Gyakran mond olyat, amivel nem ért egyet?
Mikor mondtam olyat?
2018 márciusában a világ tán legélhetőbb városa, Bécs egy szegletében arról készített drámai zenei aláfestésű videót, hogy migránsok róják a koszos utcákat, s már senki nem beszél németül. Másfél évvel később, 2019 novemberében Horthy kormányzó kenderesi sírját koszorúzta azzal, hogy „bajtársaival és szövetségeseivel megmentette Magyarországot… hős katona volt, igaz magyar hazafi, akire főhajtással kell emlékeznünk”.
Vállalható videók, senki nem kényszerített az elkészítésükre.
Mindkét mű előtt pár nappal önkormányzati választást bukott Hódmezővásárhelyen.
Véletlen egybeesés.
Mondják, azért igyekezett fideszesebb lenni a legfideszesebbeknél, nehogy a párton belüli ellenfelei, kihasználva meggyöngülését, a torkára tegyék a kést. Inkább gyártott gyorsan egy-egy „lojalitásnyilatkozatot”.
Ugyan. Bécs egyik kerületét valóban új kultúra foglalta el, a Horthy-videóval pedig csupán arra hívtam fel a figyelmet, hogy a politika nem gyakorolható történelmi ismeretek nélkül. A politikusnak igenis feladata tisztában lenni a nemzet, a haza múltjával. Anélkül nincs jövő.
Milyen országot álmodik Lázár János? Fehéret, keresztényt, ahol csak magyar szót hallani?
Leginkább olyan országot álmodom, ahol a politika békét teremt, és nem 160/100-as, hanem 120/80-as vérnyomást okoz a polgároknak. Túl sok éve tart a hatalom megszerzésére irányuló kíméletlen élethalálharc.
Tíz?
Harminc.
Annak fele Orbán Viktor kormányzása alatt telt el.
De 2010 és 2018 között legalább országépítés is zajlott.
Ön pont 2010 és 2018 között tartózkodott a magyar politika csúcsain.
Szerencsém volt.
Miért ért véget 2018-ban az országépítés, noha a kormány maradt?
Egy darabig úgy tűnt, a világ ugyanazt gondolja, amit mi, fideszesek, de aztán mindenfelé visszalavírozták magukat a hatalomba azok az erők, melyek nem nemzeti, hanem globális megoldásokban hisznek.
Mitől nemzeti egy politika?
Egyszerű: attól, hogy mindent a szuverenitásból, az ország függetlenségéből és önállóságából vezet le. Az általam álmodott ország origójában is ez a törekvés áll.
Szabad önnek országot álmodni?
Miért ne szabadna?
Mert veszélyes. Az utóbbi évtizedben számos régi, Orbán Viktort szakpolitikai kérdésekben már a kilencvenes évektől terelgető, hitelesítő, de utóbb kritikus fideszes sodródott el a párt mellől: Bod Péter Ákos, Chikán Attila, Csaba László, Hámori József, Járai Zsigmond, Jeszenszky Géza, Martonyi János, Pálinkás József, Stumpf István, Ángyán József. A fiatalabbak közül idevehetjük a periférián megkapaszkodó Pokorni Zoltánt és Navracsics Tibort. Az ön neve csak azért nincs ebben a sorban, mert nem süllyesztőbe, csupán talonba került.
Mi a különbség a süllyesztő és a talon között?
A süllyesztőből nincs visszatérés. A talonból talán.
Reménykeltő. Ultisként annyit azért hozzátennék, hogy ütőlapot nem teszünk talonba, tehát az ön költői képe szerint én vagy nem számítok ütőlapnak, vagy nem talonban vagyok. Ennek eldöntését a politológusokra bízom.
Pont egy politológus, Török Gábor mondta a listán szereplőkre, hogy: „Főbűnt követtek el azzal, hogy kínos pontokon kritizálták Orbánt és ezzel magát a pártot. A fideszesek szemében már nem számítanak fideszesnek, nem hallgatnak rájuk… Vezérpártban nem tűrhető meg a vezérhez hasonló szellemi integritással bíró szereplő… kikoptak a szuverenitásukat fontosnak tartó arcok, akik folyamatosan reflektáltak a külvilág történéseire. Keskeny a mezsgye, illetve hát nincs is mezsgye, lásd Lázár Jánost, aki lépten-nyomon lojalitási nyilatkozatot tett cserébe azért, hogy legalább részben önállónak látszódhasson, mégis egyik napról a másikra az ország második emberéből mezei képviselő lett.”
Az okfejtésnek ellentmond, hogy a sorolt urak közül többen később is fontos funkciót láttak, látnak el.
Brüsszelben, az Alkotmánybíróságon, egyetemen, a Hegyvidéken, Veszprémben, vagy akár ménesbirtokon vitézkedni jó, de onnan a nagy döntésekbe nem szólhat bele az ember.
Szerintem nyitott kaput dönget, aki képes intellektuálisan izgalmas, a kormányzati jövőképbe illeszkedő javaslatot tárni a miniszterelnök elé.
Ki képes ilyenre? Ön mondta a Válasz Online-on októberben megjelent interjújában, hogy: „Orbán Viktor a Fidesz ereje, ő az, akinek van karizmája, vannak elképzelései, és azokat képes is megvalósítani; a gond csupán az, hogy másod- és harmadvonal egyszerűen nem létezik a pártban; a negyedik vonalban vannak egymáshoz hasonló kvalitású szereplők, akik időnként egymással is versenyeznek.” Vagyis nem maradt, aki megdöngesse a nyílt kapukat, mert aki tudott döngetni, s döngetett is, rég kívülről dönget. Nincs külső innováció, nincs kontroll az első számú vezetőn.
