Sport

Tényleg olyan nagy baj, hogy a Győr világválogatottként veri végig Európát?

Ami az NFL-ben a New England Patriots, az a női kézilabda Bajnokok Ligájában a Győri Audi ETO KC, amely az elmúlt hét kiírásból ötöt is megnyert. Az orosz Rosztov-Don elleni BL-finálé előtt és után veretlen szezon hátteréről érdeklődtünk a győri drukkereknél, akitől azt is megkérdeztük, mit szólnak azokhoz a kritikákhoz, amiket a riválisok fogalmaznak meg velük szemben.

Minden sikeres csapatnak vannak rosszakarói és irigyei, hát még akkor, ha ez a csapat magyar. A mostani Final Four alkalmával története ötödik BL-győzelmére készülő Győrrel kapcsolatban a rivális csapatok szurkolói általában azt mantrázzák fintorogva, hogy összevásárolt világválogatott, amelyben alig találni magyar játékost.

A BL-döntő előtt a Papp László Budapest Sportarénába lépve a Győr elnöke, Bartha Csaba volt az első, akit megláttunk, meg is kérdeztük, nem szokták-e kóstolgatni a riválisok vezetői amiatt, hogy a Győr szereti begyűjteni a külföldi klasszisokat.

Szabad a piac, a többi klub is ugyanúgy szokott igazolni, ahogy mi

– zárta rövidre a témát Bartha. Ambros Martín, a döntőbeli ellenfél, az orosz Rosztov-Don edzője korábban évekig dolgozott a Győrnél, meglehetősen sikeresen, hiszen mind a négy BL-t vele nyerte a csapat. Martín a döntő előtt azt nyilatkozta, nem tesz jót a sportágnak, ha egy klub ennyire kiemelkedik és veretlenül hozza le az idényt.

Bartha nem akart reagálni Martín mondatára, de azt elárulta, ahogy közeledik a döntő, úgy nő benne a feszültség. „Nehéz meccs lesz, de nyerni fogunk” – jósolta az elnök.

Megkérdeztük a szurkolókat is Martín nyilatkozatáról, ők többnyire azt mondták, ez csak a döntő előtti lélektani hadviselés része volt.

A győri drukkerek mindenesetre nem felejtették el a korábbi sikeredzőt, a meccs előtti bemutatásnál óriási tapsot kapott, bár nem akkorát, mint Görbicz Anita vagy Eduarda Amorim, a hangerő alapján ők ketten rendelkezhetnek a legnagyobb rajongótáborral az ETO-fanok körében.

Akiket a mostani döntő előtt, közben és után leszólítottunk, azok szinte kivétel nélkül azt mondták, hogy a Győr összes BL-győzelménél jelen voltak. Ott voltak a 2013-as, történelmi döntőn, amikor még oda-visszavágós párharcban nyertek Görbiczék a norvég Larvik ellen, ott voltak az első Final Fouron, 2014-ben, látták a 2016-os finálét, amikor a román CSM Bucuresti hosszabbítás után legyőzte a Győrt, és most is ugyanolyan izgatottan érkeztek a csarnokba.

Nézd csak, libabőrös lettem, ahogy szóba hoztad, hogy milyen érzést váltana ki az ötödik BL-siker. Mindegyik speciális, ez is az lesz, ha megnyerjük, mert triplázni még nem tudtunk korábban

– magyarázta Dóri, aki személyes kapcsolatot ápol az ETO játékosaival, mivel a hazai meccseken hostessként dolgozik. Azt mondta, mindegy, hogy külföldi vagy magyar kézis, mindegyik közvetlen és kedves szokott lenni vele.

Barát-és kolléganője, Adri kifejtette nekünk a „jó-e, ha ilyen sok a külföldi a csapatban” témakört is. „Én megértem a vezetést, mert ők azzal a céllal rakják össze a csapatot, hogy folyamatosan a legjobbak legyünk. Nézzük meg a Fradit, Háfra Noémit leszámítva ott is a légiósok viszik a prímet. Azt pedig sokan hajlamosak elfelejteni, hogy nálunk Amorim is rendelkezik már magyar állampolgársággal”.

