Filéző

A mi konyhánkba nem ötven vagy harminc, hanem nulla kilométerről érkeznek a zöldségek

A Filéző podcast vendégei ezúttal Török Patrícia és Horváth Gábor, A Séf és a Kertész élménykertészet és kertétterem kertésze és séfje voltak, akik meséltek arról, hogyan vágtak bele pár éve a kalandos családi vállalkozásba, mik a kertészkedés fő kihívásai, illetve mire tanítja meg az embert a természet mindennapos közelsége.

Cukkini tonnaszámra

Amikor már tonnaszámra hordtuk a cukkiniket meg a mindenfélét a családhoz, és már mindenki csapkodta ránk az ajtót, hogy hagyjuk őket békén a rengeteg nyári zöldséggel, akkor Pati fejéből kipattant, hogy kezdjünk ezzel valamit. Elkezdtük eltenni a terményeket termékekké, gondoztuk a kertet párhuzamosan azzal, hogy én séfként dolgoztam Mádon. 2019-ben pedig döntés született: otthagytam az éttermet és fejest ugrottunk ebbe a vállalkozásba.

Fő a rugalmasság

Minden év más, és képtelenség olyan szabályt lefektetni, hogyha tavaly így működött, akkor idén is biztosan így fog. (…) Mióta a kertben dolgozom, sokkal könnyebben engedek el dolgokat. Ha valami nem sikerült, hát nem sikerült. Igyekszünk olyan megoldásokat találni, hogy ugyanabból a növényből a kert különböző részeibe ültetünk, hogyha egy kisebb ágyást tönkretesz valamilyen kártevő, akkor a kert másik részében viszonylag biztonságban vannak. Folyamatos kísérletezés, de ezt én nem érzem harcnak, inkább azt gondolom, hogy próbáljuk a természet működésének hasznát venni.

Farm to table?

A gasztróban már jó ideje hangoztatják a lokalitást. Először ötven kilométeres, aztán harminc kilométeres távolságot húztak meg az alapanyagok beszerzésére – és mi büszkén mondjuk, hogy nálunk ez nulla kilométerre csökkent. De ez mindig is nehéz volt, mert ha találsz is jó sajtost, zöldségest, húsost, az lehet, hogy holnapután már nem tud olyan minőséget előállítani. Nálunk ennek azért nincs olyan múltja, mint az olaszoknál, spanyoloknál, franciáknál, ahol mindent is lehet nagyon sok gazdaságból megtalálni. Ez fejlődik és nő, de valószínűleg még hosszú az út, míg azt mondhatjuk, hogy hasonló nálunk a helyzet, mint ezeken a helyeken.

Meditáció a fóliasátorban

Nekem a kedvenc helyem a fóliasátor. Amikor mondjuk egy februári-márciusi süvítő jeges szélben bevonulsz oda, becsukod az ajtaját, síri csend van, és ott elbíbelődsz a növényekkel. Még ha vannak is más, stresszesebb részei a munkánknak, ez valami olyan szinten nyugtatja le az embert, hogy tényleg mintha valami meditációs tevékenység lenne.

Legfrissebb epizódok
Háromharmad
Della
Első kézből
Ziccer
Buksó
Filéző
Reklámszünet
Zöldövezet
Nincs rá szó
Szintén zenész
Europoli
Ötkarikás szemek
Rendszerváltás30
Kilépők
Szerintem
Bárkiből valaki
Sorozatlövő
Határsértők
Olvasói sztorik