Orbán Viktor nyitott alkat, nem dogmatikus, tárt karral fogadja a megalapozott kezdeményezéseket. Legalábbis én ezt tapasztaltam nemcsak miniszterként, hanem akkor is, amikor dél-alföldi képviselőként kezdtem lobbizni az agrár new dealért, közte azért, hogy Magyarország ne csak tizenöt, hanem nyolcvan százalékkal egészítse ki az uniós forrásokat.
Ön milyen messze áll attól, hogy „a fideszesek szemében ne számítson fideszesnek”?
Fényévnyire. Fideszes parlamenti képviselő vagyok, ellentétben az összes fölsorolttal. És a miniszterelnök, valamint köztem az esetek többségében csak a célokhoz vezető eszközök kérdésében van véleménykülönbség.
Például?
Ilyen a vasárnapi boltzár esete, melyben a kormány szerintem az elveivel ellentétesen cselekedett, mondjuk ki: megfutamodott. Ilyen a kiskereskedelmi hálózatok adóztatása, a multik elleni küzdelem, az autóipar állami dotációjának csökkentése és az, hogy én kevesebb stadionépítéssel is beérném. De a szuverenitással, az erős Magyarország felépítésével kapcsolatban mindig támogattam és támogatni is fogom a Fideszt.
Az irányt tekintve orbánabb vagyok Orbánnál…
Mi ez a hatásszünet? Értenem kéne valamit… De nem értem.
Semmi gond. Csak azt akartam hangsúlyozni, hogy a mai napig be tudom fejezni Orbán Viktor mondatait, és nem azért, mert fegyelmezett kommunikátorként sokszor mondja el ugyanazt ugyanúgy.
Manapság inkább Orbán Viktor fejezi be „az emberek” mondatait, rendületlenül támaszkodva a miniszterelnökség által készített közvélemény-kutatásokra. A boltzárügyben történt úgymond elvtelen megfutamodásnak is van elve, ugyanaz, mint a kormánydöntések zömének: keresni a nagyobb népszerűséget.
Pusztán kommunikációval és népszerűségkereső lépésekkel nem lehet sikeres politikát csinálni. Legalábbis tartósan biztosan nem. Ahhoz valódi teljesítmény kell. A közvélemény-kutatásokra alapozott kormányzás ezért csak eszköz, ha tetszik, megúszhatatlan kompromisszum. El kell nyerd a választók bizalmát, hiszen ha kiszavaznak a hatalomból, lehetnek a legnemesebb ideáid, nincs módod megvalósítani őket. Azt csak a liberálisok gondolják, hogy a politikusnak a nép tanítójának kell lennie, aki akkor is átkíséri a választópolgárt az út túloldalára, ha az nem akar átmenni. A politikus van a társadalomért és nem fordítva. Ez a kommunikációra is vonatkozik. Ha a társadalom leegyszerűsített nyelvet beszél, akkor a politikus is azt a nyelvet kell használja. A modern tömegkommunikáció tömörítette a nyelvet, a politika nyelvét is. Hallgasson meg egy Antall József-beszédet 1990-ből, és hallgassa meg bármelyik kortárs politikus beszédét! Más a nyelv. Amelyik politikai erő nem alkalmazkodik, annak nem jutnak célba az üzenetei. Azért küldenek a pártok, köztük az én pártom is végletesen leegyszerűsített üzeneteket az embereknek, mert más nem megy át.
Ez a populizmus: ne az értelemhez keress utat, hanem az indulathoz, építs ellenségképet, s kínálkozz a legyőzőjének. Mérd meg, minek tapsolnak, mitől riadoznak, a többit bízd a propagandára. Sorosozz, brüsszelezz, akár buzizz burkoltan – mindhez építhetsz többséget. Győzelmed ára az, hogy roncsolod a társadalom szövetét.
Keveri a tartalmat és a formát. De felőlem nevezheti populizmusnak, azzal a megszorítással, hogy akkor a populizmus nem hazugság, hanem csupán kényszerű egyszerűsítés. Egy mondatod van megfogalmazni az üzenetedet. Pont. Ha nincs egy jó mondatod, nincs támogatód.
Nem a tömörítéssel van a baj, hanem a torzítással és a bőszítéssel.
Vékony mezsgye. Azért nem az értelmiség nyelvén szólalnak meg a politikusok, mert az emberek zöme nem beszéli az értelmiségi nyelvet. Negyvenezer karakteres nagyinterjúkkal nem nyerhető választás se Németországban, se Franciaországban. Kíváncsi vagyok például, hogy az olvasók hány százaléka jut majd el ennek az interjúnak a végéig.
Orbán kommunikációja egész más szint, mint Merkelé vagy Macroné.
Igaz! Neki van érvényes gondolata arról, hogy milyen Európát akar, ellentétben az uniót vezető Európai Tanácsban ülő másik huszonhat miniszterelnök többségével. Orbán Viktor ma a kontinensünk legértelmiségibb attitűdű politikusa: elméleti és nemcsak gyakorlati oldalról foglalkozik a politikával, a jövő fontos kérdéseivel. Ennek a vezetőtípusnak ő az egyik utolsó képviselője Európában.
„Csupa hülye ül Brüsszelben.” Ez is populista egyszerűsítés, hazugság.
Márpedig az a helyzet, hogy Brüsszelben percemberkék dáridója zajlik. Negyvenezres vízfej. A Fidesz brüsszelezése és sorosozása valóban egyszerű üzenet, de az „egy mondatok” mögött alaposan végiggondolt társadalompolitika áll, fókuszban az önállósággal, a családtámogatással és az alacsony adókulcsokkal. Nem meglepő, hogy a kritikusaink kizárólag közjogi ügyekben támadnak bennünket, azokban viszont veszettül.
A demokrácia folyamatos reszelése nélkül is lehetne támogatni a családokat.
