Nagyvilág amerikai elnökválasztás 2020

Ha így megy tovább, a demokraták simán megnyerik Trumpnak az elnökválasztást

Három szempontból is történelmi jelentőségű volt az első amerikai előválasztás. Azt hivatalosan még nem tudni, a demokraták közül ki nyert Iowában. Trump biztosan. Minden, amit az évadnyitó kaukusz következményeiről tudni érdemes.
Korábban a témában:

A 2020-as iowai előválasztás három szempontból is történelmi jelentőségű lett. Érdemes azzal kezdeni, amiről az elmúlt napok hírei szóltak: ez az előválasztás egy igazi katasztrófa volt.

A választási rendszer önmagában is túl bonyolult, a szavazók nem közvetlenül a jelöltekre, hanem elektorokra voksolnak, akik a végén valamelyik elnökjelöltet támogatják majd. Minden államnak bizonyos számú elektor jut, ezek egykor lakosságarányosan oszlottak el, ma már kevésbé. Amikor a választási rendszer megszületett, az volt a fő cél, hogy ellensúlyozza a nagybirtokosok politikai hatalmát, aztán idővel úgy alakult át, hogy ma már inkább a nagyvárosi körzetekkel szemben támogatja a vidéket.

Az elektori rendszer valaha épp azt a célt szolgálta, hogy az Egyesült Államok a lehető legdemokratikusabb hely legyen, az utóbbi időben viszont ez a metódus egyre inkább torzítja a választók akaratát. Ennek következménye, hogy bár Hillary Clinton több voksot kapott a 2016-os választáson, mint Donald Trump, utóbbi szavazatai mégis több elektort értek, mert kevésbé népes, ám arányaiban több elektorral rendelkező államokban szerepelt jobban. Mindez rávilágít arra is, hogy egy bonyolult választási rendszerben minden egyes elemnek, ma már talán furcsának tűnő megoldásának egykor racionális oka volt.

Kaukuszok

Ilyen a jelölőgyűlés, vagyis a kaukusz is. A legtöbb állammal szemben Iowában a pártok nem hagyományos előválasztást, hanem egy sokkal bonyolultabb módszert használnak arra, hogy eldöntsék, kit támogassanak majd a küldöttek a pártkongresszuson elnökjelöltnek.

Ötven éve az iowai kaukusz az Egyesült Államok egyik legfontosabb választási eseménye. Mivel ez az első előválasztás, sokkal nagyobb szerepe van abban, hogy ki lehet végül az elnökjelölt, mint a többi államnak. Jó ideje vita is folyik arról, Iowa-e a megfelelő állam arra, hogy első legyen az országban. Az itt megszerzett győzelem messze túlmutat önmagán, elég csak arra emlékezni, amikor 2012-ben a republikánus kaukuszon véletlenül Mitt Romney-t nevezték meg győztesnek, miközben valójában Rick Santorum győzött. Végül mégis Romney lett a jelölt, amiben része volt annak a lendületnek is, amit az iowai győzelem adott neki.

Fotó: Chip Somodevilla/Getty Images

A demokraták szempontjából az iowai választás még problémásabb. Ami mellette szól, hogy az előválasztásokat célszerű egy kisebb államban elkezdeni, ahol klasszikus kampányt lehet folytatni. Ha nem Iowa lenne az első, hanem mondjuk Kalifornia, senki nem tartana helyi fórumokat, mindenki a CNN stúdiójába akarna bejutni. Ellene szól viszont, hogy Iowa állam etnikai összetétele eltér az Egyesült Államok egészétől: kevés a fekete és a latino polgár, ellenben sok a fehér protestáns, ami a republikánusok támogatói körének sokkal jobban megfelel, mint a demokratákénak. Arról nem is beszélve, hogy a Barack Obama megválasztása óta eltelt 12 évben Iowa 19 százalékponttal tolódott jobbra, vagyis mára kevesebb itt a demokrata szimpatizáns, mint a legtöbb államban.

A mostani botrány

És akkor ehhez jön még a hétfői kaukusz katasztrofális alakulása. Röviden összefoglalva: megtartották ugyan a jelölőgyűlést, ám hiába várták aznap este az eredményeket, azok elmaradtak. Sőt, a végleges eredmények még szerdára sem születtek meg, a részeredmények első adagjára pedig egy teljes napot kellett várni.

A kudarc oka az volt, hogy az alkalmazás – amit az összes helyi kaukusz szervezőjének telepítenie kellett – nem jelentette le rendesen az adatokat a pártközpont felé. Legalábbis erre hivatkozik a demokraták pártközpontja. A B terv az volt, hogy a kaukuszok szervezői betelefonálnak a Demokrata Párt központjába és bediktálják az eredményeket. Ezt a tervet azonban nem arra dolgozták ki, hogy a teljes rendszert helyettesítse, hanem arra, hogy megoldják, ha egy-két helyen nem működne az alkalmazás.