Az idei döntőnek úgy vághatott neki a Győr, hogy a bajnokságot, a Magyar Kupát és BL-t számítva összesen két döntetlenje volt, a többi meccset egyaránt megnyerte, vagyis a Final Fourban koronázhatta meg a veretlen szezont.

Martín távozása után a spanyol edző korábbi segítője, Danyi Gábor lett a parancsnok, aki újfajta stílust honosított meg: amíg Martín a védekezés fontosságát hangsúlyozta, addig magyar kollégájával rohanós, férfiasabb kézilabdára váltott a Győr.

A szurkolókat kérdezve az új stílus mellett még egy fontos összetevő kellett a veretlen szezonhoz, a mély keret, amely révén gyakorlatilag két egyforma sorral rendelkezett Danyi, valamint az, hogy ezúttal nem volt annyi sérülés, ez volt az első Final Four, amikor nem volt nagy hiányzója az ETO-nak.

„Feltétlenül említsük meg Holanek Zoltán erőnléti edző nevét, akinek elévülhetetlen érdemei vannak a fizikai felkészítésben. Azt is hallani egyébként, hogy most nincsenek úgy széthajtva a játékosok az edzéseken, mint Martín idején” – árult el egy belsős infót egy sörözgető trió egyik tagja, Dávid.

A döntőre vele együtt hangolódó Zsolt nem érzi jogosnak, ha a fradisták bedobják a légiós kártyát, legalábbis nem érti, ha a fővárosi klub focicsapata felállhat akár 8 külföldivel is, akkor miért gond, ha a Győr is alkalmaz norvégokat, hollandokat, dánt, románt, franciát és csehet.

Ilyen a világ. A Barcelonánál sem kérdezik meg, hogy miért az argentin Messi vagy az uruguayi Suárez lövi a gólokat. Nekem úgy tűnik, mintha itthon a Fradié lenne a kiváltság, hogy bármelyik magyart megveheti, a Győr viszont inkább a BL-re koncentrálva rakja össze a keretét. A nálunk játszó külföldiekre az jellemző, hogy nem csak 1-2 évre jönnek, Amorim 2009 óta játszik nálunk, de Grimsbőnek is ez volt a negyedik szezonja, ahogy a nyáron sajnos távozó Groot is ennyit húzott le.

A hármasból a legmeglepőbb mondatot a csak D’Artagnanként bemutatkozó férfitól hallottuk, aki Görbiczet lazán lenyugdíjasozta, de azt is hozzátette, a csapatkapitánynak még mindig fontos szerepe van, egyrészt a kohézió szempontjából, másfelől vezérként fogja össze a többieket, és ezáltal olyan, mintha a pályán is lenne egy edző.

Ami tény, a döntőben Görbicz a heteseknél egyszerre volt hidegvérű és laza, mellé pedig kellően tüzes is volt, a gólok után úgy üvöltött a kapusok és az ellenfele felé, hogy az felért egy hadüzenettel.

Fotó: Ivándi-Szabó Balázs/24.hu

De a felfokozott hangulat mindenkit elkapott a Győrnél, Groot kicsit túl is pörgött, a második félidő elején abszolút feleslegesen bántotta a ziccerben lévő Kuznyecovát, aztán a jogos piros lap után percenként pattant fel a helyéről a lelátón.

Hogy voltak-e a helyszínen semleges szurkolók, azt nem tudjuk, mert a 12 ezres közönség legnagyobb része zöld mezben üldögélt a lelátón, a többiek pedig rózsaszínben, illetve sárgában (előbbi a bronzérmes Vipers Kristiansand, utóbbi a Rosztov-Don és a negyedikként záró Metz színe), de a két csapat gondoskodott róla, hogy ők is az utolsó másodpercig izgulhassanak.

Az addig hibátlanul büntetőző Görbicz pont a végén rontott hetest, Stine Oftedal pedig annak ellenére ellőtte a labdát az utolsó támadásnál, hogy Danyi direkt kérte, hogy ne legyen elkapkodott lövés.