Orbán Viktor közvetlen munkatársaként nem éreztem, hogy csorbult volna a magyar demokrácia.
Mire kellett ön Orbán Viktornak?
Segíteni a munkájában. Hogy intézzem és ne bonyolítsam az ügyeket.
Orbánnak mindig volt egy sztárpolitikusa: egy ideig Rogán Antal, 2010-től Navracsics Tibor, 2014-től pedig ön. De egy idő után mindenkit hátrébb húzott a táblán. Vajon miért?
Ezt csak ő tudja. Az én „sztárságomnak” kétségtelenül vége, de azt ma már annyira se tartom fontosnak, mint annak idején, pedig miniszterként se ítéltem igazán fontosnak. Eszköz volt, használtam.
Amióta talonba került, kisebb megbízásokkal látta el önt Orbán Viktor. Dohányügyi megbízott lett, majd megkapta a mezőhegyesi ménesbirtok vezetését, valamint a csőd szélén billegő teniszszövetség elnöki posztját. Utóbbi helyre tényleg azzal az ukázzal küldte a miniszterelnök, hogy „tégy rendet, János, de Szűcs Lajos nem kerülhet börtönbe”?
Hahahaha.
Mi a válasza?
Ez: hahahahaha.
A minap kapott még egy pakkot Orbántól: az agráregyetemet.
Én feladatot és lehetőséget látok, méghozzá az egész ország számára, nem pakkot.
A gödöllői Szent István Egyetem februártól Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem néven működik tovább. A fenntartói jogok egy erre a célra létrehozott alapítványhoz kerülnek, melyet ötfős vagyonkezelő kuratórium irányít Csányi Sándor OTP-elnök vezetésével. Ön is tag.
Csányi Sándorral dolgozni megtiszteltetés.
Csányi és ön hosszú éveken át kitartóan utálták egymást. Egy telexes cikk onnan eredezteti a konfliktust, hogy Hódmezővásárhely még 2006-ban, az ön polgármestersége idején nem kapott meg egy OTP-s hitelt, mire a város bosszúból másik bankhoz vitte át a folyószámláját. A nagymacskaharc következő epizódjára a Fidesz 2010-es győzelme után került sor: ön ambicionálta a belügyminiszterséget, ám végül az állítólag Csányi Sándor által favorizált Pintér Sándor lett a befutó. 2013 nyarán már a nyilvánosság is értesült a viszályról: ön a miniszterelnökséget vezető miniszterként Magyarország első számú uzsorásának nevezte Csányit, olyan embernek, aki a „devizahitelesektől szerzett milliárdjaival páváskodik”. Válaszul Csányi ironikusan felemlegette az ön által „jól menedzselt trafikügyet”. Mire ön „az országot polip módjára behálózó, magyarnak tűnő bank vezetőjének” titulálta Csányit, akinek „gazdasági túlhatalma egy demokráciában komoly kockázatot jelent”.
Elmúlt, lezártuk.
Ki kért bocsánatot a másiktól?
Legyen elég annyi, hogy rendeztük a kapcsolatunkat. Korábban maga Orbán Viktor is a szememre hányta, hogy „horizontálisan nehezen működöm együtt”. Ahányszor szóba került köztünk Csányi Sándor személye, mindannyiszor felhívta a figyelmemet, hogy a sikerességhez kevés a tehetség és a céltudatosság.
„János, ha nem tudsz együttműködni azokkal, akiknek szintén van erejük és mondandójuk az országról, akkor a konfliktusaidtól nem erősebb leszel, hanem gyöngébb”. Belátom, igaza volt, és 2018 tavasza óta tudatosan törekszem a hiányosságaim pótlására, a hibáim kijavítására.
Orbán Viktor zárta össze önt Gödöllőre Csányi Sándorral?
Abban az értelemben igen, hogy az állam hozta létre az egyetemet működtető alapítványt, és az állam, konkrétan a kormányfő kérte fel a kuratórium tagjait.
A telexes elemzés felveti, hogy 2006-ban önnek tán nem is az elutasított hitelkérelemmel volt baja, hanem csupán ismerte a söntésegyszeregyet, miszerint: „Amikor feljössz vidékről, le kell ütni a legerősebb embert a kocsmában; ha talpon maradsz, akkor becsülni fognak. Vagyis Lázár pusztán azért kötött bele a legerősebb fickóba, hogy őt erősnek lássák.”
Ez csacsiság, az újságíró élénk fantáziájának terméke. Mindig ügyekért küzdök, és küzdeni vehemensen, szenvedélyesen szoktam.
Ma már barátság van Csányi Sándorral?
Együttműködés van.
Csányi már nem uzsorás, nem polip?
Nem személyesen Csányi Sándorral volt bajom, hanem az OTP-csoport gazdaságpolitikai befolyásával.
Az OTP ma is az ország vezető bankja.
És én ma is úgy gondolom, hogy nem jó a nemzetnek, ha egyetlen óriás uralja a hazai pénzpiacot.
Megért ez egy leuzsorásozást?
A politikában akkor megy át az üzeneted, ha erős kifejezéseket alkalmazol. Sem mással, sem Csányi Sándorral szemben nem volt bennem se düh, se sértettség, csak rendszerleíróan képviseltem az álláspontomat.
Csányi viszont megbántódott.
Aztán kiengesztelődött. Volt benne türelem végighallgatni engem, s megértette, mérlegelte, méltányolta az álláspontomat. Amihez komoly bölcsesség szükségeltetik. És erő. Minden beszélgetésünkön tanultam tőle valamit.
Például mit?
