Elkerülhetetlen, hogy az ember változik, Esterházy mégis minden korban önmaga maradt
– vallja Turi Tímea, annak a Magvető Kiadónak a főszerkesztője, amelyhez az író egész pályája alatt hűséges volt. Szinte példátlan az a siker, amely a róla szóló interjúkötetet övezi, már csak azért is mert terjesztői oldalról a beszélgetős könyvek kifejezetten kockázatos vállalkozásnak számítanak, kevés köztük az igazán népszerű. Vélhetően ez is azt jelzi, hogy keletkezett egy erős hiány Esterházy halála óta, gondolataira ma is szükség van. Mindez annak ellenére igaz, hogy Turi Tímea szerint ma már minden a „kikönnyítés” felé megy.
„Esterházyt olvasni, főleg a szépirodalmi életművét – lássuk be – bonyolult. Nem tudom azt mondani, hogy nem az, bármennyire szeretném és nagyon sok minden ma már az akadálymentes olvasás felé, az akadálymentes információszerzés felé megy. Ebből a szempontból Esterházy Péter nem trendi, de pont ezért van eszméletlenül nagy szükségünk rá.”
Létezik egy irodalomtörténeti közhely amely szerint miután meghal egy jelentős szerző, és nincs jelen az irodalmi nyilvánosságban, néhány évig kevés szó ersik róla, és csak utána dől el, hol lesz a helye az utókor emlékezetében. Esterházy Péter kapcsán az elmúlt bő kilenc évben, amióta meghalt, sokaknak volt az érzése az, hogy egyre kevesebb szó esik róla, és éppen erre tökéletes cáfolat a Vanni van.
Hogyha végignézzük ezeket a beszélgetéseket, akkor azért elfoghat minket egy elég erős nosztalgia érzés egy működő ország, egy működő sajtó iránt. Korrigálom is magam, mert Esterházy nagyon utálta a nosztalgiát. A szót magát nem, mert szerinte a szavak vannak, nem utáljuk őket és nem szépek vagy csúnyák, de magát a jelenséget nem szerette. Több helyen megírta, nyilatkozta, elmondta, hogy a nosztalgia mindig hazug. Egy szépítő emlékezés és nem arról szól, ami valójában volt. Azt nem mondta soha, hogy ő ne lett volna hajlamos rá, de attól még utálta
– fejtette ki a kötet interjúit válogató Pál Sándor Attila.
Nyáry Krisztián szerint a kötetben szereplő interjúkból kiérződik, hogy Esterházy Péter életében is a kultúrharc középpontjában állt, mostanra legfeljebb az változott, hogy már nem tudja megvédeni magát. Vajon ez a politikai billog idővel lekerülhet róla?
“Az a kérdés,hogy amikor a beszélgetés színterein helyezzük el magunkat, akkor mi hol vagyunk? Azt gondolom, hogy mindig is lesznek viták, amelyek méltatlanok, de lehet attól még olyan beszélgetésekben részt venni, amelyek nem azok” – foglalta össze Turi Tímea.
Pál Sándor Attila igyekezett leszögezni, hogy nem kutatóként, hanem Esterházy olvasójaként vágott bele a kötetbe és kezdte el gyűjteni a vele készült interjúkat. Nem is ismerte személyesen a szerzőt, ami éppen azért jó a kiadó szerint, mert most nőnek fel azok a fiatal olvasók, akiknek már nem lehetnek személyes emlékei Esterházy Péterről, ám az életmű felfedezése szempontjából ez sosem lehet gát, sőt.
Maga Esterházy mondta, hogy nincs mondat egyedül. Mindegyik mögött ott van ezer és ezer, amit már leírtak akár ismerem, akár nem. (…) Hogy lekerekítsem a gondolatot: őt nem ismertem, de a mondatait igen.
Top Ten – 10 interjúkötet
- Berka Attila: Gryllusok – Egy család történetei. Corvina, Megjelenés: 2025. június 10.
- Csáki Judit: Cserhalmi. Open Books, 2025
- Esterházy Péter: Vanni van. Válogatott beszélgetések. Magvető, Megjelenés: 2025. május 02.
- Horváth Ádám: Sorsválasztások. Magvető, Megjelenés: 2025. május 14.
- Kenessei András: Árpádtól Istvánig. L Harmattan, 2024
- Petri György különbözése. (Soltész Márton szerk.), KKETTK Alapítvány, 2023
- Porkoláb Gyöngyi: Apa mondta. Jaffa, 2024
- Rényi Ádám: Ő, Szirtes Tamás. 21. Század Kiadó, 2025
- Simonyi Balázs: Futóskönyv – Beszélgetések útról, időről, élményekről. Athenaeum, 2024
- Valuch Tibor: Jelenvaló közelmúlt – Beszélgetések Gyarmati Györggyel. Kronosz Kiadó, 2024