Utólag elmondható, hogy a Demokrata Párt iowai részlege amatőr módon intézte az egészet. Az appot, amit használtak, csak néhány nappal korábban lehetett letölteni, a szervezők nagy részét ki sem képezték a használatára. Nem tartottak tesztet sem, ahol nem éles helyzetben próbálhatták volna ki a beküldést. Végül pedig nem voltak elegen a pártközpontban, ezért amikor a majdnem kétezer szervező elkezdett betelefonálni, sokuknak órákig kellett várniuk, mire fogadták a hívásukat. Ehhez képest a magyar Nemzeti Választási Iroda profi szervezetnek tűnik.

Az első ok tehát, amiért történelmi jelentőségű lett a mostani kaukusz, hogy valószínűleg ez volt az utolsó ilyen próbálkozás. Régóta mondják már, hogy nem ebben az államban kellene kezdeni az előválasztást, és erre most olyan bizonyíték született, amit nehéz lenne cáfolni. Véget érhet Iowa öt évtizedes elsősége, amivel alapvetően változhat meg az előválasztások rendszere. A pártokat egyébként semmi nem kötelezi arra, hogy ez így történjen, minden a két nagy párt belső szabályozásán múlik, ők döntenek arról, miként választják ki a saját elnökjelöltjüket.

Fotó:Daniel Acker/Bloomberg/ Getty Images

A jelöltek

A másik két ok, amiért történelminek tekinthető a mostani katasztrofális kaukusz, hogy ilyen jelöltek még sosem szerepeltek ennyire jól. Sosem volt még esélyes a végső győzelemre egy szocialista jelölt, és sosem győzött még a középnyugaton egy nyíltan meleg elnökjelölt. Ezek önmagukban is jelentős áttörések.

Ahogy az is történelmi, hogy a legtöbb körzetben négyen is befértek a jogosult jelöltek közé. Jogosultnak azt a jelöltet tartják, aki a jelölőgyűlésen megjelenő választók legalább 15 százalékának támogatását élvezi. Aki nem éri el a 15 százalékot, annak a támogatóit elosztják, és beállhatnak azok mögé, akiket második helyen támogatnak. Az első négyben a részeredmények alapján Pete Buttigieg, Bernie Sanders, Elisabeth Warren és Joe Biden volt, mindannyian többet szereztek 15 százaléknál. Mögöttük lemaradva Amy Klobuchar szerepelt, aki szintén majdnem elérte a 15 százalékos küszöböt.

Emberemlékezet óta nem volt ennyire megosztott a Demokrata Párt.

Lehet számolgatni persze, hogy ki járt jól ezzel az egésszel. Mivel Obama korábbi alelnöke, Joe Biden leszerepelt, biztosan ő vesztette a legtöbbet. Pete Buttigiegnek segített Biden rossz szereplése, mert centristának pozicionált jelöltként hozzá mehettek át a legtöbben Bidentől. A progresszív Sandersnek sokat árthatott, hogy Warren jól szerepelt, mert elsősorban ők versenyeznek a Demokrata Párt balszárnyának szavazataiért. Ugyanakkor a legvalószínűbb győztes, Pete Buttigieg is veszíthetett Warren jó szereplésével, mint Sanders, ugyanis Warren centrista szavazói feltehetőleg kettejük között döntöttek.

Fotó: Joe Raedle/Getty Images

Vesztesek

Annyi biztosnak tűnik, hogy a két nagy vesztes pont a két aktuális győztes lett. Azzal, ami most történt, Pete Buttigieg és Bernie Sanders járt igazán rosszul. A helyzetet Buttigieg használta ki ügyesebben, hiszen a saját, nem hivatalos számításai alapján azonnal elkezdte azt terjeszteni, hogy ő nyert. Ez egyébként Hillary Clinton egyik korábbi kampánymenedzserének legfontosabb tanácsa volt: ha káosz van, jelentsd be, hogy te győztél, és lépj tovább a következő választásra.

Buttigieg nagyon sokat várt ettől a győzelemtől. A fiatal indianai polgármesternek valójában nagyon kevés esélye volt idáig eljutni, de ügyes kampánnyal és erőteljes pénzgyűjtéssel elérte, hogy először a felmérésekben, majd a konkrét szavazáson is az élre ugorjon. Buttigieget egy éve senki nem ismerte Iowában, sem az országos politikában. Iowában már tudják, ki ő, és a győzelemtől épp azt várta, hogy az országos politikában is megismerik majd a nevét. Csakhogy a botrány ellopta tőle a lehetőséget, és mivel egy hét múlva már a következő előválasztást tartják, szerdán pedig Donald Trump impeachment-eljárás alóli felmentéséről szavaznak a szenátusban, sok sansza nincs meglovagolni a győzelmet.

