Az egyik legenda szerint a sportfavágás eredetét egészen a 16. századi Baszkföldig lehet visszavezetni, ahol egy férfinak 40 kilométert kellett lefutnia és tíz rönköt szétvágnia ahhoz, hogy megkérhesse leendő felesége kezét. A modern verzióról az a hír járja, hogy egy fogadás eredménye: 1870-ben, a tasmaniai Ulverstone-ban két részeg helybéli 25 fontban fogadott, hogy ki tud gyorsabban kidönteni egy fát.
A kihívásokból hamarosan hivatalos bajnokságok lettek, a források az 1891-es, a tasmaniai Latrobe-ban rendezettet tartják az elsőnek.
Hogy ezekből mi igaz, és mennyi a legenda, nem tudni, az biztos, hogy többek között az Egyesült Államok, Kanada és Új-Zéland is jogot formál arra, hogy magát az őshazának tekintse – nem véletlen, hogy a legjobb versenyzők ezen régiókból kerülnek ki.
Tízévesen tetszett meg neki
Amikor az utánpótlás-versenyzők között induló, mindössze 17 éves Urbán Ádámot faggattam, nem titkoltam, hogy számomra a favágásról a Hét mesterlövész című film ugrik be, amelyben Charles Bronson irgalmatlan fejszével püföli a fahasábokat, valamint a gyerekkorom, amikor a cserépkályhába mindig szükség volt hasogatott fára.
Mondhatom, hogy számomra is a tüzeléshez kapcsolódó favágással jött az egész, azzal kezdtem én is. Aztán, amikor édesapám elvitt fakitermelő versenyekre, akkor ott láttam, hogy ezt azért kicsit profibb szinten is lehet űzni. Próbáltam csinálgatni otthon, püföltem a fát egyfolytában, és megpróbáltam valami technikát is belevinni
– mesélte a 24.hu érdeklődésére válaszul.
Igazából nem is a szobafestő apuka saját őrülete volt ez, egyszerűen látta a fiában a tüzet és azt, hogy ez neki tetszik.
„Keszegen volt az a verseny, amikor először láttam ilyen favágást, ott volt sportbemutató, ahol Bakó Norberték mutatták meg, mit tudnak. Tízéves voltam, talán ez volt az első ezzel kapcsolatos komolyabb élményem.”
Ez nem futball
Manapság, ha egy tizenéves fiú sportolni akar, nagy valószínűséggel előbb gondol labdajátékra vagy valami egyéni sportra. Urbán Ádám élete azonban más fordulatot vett.
