába fejlesztettek saját operációs rendszert Windows Phone néven, olyan lemaradásban voltak az iOS és az Android mögött, hogy 2017-ben a Microsoft az érdeklődés hiányában egész egyszerűen kénytelen volt lehúzni a rolót.
Az ok egyszerű: miközben a konkurens rendszereken a felhasználók fürödhettek az elérhető alkalmazásokban, a Windows Phone alkalmazásboltja képtelen volt tartani a tempót. Az idő múlásával a rendszer egyre kevésbé volt értékelhető alternatíva, éppen ezért a fejlesztőket sem motiválta, hogy ide dolgozzanak, ami még nagyobb elmaradást okozott. Ez az ördögi kör végül oda vezetett, sokan már arra sem emlékeznek, hogy a Microsoft egyáltalán próbálkozott ezen a piacon.
a kínai cégnél pontosan tudták, hogy alkalmazások nélkül halálra vannak ítélve. A szankciók életbe lépését követően elképesztő összegeket fektettek abba, hogy minél több applikáció legyen elérhető az AppGallery áruházban. Ráadásul nemcsak globális szinten foglalkoztak ezzel, de a lokális piacokon is, ami Magyarországon is érzékelhető, hiszen rengeteg, kifejezetten fontos alkalmazás elérhető a Huawei boltjában (még a 24.hu is). A fejlesztők ráadásul nemcsak utólagosan dolgoznak azon, hogy ezen a platformon is elérhető legyen a szoftverük, de akad nem egy olyan applikáció, ami egyszerre debütált a Google, az Apple és a Huawei rendszerében.
Mindez 14 évvel az első iPhone megjelenése után viszont kevés, és bár a Huawei ökoszisztémájának fejlődése kétségtelenül elismerésre méltó,
Remek ötletek, kevés realitás
A Huawei persze nemcsak azzal van tisztában, hogy appok nélkül nincs esélyük, de arra is rájöttek, nem elég előállni egy olyan mezei mobilos operációs rendszerrel, ami lényegében mindent tud, amit a konkurencia. Az érvényesüléshez ehhez sokkal többre van szükség: egy olyan platformra, ami nemcsak telefonokon fut, hanem minden máson is.
Ez önmagában véve azért még nem egy őrületes újdonság, az Apple is jó ideje dolgozik azon, hogy az eltérő operációs rendszerek (iOS, macOS, iPadOS, watchOS) ellenére minél nagyobb legyen az átjárás az alkalmazások és az eszközök között, de a kínaiak ezt máris túlszárnyalták a saját megoldásukkal. A Harmony OS 2.0 egy úgynevezett multikerner operációs rendszer, aminek az eltérő verziói elfutnak mindenféle eszközökön: laptopon, telefonon, tableten, okostévén, okosórán, sőt olyan háztartási eszközökön is, amiket nem is a Huawei gyárt.
Az manapság már nem akkora kuriózum, hogy a telefon képét vagy a lejátszott tartalmat át tudjuk küldeni egy másik képernyőre (mondjuk egy tévére), de a Harmony OS esetében ez minden korábbinál egyszerűbben és gyorsabban működik. Egy Harmony OS-t futtató telefon Super Device menüjét előhívva csupán egymás mellé kell húzni a korábban párosított eszközöket, és máris létrejön a kapcsolat, a tévé képernyőjén szinte azonnal látható a kedvenc videónk, sőt a Huawei rendszere már azt is tudja, hogy a tévére letöltött játékot a mobilunk segítségével játsszuk.
