Legjobb fűszer: az ábrándozás
A főzésnek és az evésnek megvan az a szépsége, hogy lehet rá készülődni. Jobban fog ízleni valami, ha ábrándozol róla. Az olvasva elmélyülés a majdani evés lehetőségében pedig nagyon kell ahhoz, hogy örülni tudj annak, amit enni akarsz. Persze csalódni is lehet, de az egy másik történet.
Vizuális túlsúly
Olyan lett a kultúránk, hogy a vizuális memóriára túl nagy hangsúlyt fektetünk, mert az a legkönnyebben elérhető. Azt hisszük, úgy kell emlékezni, mintha leperegne egy film előttünk, de ez egyáltalán nem így van. (…) Szerintem erősebb és intenzívebb a szag- és az ízemlékezetünk, mint a vizuális memóriánk. Lélekszaggatóan fontos, hogy valaki egy illattal milyen viszonyban van.
Nem vagyunk séfek
Manapság minden, ami a főzést népszerűsíti, a séfek munkáját népszerűsíti. Az összes főzőműsor arról szól, hogy úgy kell tenni, mintha séfek lennénk, és ugyanazt a nyomást próbáljuk magunkra mesterségesen ráereszteni, amit a séfekre eresztenek rá a körülmények. Ez nem szerencsés, mert egyáltalán nem kedvez a főzésnek.
Az első oldalon
A főzés és az étkezés hamar beszivárgott az írásaimba. A Főzőskönyv összeállításakor megdöbbentő volt látni, hogy már az első regényem első oldalán van egy nagyon intenzíven leírt almahámozás és almaevés. Ezzel kezdtem az írást.