Leginkább azt, hogy érdemes küzdeni. Csányi Sándor jászsági szegénygyerekként indult neki az életnek, és egyedülálló birodalmat épített fel. A története az elmúlt fél évszázad legnagyobb magyar üzleti sikere, olyan diadal, ami előtt a világon mindenütt zászlót hajtanak. Bármerre jár, megadják neki a tiszteletet. Csányi Sándor szerepe a mai Magyarországon olyan, mint Chorin Ferencé 1920 és 1944 között: ő a mai magyar gazdaság egyik legerősebb tartópillére. Jó lesz együtt dolgozni, várom a közös munkát.
A gödöllői kuratóriumban agráregyetemi vezetői tapasztalattal egyedül a Kaposvári Egyetem volt rektora, a hetvennyolc éves Horn Péter bír. A testületben helyet kapott még az agrárszakember, Bedő Zoltán növénynemesítő, a bankár és mezőgazdasági nagyvállalkozó Csányi Sándor, valamint két politikus: Nagy István jelenlegi agrárminiszter és ön.
Bedő Zoltán is rendelkezik egyetemi vezetői tapasztalattal, hiszen igazgatta a martonvásári kutatóintézetet.
Az nem egyetemi csúcsvezetői poszt.
Én annak ítélem.
Miből gondolják, hogy ez az ötös fogat képes lesz megvalósítani azt az ambiciózus célt, hogy az egyetem 2030-ra bekerüljön a világ legjobb száz agrárkampusza közé?
Van elképzelésünk, elhatározásunk, kitartásunk, és a kormánynak köszönhetően rendelkezünk a kellő anyagi forrással is. Az intézmény világszínvonalúvá alakítása az agrárium fejlesztését szolgálja, az agrárium fejlesztése a vidék felemelését célozza, a vidék felemelése pedig az országépítés része. Van baj, van tennivaló. A háromezer-kétszáz magyar településből ezer az elnéptelenedés határára jutott, a fiatalok elköltöznek, gyerek nem születik. Nincs megélhetés, gyönge az infrastruktúra, csapnivaló a közlekedés. Kérdezte, milyen országot szeretnék. Hát olyat, amely lép az önellátás felé, olyat, ahol a magyarok munkájából a magyarok haszna lesz. A kulcs ebben a mezőgazdaság.
Ahogy említette, az uniós vidékfejlesztési támogatás mellé ma csupán a kötelező minimumot, tizenöt százalékot tesz be a magyar állam. Ám egy minapi bejelentés szerint 2022 és 2030 között az EU-s pénz négyszeresét, évi 400-450 milliárd forintot fordítunk majd erre.
Aminek köszönhetően egy évtizeden belül a magyar emberek nyolcvan százalékban Magyarországon termelt és Magyarországon feldolgozott és magyar üzletben vásárolt egészséges élelmiszert fogyasztanak majd. Hatalmas a feladat, hiszen ma az a képlet, hogy itthon megtermeljük az alapanyagot, amit multik a külföldi üzemeikben feldolgoznak, mi pedig a hipermarketben megvesszük a készterméket. Régióbeli gyöngeségünket demonstrálja, hogy még csak nem is francia, német, brit meg amerikai csúcstermékeket fogyasztunk, hanem lengyel és szlovák árut. A változáshoz kell politikai akarat – ez megvan. Kell pénz – immár ez is rendelkezésre áll. És kell tudás, kellenek képzett szakemberek tízezrével, akik képesek kirántani a gödörből a magyar vidéket – erre kell a modern agráregyetem. Az oktatás kulcskérdés. Hollandia legjobb felsőoktatási intézménye a holland agráregyetem, nem csoda, hogy az unióban Hollandia hoz ki a legtöbbet egy-egy hektárból, évi tizenhétezer eurót, míg például az osztrákok háromezret, mi, magyarok pedig mindössze másfélezret.
A gödöllői kuratórium tíz-tizenháromezer hallgatóval számol. Honnan lesz ennyi diák, mikor néhány hónapja még Gyuricza Csaba megbízott rektor is azt nyilatkozta, hogy „az agrárpálya a fiatalok számára nem igazán vonzó, egy-egy intézményre átlagosan ezernél kevesebb hallgató jut, az idei adatok azt mutatják, hogy az agrárképzésben a jelentkezések száma negyven százalékkal csökkent”? És mitől fog az öt különböző kampuszon – Gödöllőn, Budán, Gyöngyösön, Kaposváron és Keszthelyen – működő gigaegyetem oktatási-kutatási minősége világszínvonalúvá válni?
Ahogy nő az oktatás színvonala és javul az agrárdiplomások elhelyezkedési esélye, úgy jelentkezik majd egyre több és egyre tehetségesebb fiatal, és kerül ki egyre több és egyre képzettebb diplomás. Azzal indítunk, hogy új, tízezer férőhelyes modern kampusz épül, a képzés pedig kibővül az élettudományi ismeretekkel. Aki ismeri a helyszínt, az tudja, Gödöllőn ideálisak a feltételek ahhoz, hogy olyan kampuszt építsünk, amilyet a diákok többsége csak angolszász filmekből ismerhet. Ez lesz a magyar felsőoktatás következő tíz évének legnagyobb beruházása.
Kétszáz ember kirúgásával nyit a kuratórium. Ki fogja világszínvonalon tanítani a bővülő létszámú hallgatóságot?
Az elbocsátásokat épp a forráshiány és a rossz gazdálkodás tette szükségessé. Ez tehát az előző fejezet lezárása volt, nem az új fejezet kezdete. Az alapítványi modell egyebek mellett épp abban segíthet, hogy az egyetem ezentúl több forrásból és jobban gazdálkodjon, mint eddig.
Megszabadulnak a „régi rend” híveitől, akiket pedig felvesznek, az új kurzusnak lesznek lekötelezettjei.