Ahogy tavaly Kiss Éva védett nagyot a legvégén, úgy most Grimsbö akadt bele az utolsó orosz próbálkozásba, hogy aztán megkezdődjön a féktelen ünneplés.

A korábbi években mindig a döntő éjszakáján került sor a hősnők győri fogadására, most azonban hétfő estére került át a közös ünneplés, így aztán van idő kipihenni, ha esetleg világosban mentek haza a játékosok a győzelmi buliból.

A csarnok környékén nem volt nagy fieszta, egy-egy „Hajrá, Győr!” kiáltás azért felharsant és az egy négyzetméterre jutó vidám emberek száma is itt volt a legmagasabb a városban. Egy, a pólóján Görbicz arcképét viselő férfi azt mesélte, hogy pesti, ráadásul ferencvárosi lakos létére rendszeresen jár le a Győr meccseire.

„Eleinte Anita miatt követtem a Győrt, aztán, mikor elkezdtem lejárni vonzó lett a miliő, és az, hogy nem hallani egy csúnya szót se. Ferencvárosiként szomorúnak találom, hogy az állam tolja a pénzt a Fradiba, de a csapatnak közben nincs egy normális saját csarnoka, ahol a BL-meccseket rendezheti” – fejtegette a középkorú férfi, aki a jegyeket házassági évfordulós ajándékként szerezte be.

Fotó: Ivándi-Szabó Balázs/24.hu

Jó háromnegyed órával a díjátadó után már a nézők nagy része elhagyta a csarnokot, néhányan még a metró környékén lévő bódéknál oltották az éhségüket, valamint szomjukat, köztük egy norvég válogatott és egy Kristiansand mezes drukker.

Akik alaposan összezavartak, mert kiderült, Finnországból jöttek, holott emlékeim szerint a finn kézilabda nem sok emlékezetes momentummal ajándékozta meg a sportág szerelmeseit.

Szeretjük a jó kézilabdát, ez sokkal jobb sport, mint a hoki

– mondta egyikük, mikor bedobtam, hogy nem ruccannak-e át Pozsonyba vagy Kassára az A csoportos jégkorong-világbajnokságra.

A Kristianstadra nagyon büszkék voltak, mert úgy érzik, kedvenc csapatuk csak a harmadik legerősebb klub Norvégiában, mégis Final Four-résztvevő volt, pedig ők csak 2021-re várták, hogy eljussanak ilyen magasságokba.

„Tele van a keretünk norvég játékosokkal, köztük korábbi győri klasszisokkal, mint Katrine Lunde vagy Linn Jorum Sulland. Minket egyáltalán nem zavar, hogy a Győr összegyűjti a legjobbakat, megtehetik és sikeresek is ezáltal, szóval őket igazolja a döntés. Viszont beszéltünk győri szurkolókkal, és ők nagyon elismerően szóltak a Kristianstadról, hogy ennyire a norvégokra épít”.

Az ETO külföldi játékosaival kapcsolatos legfontosabb gondolat a győri szurkolói egyesült egyenpólóját viselő Zsuzsa és Mihály osztotta meg velünk. Szerintük ugyanis a légiósok nagy része példaértékű mentalitással dolgozik az edzésen vagy a meccseken, mellé pedig még kellően szerény és alázatos is, a korábbi beállós, Heidi Löke például nem a szponzor által biztosított autóval, hanem biciklivel vagy futva járt az edzésekre.

Fotó: Ivándi-Szabó Balázs/24.hu

És hogy négy BL-siker után mit jelentett a drukkereknek az ötödik?

„Egy BL-döntő hangulatát nem lehet megszokni, most is ugyanolyan feszültek voltunk, mint az első előtt, sőt, amikor a tévében a korábbi évek fináléit ismételték felvezetésként, akkor is előjött az akkor átélt izgalom. Nem is lehet szavakba önteni milyen sokat jelent nekünk és a városnak ez a csapat, az idegenbeli meccsekre buszozás irtó fárasztó tud lenni, de ilyenkor mondja azt az ember, hogy ezért megéri”.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik