A Demokrata Párt csütörtökön záruló jelöltállító gyűlésén az amerikai közélet színe-java felsorakozott Kamala Harris mögött. Eközben a republikánusok egy új szövetségest üdvözölhetnek, bár az kérdés, hogy ez merre mozdítja majd el a közvélemény-kutatási számokat.
Több mint hat évtizede az amerikai elnökválasztás egyik legjobban várt eseménye a jelöltek televíziós vitája, amely már számos emlékezetes pillanatot hozott. Hogy milyen hatással van a választókra – ha egyáltalán hatással van –, abban nincs egyetértés.
Az egymást váltó francia, japán, szovjet, amerikai és kínai befolyás, illetve az ezek közötti lavírozás jellemzi a kelet-ázsiai állam hosszú és gazdag, ugyanakkor zűrzavaros történelmét.
Titokban készített szexvideókról, lányokat „fiatalon szerető” exelnökről és más megdöbbentő dolgokról is szó van a Jeffrey Epstein ügyében január elején nyilvánosságra hozott dokumentumcsomagokban, amelyeknek köszönhetően minden eddiginél átfogóbb képet kaphatunk a milliárdos pedofilhálózatáról. De a valós információmorzsák árnyékában megalapozatlan teóriák is szárnyra kaptak.
A Reuters nemrég több mint 100 olyan amerikai közéleti szereplőt azonosított be, akiknek az ősei között rabszolgatartók is voltak. Arra viszont, hogy milyen hatása van ennek a jelenlegi politikára, illetve kellene-e jóvátételt fizetni a múltban elkövetett bűnökért, nincs egyértelmű válasz.
Valószínűleg nem nagyon tudott volna ennél „trumposabb” csapatot összeállítani az USA elnöke arra, hogy megvédjék őt az impeachment eljárás alatt: az egyik ügyvéd O. J. Simpsont védte, a másik majdnem megbuktatta Bill Clintont.
A kérdés összetettnek hangzik, tekintve, hogy mindhárom amerikai elnök nagyon, de nagyon más karakter volt, de már talán kicsit tisztább lesz a kép, ha eláruljuk: órákról beszélünk.
Monica Lewinsky nevét és történetét a nyugati világban csaknem mindenki ismeri. Szexbotrány hőse, és a legelső áldozata a digitális robbanással beköszöntött megszégyenítés korának. Budapesten adott elő.