Az oktatói gárda és az oktatás tartalma tekintetében is a legjobb agráregyetemek színvonalát lőttük be. Amire nem lesz magyar oktató, arra külföldről szerződtetünk szakembert. Viszont azokat, akik maradnak, jobban meg kell fizetni, és el kell várni tőlük, hogy folyamatosan szélesítsék, aktualizálják tudásukat. Célunk, hogy a leendő agrárdiplomások megállják helyüket a reményeink szerint intenzíven bővülő magyar piacon: a Csányi család kezében lévő, európai léptékben is értelmezhető nagyságrendű magyar élelmiszeripari konglomerátumnál éppúgy, mint egy százhektáros modern, digitalizált családi gazdaságban.
Az egyetem rektora ma az a Gyuricza Csaba, akit 2016-ban ön bocsátott el a Mezőgazdasági- és Vidékfejlesztési Hivatal éléről, miután alkalmatlannak ítélte. Az agrár éléről is elküldi Gyuriczát?
Az alapítvány pályázatot ír ki, melyen ő is indulhat. Más kompetenciák és készségek kellenek a rektori munkához, mint az MVH irányításához.
A változás részeként az állam elveszi a várostól és átadja az egyetemet működtető kuratóriumnak a gödöllői királyi kastélyt, melynek felújítására sok éve eredménytelenül pályázott Gémesi György polgármester.
Gödöllő városának és polgárainak teljes megelégedésére fogjuk felújítani és fejleszteni ezt a komoly történelmi múlttal bíró, jobb sorsra érdemes épületegyüttest.
Miközben országszerte ömlik a pénz kastélyok, templomok renoválására, az ellenzéki Gödöllőnek sosem jutott a milliárdokból. A miniszterelnök a 2019-es önkormányzati kampányban a fideszes jelöltet meglátogatva adott magyarázatot arra, hogy miért pikkel a településre: „Jó lenne nagyon nyerni. Végre csinálhatnánk valamit ebből a városból. Itt van a hóna alatt a fővárosnak, és szerencsétlenkedünk vele már nem tudom, mióta, nem?… Ha megállapodunk, akkor én tudok pénzt, meg fejlesztést meg sok mindent tudok segíteni. Csak úgy nem lehet, hogy ellenséges közegben csinálunk valamit.” Ön korrektnek tartja ezt az eljárást?
A kuratóriumnak az a programja, hogy legyen jó mindenkinek. Gödöllőnek biztosan jó lesz.
Közpénzből.
Közpénzből, de az a közpénz a mi kezünkben nem veszíti el közpénzjellegét, a ránk bízott vagyont nem elkótyavetyélni, hanem gyarapítani fogjuk.
Pedig törvényt is hozott rá a fideszes kétharmad, hogy az alapítványokba kitolt közpénz elveszíti közpénzjellegét.
A kuratórium mondása mégis az, hogy a mi alapítványunkhoz utalt közpénz nem veszíti el közpénzjellegét.
Az nem a közpénzjelleg elveszítése, hogy az orbáni akaratra közpénzből létrehozott, közvagyonból feltőkésített egyetemi és jegybanki és egyéb alapítványok kuratóriumait fideszes vagy minimum a Fideszhez lojális, kívülről leválthatatlan tagokkal töltötte fel a Fidesz-hatalom?
Egy egyetem függetlenségének záloga az anyagi függetlenség. A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem függetlenségére az intézmény mögött álló vagyonkezelő alapítvány anyagi függetlensége a biztosíték.
Egy kormányváltás után a köz az általa választott új kormányán keresztül nem szólhat majd bele a közvagyonból működő, akár elfideszesedő alapítványok, egyetemek működésébe. Így, ha ellenzékbe kerül is a Fidesz, a mi közös pénzünkből egyebek mellett olyan agrárképzés lesz Magyarországon, amilyet Orbán Viktor akar.
Amilyet a nemzeti érdek, az önellátó képességünk megteremtése követel. Nagy István agrárminiszter és jómagam valóban kötődünk Orbán Viktorhoz, büszkén vállaljuk a fideszességünket. De ugye nem gondolja, hogy Csányi Sándor elnök úr szolgaian engedelmeskedik Orbán Viktornak? És ugye Horn Pétert és Bedő Zoltánt sem tekinti Orbán Viktor emberének?
Miért pont most döntött úgy a kormány, hogy beönt négyezer-milliárdot az agráriumba?
Mert az agrárszektor az elmúlt harminc év legnagyobb vesztese, és mert a következő uniós ciklus az utolsó pillanat, amikor egy harmincéves mulasztásunkat pótolhatjuk. Később már behozhatatlan lenne a versenytársak előnye. A huszonnegyedik órában vagyunk.
Tavaly meg az elmúlt huszonkilenc év vesztese volt, a Fidesz 2010-es hatalomra kerülésekor pedig az elmúlt húsz évé. Nem mellesleg: a kétharmados Fidesz-kormányzás tizenegyedik évében járunk.
Az ország 1990 óta görgeti maga előtt az agrárium egyre dagadó problémahegyét, és a magyar vidék nagyon rászolgált arra, hogy többet tegyünk érte, mint a korábbi kormányok tettek. Annál is inkább, mert az agrárium többet tehet mindannyiunkért: a járműipar mellett a nemzetgazdaság másik lába lehet.
Miért most? Mi a politikai válasz?
A politikai válasz az, hogy az elmúlt évtized fejlesztéspolitikájának jóval nagyobb arányban voltak nyertesei a nagyvárosok, különösen a főváros, mint a vidék Magyarországa. Pedig vidékről több és stabilabb támogatást kapott a Fidesz, mint a nagyobb városoktól. Ideje helyrebillenteni ezt az aránytalanságot.
Tény, hogy Orbán Viktor 2010, de különösen a 2015-ben indított Modern Városok Program óta rengeteg közpénzt fordított arra, hogy fejlesztésekkel megnyerje magának a városokat. A 2019-es önkormányzatin mégis a kistelepüléseket szerezte meg a Fidesz, a nagyokat, köztük Budapestet, bukta. Erre válasz az, hogy akkor irány a vidék?