Bernie Sanders is sokat várt a hétfő estétől. Ez lett volna a forradalom kezdete, amelynek révén a korábban esélytelennek tűnő szocialista jelölt végre megnyeri az első előválasztást, a mámorban úszó rajongók pedig rengeteg pénzt dobnak össze neki a folytatásra. De a mostani botrány tőle is elvette ezt a lehetőséget, ahogy azt is, hogy legalább elmondhassa: nagyon megverte a legesélyesebbnek tartott Joe Bident. Sandersnek összességében komoly előnye van Buttigieggel szemben, mert nemcsak Iowában és a következő helyszínen, New Hampshire-ben ismerik, de a támogatói is jóval szélesebb körből érkeznek. Évtizedek óta szenátor, a legutóbbi választáson is indult, majdnem mindenki ismeri a nevét az országban, és egy felkészült csapattal állhat neki a maradék 49 állam előválasztásainak.

Pete Buttigieg. Fotó: John Tully for The Washington Post / Getty Images

Győztes

Az első előválasztás igazi győztese így nem Sanders vagy Buttigieg volt, hanem Donald Trump. Egyrészt azért, mert az elnök alkalmatlanságát folyamatosan cáfoló republikánusok most egy éven keresztül harsoghatják, hogy a demokraták még egy előválasztást sem tudnak megrendezni, hogyan tudnának egy országot irányítani.

Másrészt azért, mert a szenátus republikánus vezetőjének segítségével várhatóan már szerdán felmentik a vádak alól. Nem azért, mintha nem tette volna meg azt, amivel az impeachment eljárás során vádolják, hanem azért, mert senkit nem érdekel, hogy megtette. Trump eközben bizonyos közvélemény-kutatásokban népszerűbb, mint valaha. Akad olyan mérés, ahol az amerikaiak 49 százaléka mondja azt, hogy elégedett a munkájával.

Bármennyi botránya van is Trumpnak, így nagyon nehéz lesz megverni. Barack Obama az első ciklusa végén népszerűtlenebb volt, mint most Trump, mégis sikerült dupláznia. A rendszer hatalmas előnyöket biztosít a hivatalban lévő elnöknek, amit akkor is nehéz lenne ellensúlyozni, ha csak egyetlen erős elnökjelölt állna szemben Trumppal. De egyelőre négyen vannak, aligha fog egyhamar eldőlni közöttük a verseny, és egyikük sem tűnik igazán karizmatikusnak.

A helyzeten tovább ront, hogy körülbelül annyian mentek el az iowai demokrata kaukuszra, mint 2016-ban (amikor Clinton végül alulmaradt Trumppal szemben), pedig előzetesen azt várták, hogy annyian fognak elmenni, mint 2008-ban, Obama győzelme előtt. Ez probléma lehet, ahogy az is, hogy mi történik akkor, ha valaki végre nyer.

A demokraták nagy része szerint a legfontosabb, hogy végre legyőzzék Trumpot. Ám ez nem feltétlenül igaz: a Demokrata Párton belül jelenleg is harc folyik a párt lelkéért, ezt a törésvonalat tárja föl Sanders és Buttigieg ellentéte. Nehéz lenne tagadni, hogy a két kampány támogatói majdnem jobban gyűlölik egymást, mint a republikánusokat. Ez már csak azért is így van, mert a párt irányvonaláért is harcolnak.

Sanders az Alexandria Ocasio-Cortez, Ilhan Omar, Elisabeth Warren-féle progresszív vonalat képviseli, akik leginkább azt mondják, hogy a demokraták merjenek baloldalibbak lenni. Buttigieg sok szempontból a létező intézményrendszer gyermeke, még ha politikája progresszívebb is, mint mondjuk Obamáé volt. Ő mintha abban hinne, hogy a republikánus párt szélre tolódásával megnyílt a hely középen egy olyan Demokrata Pártnak, ami jobban hasonlít a korábbi Republikánus Pártra. Igazából már Hillary Clinton is valami hasonlóval próbálkozott, sikertelenül. Az a kérdés, hogy ezt a két oldalt sikerül-e kibékíteni a választás előtt, vagy simán újrázhat minden idők alighanem legbotrányosabb republikánus elnöke.

Kiemelt kép: Stefani Reynolds/Bloomberg / Getty Images

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.