A szurkolók többsége szeret a profi sportra magasztos valamiként gondolni, ami becsületről, küzdelemről, életről és halálról, vagy tán még többről szól. Pedig a profi sport és annak minden apró szegmense a szórakoztatóipar elemi része. Cristiano Ronaldo melírozott tincsétől Roger Federer egykezes fonákján át egészen Dennis Rodman orrpiercing-gyűjteményéig. Az emberek mégis valamiért imádják az antisztárokat, akik nem törődnek a hajukkal, nem töltenek órákat a tükör előtt, hétfőtől vasárnapig ugyanolyan ruhát hordanak, magyarán semmi mással nem hívják fel magukra a figyelmet, csak a pályán mutatott teljesítményükkel.
Ez a manchesteri legenda, Paul Scholes híressé vált mondata, ami tökéletesen leírja, hogy sokak szerint miről kéne szólnia a sportolói létnek. Csakhogy a sportolók kis túlzással már az ókorban is inkább harsány Neymárok voltak, mint visszahúzódó Ryan Giggsek.
Csillogó, meztelen testek
Az olümpiai játékokat időszámításunk előtt 776-tól egészen időszámításunk szerint 393-ig tartották. Ez a sorozat a ma ismert, Coubertin báró, sportvezető és történész által feltámasztott modernkori olimpiai játékok elődje volt. A négyévente megrendezett ókori olümpiákon induló sportolók a legtöbb versenyszámot meztelenül csinálták végig, ennek elsősorban, de nem kizárólag praktikus okai voltak. A meztelen test sokkal nehezebben hevült fel a forró napon, az eső pedig nem nehezítette el a ruházatot. Kevesen tudják, de a csupasz testnek más funkciója is volt, ami nem feltétlen a sportteljesítménnyel volt összefüggésben.
Az indulók nagy része olajjal is bekente magát, hogy még nagyobbnak és vonzóbbnak tűnjenek a közönség előtt. A sport tehát már az ókorban is szórakoztató funkcióval bírt, ennek megfelelően pedig a rajongás sem maradt el: a győztesekről hatalmas szobrok készültek, az írók verseket, dalokat költöttek róluk, mindenki tisztelte és becsülte őket, ők pedig semmivel nem voltak visszafogottabbak, mint a mai sztárok, sőt, olykor nagyobb előnyök is érték őket, mint a mostani élsportolókat: ilyen volt például a teljeskörű ellátás, amit bárhol, bármikor igénybe vehettek.
Az influencerek ligája
Ha választani kellene, hogy a jelenlegi népszerű sportágak közül játékos szinten melyik a legjobban értékesíthető bajnokság, akkor az NBA-re kellene szavaznunk. Divat és üzlet szemponból nagyon érdekes az, ami most az amerikai profi kosárligában zajlik. Egyrészt a kosárlabda adottságai lehetővé teszik, hogy a játékosok sokkal jobban látszódjanak a közvetítésen, mint bármelyik másik sportágban. Ez azért fontos, mert minél közelebb vannak a játékosok, annál több látható, pontosabban felismerhető felület van rajtuk. Pontosan tudjuk, ki milyen cipőt hord vagy akár azt is, hogy ki meddig húzza fel a lábszárán a zoknit.
A Los Angelesből New Orleansbe tartó tehetséges, de egyelőre még nem különösebben sikeres játékos már 21 éves korában sajátmárkás cipőben játszott (az most mellékes, hogy Ball azóta összekapott a saját cégének vezetőségével és nem valószínű, hogy továbbra is BBB-ben fog játszani).
A sztárcsináló gépezet egyik alappillére a média, de most elsősorban nem a hagyományos közvetítésekre kell gondolni. A csapatokat Instagramon már attól a pillanattól élőben követhetjük, hogy megérkeznek a sportcsarnokba (erre a részre majd egy kicsit később visszatérünk), majd az öltözőben is láthatjuk a játékosokat, aztán jön a játék, a meccs végén pedig a nyilatkozatok. Talán nem túlzás azt állítani, hogy a közösségi médiával kiegészített NBA-s műsorfolyamok a sporttörténet legrészletesebb, legalaposabb közvetítései. Ma már mindenkiről, mindent tudni lehet: James Harden milyen zenét hallgat bemelegítéskor, Giannis Antetokounmpo mit evett meccs előtt vagy hogy hogyan pacsizik titokban egymással két korábbi csapattárs, Demar DeRozan és Kyle Lowry.
Egyébként így.
Az NBA valóságshow egyik legikonikusabb pillanata a már fentebb említett bevonulás, ami lassan intézményesülni látszik, akárcsak egy divatbemutató. A játékosok egy része erre a rövid útra szándékosan dizájnerdarabokban érkezik, az egész procedúra szürreális, pláne annak fényében, hogy európai fociban minden csapat egyenöltönyben érkezik.
Kosár -és divatikon
Most pedig beszéljünk azokról, akiknek látszólag nagyon fekszik a meccs előtti catwalk. Általánosságban elmondható, hogy a legnagyobbat a legnagyobb nevű játékosok szokták húzni. James Harden rendszerint erős, vibráló szettben jelenik meg, de az outfitek igazi királya Russel Westbrook, aki tényleg bármit fel mer venni és a legdurvább, hogy minden remekül áll rajta.
View this post on Instagram
View this post on Instagram
De azok sem szégyellősködnek, akik nem számítanak kifejezetten világsztárnak, a Los Angeles Clippers játékosa, Shai Gilgeous-Alexander például egy elég korrekt szettel került be a nagyok közé.
View this post on Instagram
Akárhogy is, egyelőre úgy tűnik, hogy a fent említett játékosok nem kapnak pénzt a divatmárkáktól, hogy az öltözőbe vezető úton az ő ruháikat viseljék. Vagy legalábbis erről szóló hivatalos megállapodás még nem szivárgott ki. Viszont minden jel arra mutat, hogy eljöhetnek azok az idők, amikor a Prada, a Gucci vagy esetleg Louis Vuitton külön fizetni fog azért, hogy egy sztárjátékos az ő lábbeliükben tegye meg azt a 30 lépést, amíg beér az öltözőbe.