Nem látok bele Orbán Viktor fejébe, de alighanem dinamizálta a döntést ez a körülmény. Magam is érveltem neki amellett, hogy több erőforrást fordítson a vidék felé.
Arra nem gondoltak, hogy nem a fejlesztésekből nem kér a város, hanem a populizmusból?
Világszerte rohamosan individualizálódnak a városok, szinte az összes metropoliszban kisebbségbe kerültek a klasszikus értékekben, nemzetben, családban gondolkodó pártok. Ahogy Angela Merkel nem Berlinben nyert, hanem a német vidéken, és Sebastian Kurzot sem Bécs emelte hatalomba, hanem az osztrák falu, úgy Orbán Viktor sem Budapestnek köszönheti a miniszterelnöki posztot, a fejlesztések során mégis a nagyvárosok irányába billent el a mérleg nyelve.
A Fidesz városi pártnak indult. Orbán és a Fidesz jóval többet változott, mint a városi életmód.
2010-hez viszonyítva már biztos nem. Mindenesetre 2021-ben politikai és gazdasági érv egyaránt szól amellett, hogy a vidék Magyarországa történelmi mértékű forrásokhoz jusson. Ott vannak a gazdasági növekedésünk tartalékai.
A Fidesz letett a városokról?
A több vidék nem jelent kevesebb várost, pontosabban azt, hogy a városok ne lennének továbbra is nyertesei a kormány fejlesztéspolitikájának. Noha a négyezer-milliárd hatalmas összeg, de az állam ennek sokszorosát fordítja iparra és turizmusra, amiből viszont jórészt a város profitál. A Fidesznek ugyanakkor már rövid távon is az a célja, hogy visszanyerjük az elveszett városok polgárainak a bizalmát.
Említette, hogy Orbán Viktor és ön között csupán eszközök kérdésében adódik véleménykülönbség.
Így igaz.
Azzal egyetértett, hogy a magyar kormányfő az amerikai választási kampányban nyíltan Donald Trumpnak szurkolt?
Végig azt mondta, amit gondol. Ez tiszteletet parancsol. Más kérdés, hogy az Egyesült Államok polgárai végül Joe Bident választották, amit mi tudomásul veszünk. Felelős magyar politikus nem mondhat mást, mint hogy: új elnök, új remények, új szerelmek.
Az Orbán Viktorba szerelmesek szerint miniszterelnökünk úgy volt vele, ha győz is Biden, idehaza nem árt jó előre hitelteleníteni őt, hogy amikor majd hivatalba lépve, Európáról nyilatkozva kritizálja a magyarországi demokráciát, lehessen azt mondani a fideszes szavazóknak, hogy „mi szóltunk előre, hogy demens ez a Joe”.
Ne kombináljuk túl a dolgot.
Ahhoz ön mit szólt, hogy a tízmilliós Magyarország külügyminisztere még a kampányban felszólította a 330 milliós USA nyerőre álló elnökjelöltjét, Joe Bident, hogy számoljon el a korrupciós ügyeivel?
A külügyminiszter a miniszterelnök felé számol el a kijelentéseivel. Amúgy rossz és káros sztereotípia, hogy Magyarország kicsi ország.
Magyarország lélekszáma az USA lélekszámának három százaléka, a GDP-nk az amerikaiakéhoz képest 0,8 százalék. Az EU-ban a lakosság kettő, a GDP egyetlen százaléka származik tőlünk, annak is jelentős része az itt termelő multiknak köszönhető.
Ideje lerázni magunkról a gyarmati, tartományi hozzáállást. Még 1920-ban toltak bennünket ebbe a „kicsik vagyunk, elesettek, egyedül nem fog menni, valakinek mindig a seggét kell nyalni” mentalitásba, ami sehová nem vezet.
Lehetnénk pont akkorák, amekkorák vagyunk.
Az európai népek középmezőnyébe tartozunk, és a V4-ek összefogásának köszönhetően továbberősödtünk. Magyarország Orbán Viktor kiállásának köszönhetően végre ismét képes érvényesíteni az érdekeit.
Biztosan a krakélerkedés, szövetségeseink szívatása, lehülyézése a leghatékonyabb módszer a nemzeti érdekérvényesítésre?
Orbán Viktor mindenkinek megadja a tiszteletet, de amit az IMF 2010-es magyarországi kivonulása óta a nyugat-európai politikusok egy része és a baloldali média művel vele, az minősíthetetlen. Olyan nincs, hogy csak tűrjük a pofonokat, és nem ütünk vissza. Orbán Viktor állja, és ha kell, adja is. És biztos vagyok benne, hogy amint korrektül kezdenek viselkedni vele, ő is simulékonyabbá válik. Mert amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten.
Ha már megszabadultunk a kommunizmustól, és bejutottunk az EU-ba, nem arra kéne inkább törekedni, hogy minél többekkel legyünk jóban házon belül, és minél stabilabb pozíciót foglaljunk el a nekünk adatott szövetségi rendszerben?
Pontosan ez történik, csak nem fülünket, farkunkat behúzva, hanem keményen állva a sarat. Az orbáni politika sikerességének bizonyítéka, hogy míg a Kárpátoktól északra Lengyelország a fő erőközpont, a Kárpátoktól délre Magyarországé ez a státusz. És hadd oszlatok el még egy, a „jaj, de kicsik vagyunk” attitűdhöz hasonló súlyú sztereotípiát: tévedés, hogy hazánk nyersanyagban szegény ország.
Se olaj, se gáz, se szén, se érc. De még gyors folyónk sincs, amire erőmű épülhetne, és tengerünk sincs, ahonnét körbekereskedhetnénk a világot.
