Az UEFA Champions Innovate nevű eseményén, melyet a BL-döntő előtt rendeztek, ön az egyik panelbeszélgetésben azt mondta, a szabad játék alapját jelentő grundok közegét sok esetben túlszabályozott, eredményközpontú szemlélet váltotta fel. Először is tisztázzuk, vannak még grundok az országban?
A beszélgetésben is utaltam rá, hogy részemről nem az évtizedekkel ezelőtti grundok iránti romantikus vágyódásról van szó. Annak a szabad játéknak a szükségességére gondolok,
amelyben nincsenek szülők, edző a pálya szélén, senki sem ad utasításokat, a játékosok önfeledten, kreatívan, ám versenyszellemtől fűtve kemény meccseket játszanak.
Gyerekkoromban, a velünk szemben lévő parkban naponta vívtunk ilyen meccseket a ’90-es évek elején, illetve néha belógtunk a régi TF-pálya kopott füvesére, és játszottunk amíg ki nem kergetett a portás.
Vekerdy Tamást fontosnak tartom, ha oktatásról, nevelésről van szó: ő beszélt róla, mennyire kevéssé értékeljük már a szabad játék fontosságát. Amikor a gyerek önállóan, elmélyülten, kreatívan játszik. Azt gondolom, az évtizedekkel ezelőtt még ismert grundfoci a parkokban, suli után a pályákon a mai napig a legjobb fejlesztés a gyerekeknek, ha futballról van szó. Nem arról beszélek, hogy el kell felejteni a szervezett edzéseket. Az edzőkkel és a szülőkkel közösen kellene megtalálni azt a megoldást, hogyan lehet minél több ilyen szabad játékpercet biztosítani a kicsiknek. Bármilyen szinten, bármilyen életkorú gyerekekkel is dolgozik, sok edző számára jelenleg az a legfontosabb, hogy megtalálja a következő Szoboszlait vagy Puskást, ez nem biztos, hogy jó út.
Úgy gondolja, hogy az edzők zöme így gondolkodik?