Méghozzá nem is akárhogy: a varsói bemutató során úgy teniszeztünk a Huawei tévé hatalmas képernyőjén, hogy a kezünkben lévő telefon volt a mozgásérzékelős kontroller, és azt lóbálva ütöttük vissza a kijelzőn felénk tartó labdákat. Itt érdemes megjegyezni, hogy ez az átjárhatóság nemcsak a felhasználóknak jó, de a fejlesztőknek is, hiszen
És az összefonódó eszközök sora nem ér véget azzal, hogy együttműködik a telefon és a tévé, vagy a telefon és az okosóra, a Huawei ennél jelentősebb léptékben gondolkodik. Ahogy írtuk, a Harmony OS nemcsak a hagyományos okoseszközökön fut, de akár egy sütőn is. Ilyen az Európában kevésbé ismert Midea egyik modellje, aminél csak oda kell érinteni a telefont a konyhai eszköz NFC chippel szerelt részéhez, és máris megjelenik a mobil kijelzőjén egy menü, a sütő létező összes funkciójával, hogy onnan is vezérelhető legyen. Mindez olyan extrákkal kiegészítve, mint az értesítés, ha elkészül az étel, vagy a receptkönyv, aminél a szimpatikus fogást kiválasztva a gép automatikusan beállítja az elkészítéséhez szükséges paramétereket.
Persze manapság már ez sem számít hatalmas újdonságnak, az igazi nóvum az, hogy a jelenleg bevett megoldásokkal ellentétben ehhez már nem kell az appáruházakban felkutatni a szükséges alkalmazást, nem kell letölteni semmit, nem kell a Bluetooth-on keresztül párosítani az eszközöket. Minden, ami kellhet a használathoz, ott van az ugyanazon operációs rendszert futtató eltérő eszközökön, csak egymáshoz kell érinteni azokat, és tálcán kapjuk a lehetőségeket.
Ha valaki szereti az ilyen jellegű integrációt, és az életét kényelmesebbé tévő okosmegoldásokat, az elismerően csettinthet, hiszen hasonlót még egyik konkurens sem kínál. De van itt egy hatalmas bökkenő. Mindez kiválóan működik egy bemutatóteremben, viszont messze vagyunk attól, hogy Európában ez a mindennapok valósága legyen. A kipróbált Huawei okostévé nem érhető el nálunk, ahogy az említett sütő sem, sőt a Huawei saját eszközeit leszámítva szinte egyáltalán nem találunk olyan terméket, amin Harmony OS futna. A cégnél persze állítják, hogy már nagyban folynak a tárgyalások a helyi piac ismert gyártóival, de gondoljunk csak bele, mikor válhat egy ilyen együttműködésből kézzel fogható valóság, ha még konkrét neveket sem lehet mondani?
Van jövője?
És ezen a ponton visszajutunk oda, hogy hiába az innovatív fejlesztések, a megmozgatott pénzhegyek, az épülő saját ökoszisztéma, mindez még mindig kevés lehet ahhoz, hogy a Huawei akár csak egy kicsit is megingassa a Google és az Apple dominanciáját.
Ne feledjük, a Huawei szinte azonnal elvesztette a piaci pozícióját, mikor a telefonjairól eltűntek a Google szolgáltatásai, és jelenleg semmi esély arra, hogy ezen a területen változás történjen.
Kínában, ahol az említett konkurenciának amúgy sem jut akkora szerep, ez persze működhet, főleg úgy, ha a piac tele van a Harmony OS előnyeit kihasználó termékekkel, de Európában, azon belül Magyarországon a Huawei rendszere egyelőre nem több, mint érdekes és látványos techdemó. Már csak azért is, mert július elején még a cég képviselői sem tudták megmondani, hivatalosan mikor lesz elérhető a Harmony OS a gyártó hazánkban megvásárolt telefonjain.
A problémákkal a Huawei szakemberei is tisztában vannak, ahogy azzal is, hogy elképesztő hátrányban vannak egy olyan világban, ahol az eszközválasztásra komoly hatással van a meglévő kütyüket érintő kompatibilitás. A cégnél ennek ellenére bizakodók, de tegyük hozzá, ebben a szegmensben jelen pillanatban a túléléshez muszáj előre menekülni. Viszont hiába vannak itt ígéretes lehetőségek, felhasználói szemmel most még kifejezetten nehéz elképzelni, hogy a Harmony OS komolyabban megvetheti a lábát „nyugaton” az elkövetkező években.