Viszont a birtokában vagyunk a huszonegyedik század két legfontosabb nyersanyagának: az édesvíznek és a jó minőségű termőföldnek. Két hatalmas ziccer, ideje berúgni.
Néha én is pont ezt érzem.
Inkább gazdagodjunk meg a vízből és a földből, ahogy más nemzetek meggazdagodtak a huszadik század legfontosabb természeti kincseiből, a szénhidrogénekből. A klímaváltozás komoly globális probléma, de ebből, és csak ebből a szempontból nekünk dolgozik.
Hány muszlim él ma Magyarországon?
Nem tudom.
És hány kínai?
Azt sem tudom.
Melyik náció képviselteti magát nagyobb számban Magyarországon?
Valószínűleg a kínai.
Mégis a muszlimokhoz köthető migránsozással van tele a kormánykommunikáció, dacára annak, hogy a muszlimok és a kínaiak se szívesen asszimilálódnak. Ha az egyikkel súlyos fenntartásai vannak a homogén társadalom eszméjét hirdető Orbán Viktornak, akkor miért tesz úgy, mintha a másikat észre se venné. És ha ezt a másikat észre sem veszi, miért uszul folyamatosan az elsőre?
A veszélyt veszélynek nevezi, ahol nincs baj, ott nem riogat. Ez volna a populizmus?
Az érkező muszlimokkal van baj, az érkező kínaiakkkal viszont nincs baj, ön mégis azt nyilatkozta a Válasz Online-nak: „Nem engedhetjük meg, hogy Washington vagy Berlin úgy tekintsen ránk, mint a kínaiak szálláscsinálóira.” Ön szerint az Orbán-kormány a kínaiak szálláscsinálója?
Nem ezt állítottam. Csak azt, hogy óvakodjunk ettől a szereptől. A kínaiak felkértek bennünket egy táncra. Javaslom, hogy körültekintően, a szövetségeseinkkel alaposan egyeztetve, velük összehangoltan nyújtsuk a kezünket. Mert fontos az üzlet, de ne veszítsük szem elől, hogy a mi helyünk itt, az euroatlanti szövetségben van. Nem flörtölhetünk Kínával.
Orbán Viktor évek óta Kína EU-s hídfőállásául kínálja Pekingnek Magyarországot. Ez ügyben már Trumppal is vitába keveredett, ugyanis Amerika semmiféle kínai hídfőállást nem szeretne Európában.
E kérdésben az amerikai álláspontot osztom, vagyis vitában állok a miniszterelnökkel. Ebből is látszik, mily sok árnyalattal bír a Fidesz.
Orbán Viktor, miközben a Türk Tanácsban rémes diktátorokkal parádézik, és magasztalja a Keletet, különösen Kínát s Oroszországot, gyakran beszél a Nyugat mélyülő válságáról. Ebből több kérdés is következik. Vajon valóban leáldozóban a Nyugat csillaga? Oda az USA vezető világhatalmi státusza? Nyugathoz vagy Kelethez húzzon Európa? Merre mozduljon Magyarország?
A Nyugat kétségtelenül a válság jeleit mutatja, ezzel együtt meggyőződésem, hogy az USA nemcsak volt a világ ura, hanem az is marad. A jövő úgy néz ki, hogy Amerika a legerősebb, Európa továbbra is Amerikával tart, Magyarország pedig az EU-val. Nincs más utunk.
Mihez kezdjünk Oroszországgal?
Oroszország az EU szomszédja, az orosz nyersanyag Európa gazdasági versenyképességének nélkülözhetetlen eleme. Vagyis jóban kell lenni az oroszokkal, transzparens, mindkét fél számára előnyös gazdasági együttműködésre kell törekedni. Történelmi hiba volna Oroszországot betolni a kínaiak mellé. Biztonsági szempontból nem Oroszország jelent kihívást számunkra, hanem Kína. Szóval az oroszokhoz való viszony sokkal több szimpátiánál, kulturális kérdésnél.
Azért a kulturális ügyek is képesek szíven ütni az embert.
Úgymint?
Ahhoz mit szólt, hogy Orbán Viktor „kisújszállási asszonyság” titulussal illette Karikó Katalint?
No comment.
Ön mikor használta utoljára azt a kifejezést, hogy „asszonyság”?
Tán sose használtam.
Hogyan reagálna, ha valaki vásárhelyi asszonyságnak nevezné a feleségét?
No comment. Amúgy se hiszem, hogy maradna időm reagálni, Zita ritkán szokta keresni a szavakat.
Látta a Magyarságkutató Intézet Pozsonyi csata című animációs ámokfutását?
Nem.
Megnézi?
Majd ha végeztem az összes fontos, értékes filmmel. Van restanciám.
Mit szól a Szájer-ügyhöz?
Semmit. Földdel foglalkozom, tehenekkel, lovakkal, kutyákkal. Country life!
Az ország egyelőre messze áll a country life-tól. Munkakultúrában is leragadtunk a „nyugati autógyártók összeszerelő műhelye” státusznál.
Az autóiparban is itt az ideje a minőségi ugrásnak. A kormány igyekszik rászorítani a multikat, hogy telepítsék hozzánk a legmodernebb technikát, melynek működtetéséhez már magasan kvalifikált munkaerőre is szükség van. Nem állunk rosszul, a BMW Debrecenben hamarosan kizárólag zöld autókat fog gyártani. Az előttünk álló két évtized húzóágazata egyrészt a zöldipar, másrészt az egészséges ennivalót előállítani képes mezőgazdaság és élelmiszeripar lesz. Ennek megfelelően az a cél, hogy a mostani autóipari országból tíz éven belül modern autóipari és élelmiszergazdasági országgá váljunk. Ha ez sikerül, lesznek minőségi munkahelyek és minőségi bérek, abból lesz állami adóbevétel, amiből finanszírozható kiváló oktatás, huszonegyedik századi egészségügy és környezetbarát közlekedés. S ha ez mind megvalósul, akkor itthon maradnak a fiatalok, bátran vállalnak gyerekeket, megáll a népességfogyás, felvirágzik az ország.
