Huszonnégy meccs, hetvenöt gól, de csak egy igazán kiemelkedő találkozó: az angol–horvát csoportrangadó (4–2) hozta messze a legjobb, legélvezetesebb csatát a 2026-os világbajnokság első fordulójában.
Az eddigiek alapján a mezőny végzetes felhígulását vizionálóknak nem lesz igazuk – a németek által lemosott Curacao kivételével a kicsik kimondottan jó benyomást keltettek, erre még visszatérünk a későbbiekben –, viszont a 32-ről 48-ra emelés megritkította az angol–horváthoz hasonló presztízsű és színvonalú meccseket, és a 32 továbbjutó miatt egy válogatott sem került még a szakadék szélére.
A létszámbővítés inkább a topkategóriás meccsek megritkulásában mutatkozik meg, az olló (még?) nem nyílt nagyra a válogatottak között.
Az első csoportkör tanulságait a Ziccerben is kibeszéltük:
Ikszre a kicsik is jók
Az egyik leggyakoribb panasz a vb-létszámbővítéssel kapcsolatban az volt, hogy olyan válogatottak jutnak ki, melyek valószínűleg nem lesznek egy súlycsoportban a rendszeres résztvevőkkel.
Egyetlen kiscsapat, Curacao szenvedett kiütéses vereséget (tegyük hozzá: szinte minden világbajnokságon előfordul legalább egy totális lemosás), és a szoros–sima meccsek arányában sincs jelentős változás a 2022-es, még harminckettes létszámú tornához képest. Ha a döntetleneket, egy- és kétgólos meccseket szoros, az ennél nagyobb különbséggel eldőlt találkozókat sima meccsként számoljuk, akkor az arány 79:21 eddig százalék, a legutóbbi tornán 81:19 volt.
Az első kör taktikai érdekességeiről itt írtunk:
A sorsolás is nagyban befolyásolja az adatokat – ezért is nehéz most még nagyívű kijelentéseket tenni –, ám az kimondottan jó jel,
A mérleg (2–7–7, a két győzelmet Ghána és Elefántcsontpart aratta, de hozzá hasonló erejű ellenféllel szemben) ugyan erősen negatív, ám a jelek alapján pontszerzésre még a kicsik is jók, az összes 1. fordulós mérkőzés több mint harmada döntetlenre végződött.