S ha mindez nem valósul meg?
Akkor szegények és szomorúak leszünk, az új generációk előbb nagyvárosba költöznek, aztán pedig külföldre, és jó eséllyel cselédnek állnak.
A tudásalapú társadalmak öntik a pénzt az oktatásba, és rég nemcsak olajból, hanem innovációból tesznek szert profitra. Eközben nálunk a Fidesz tizenhat évre szállította le a tanköteles életkort, csökkentette az államilag finanszírozott helyek számát a felsőoktatásban, és diplomaszerzés helyett a szakmunkásképzést támogatja.
Ezen a téren ellentmondásosak a tapasztalataim, de foglalkoztat a kérdés, és igyekszem felvértezni magam a vonatkozó tudással. Annyit mindenesetre állíthatok, hogy a felsőoktatás jól járt azzal, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériumától Palkovics László miniszter úr alá került. Ő azon ritka politikusok egyike, akiknek van válaszuk arra, hogy milyen hely legyen Magyarország húsz, harminc, ötven év múlva. Ráadásul a gazdaságfejlesztés is az ő tárcájához tartozik. A felsőoktatásnak szerintem Palkovics László mellett a helye.
Ezzel most, meglehet, árt neki.
Pedig én mindenkinek használni szeretnék.
Ön az agráriumért agrárminiszterként tehetne a legtöbbet. Vállalná?
Nagy István személyében kiváló agrárminisztere van a kormánynak, tiszta köztünk a szereposztás és jó az együttműködés. Azt tervezem, hogy 2022-ben egyéniben indulok a Hódmezővásárhely-Makó választókerületben.
Abból kinőhet a miniszterség, de persze indokolt az óvatosság, hiszen 2010-ben állítólag nem kis részben a túl határozottan kinyilvánított ambíciója miatt bukta el a belügyminiszterséget.
Igyekszem eredményesen elvégzett feladatokkal és nem pozíciókkal vagy címekkel mérni a pályámat. Tizenöt éve beszéltem például először arról, hogy tramtrainnel kellene összekötni Hódmezővásárhelyet Szegeddel; eleinte megmosolyogtak, senki nem hitt benne, ehhez képest pár napja megérkezett hozzánk az első szerelvény és a próbaútját járja. Két éve azt ígértem, hogy Mezőhegyes az ország legjobb agrárcége lesz, és öles léptekkel közeledünk a célhoz. Most arra szerződtem, hogy az egyetemet tíz év alatt bevisszük a top százba, és személyes ügy számomra, hogy ezt is teljesítsük. A jövő tervezése és „csinálása” érdekel. Megálmodni, lobbizni érte, megvalósítani. Engem ez érdekel a politikában.
2018-ban, az önnél tizenkét évvel idősebb Orbánra utalva, azzal csekkolt ki a nagypolitikából, hogy „én még tíz év múlva is csak ötvenhárom éves leszek”.
Ő hatvanhármas, én hetvenötös vagyok. Matek. S hol van még az ötvenhárom?!
Bozóki András két éve azt nyilatkozta önről, hogy „biztos jobb miniszterelnök lenne, mint Orbán”.
Micsoda jóindulat.
Folytatta is Bozóki: „Amivel nem mondtam sokat, mert egyre inkább hajlok arra, hogy a rohamozó, mindenkin átgázoló, gátlástalan, omnipotens szerepben tetszelgő Orbán Viktornál bárki visszafogottabb, realistább, egyezkedőbb kormányfő lenne.”
Szerencsére Bozókinak is csak egy szavazata van az országgyűlési választáson.
Akkor inkább Török Gábortól idézek még: „Lázár Jánosnak az utóbbi időben adott interjúi nem fordíthatók le másként, mint hogy Orbánt, amíg kormányon van, nem támadja, de ha veszít, akkor kezdődhet a ’lássuk, ki az erősebb’ menet. És nem teniszütővel a kézben.”
Olyan idézet nincs, amiben nem az én hátamon vágja a fát valamelyik politológus?
De, szintén Török Gábortól: „A Fidesz igenis ragaszkodik a bevált szisztémához. Ha egyszer eljön az utódlás ideje, nem arról fog szólni a verseny, hogy mire cseréljék az orbánizmust, hanem arról, hogy ki képviseli azt a leghűbben, akár magával Orbán Viktorral szemben is.”
Hál’ Istennek, messze még az az utódlás. Annyi veleje azért van Török felvetésének, hogy a miniszterelnök időtálló rendszert rakott össze.
Most esik le, hogy mire utalt fél órával ezelőtt, amikor azt mondta a nemzeti szuverenitás kapcsán, hogy „az irányt tekintve sokszor orbánabb vagyok Orbánnál”.
Arra, hogy Orbán Viktor mellett állok. És tényleg szeretném alacsonyan tartani magam és mások vérnyomását. Nem akarok félreértéseket, sértődéseket, értelmetlen konfliktusokat, nem akarom, hogy termékeny erők megvadítsák és kioltsák egymást. Nem akarok baltával közlekedni. Mert háborúban nem lehet országot építeni. Országépítésre vagyok alkalmas, nem az ellenfél megsemmisítésére. A 2018-as háttérbe lépésemnek van egy felbecsülhetetlen haszna: most nemcsak arra jut időm, hogy tegyem, amit tennem kell, hanem azon is gondolkodhatok, mit kellene tenni. Beleástam magam a vidékpolitikába, végtelenül inspirál és határtalanul élvezem, ahogy kémlelhetem a látóhatárt.
