György Réka, aki 2016-ban a magyar válogatott tagjaként vett részt a riói olimpián, a közösségi média felületén üzent az NCAA vezetésének: „Remélem, jobb lesz a jövő a sportágamban”. Merthogy szerinte valami nincs rendben az amerikai egyetemi úszó bajnoksággal, ha Lia Thomas
- a nők között állhatott rajthoz és
- történelmet írhatott azzal, hogy az amerikai egyetemi sport első transznemű bajnoka lett úgy,
- hogy 500 yardon simán, méterekkel maga mögé utasított két olimpiai ezüstérmes amerikai női úszót is.
Tavaly decemberben már a figyelem középpontjába került Lia története. A jelenleg 22 éves Thomas biológiai értelemben férfiként született, gyerekkora óta úszik. Felvették az University of Pennsylvania egyetemre, ahol három éven át a férficsapat tagjaként állt rajtkőre az NCAA Division I-es versenyein, és lett a férfiak között All-Ivy League kitüntetéses. Ám nemet váltott, mostanra pedig már nőként kapott rajtengedélyt ugyanitt, sebtiben megdöntött több amerikai női egyetemi úszórekordot is, többek közt tavaly év végén 4:34:06-os idővel az 500 yardos, és 1:41:93-es idővel a 200 yardos gyorsúszásét. Így, ilyen ordító volt a különbség:
Just to show you how absurd this is. Here’s the trans swimmer “Lia” Thomas crushing all of the female competitors by 40 seconds. This is what that looks like in real time. A total farce.
— Matt Walsh (@MattWalshBlog) December 15, 2021
György Réka utolsó éves hallgatója az amerikai Virginia Tech egyetemnek, a napokban véget ért amerikai egyetemi bajnokságon 500 yardon együtt versenyzett Thomassal, és kvázi Lia miatt szorult ki a B-döntőből, és lett 17. Az úszó elismerve a jogot, hogy a normál életben bárki, így Lia is olyan identitással élheti az életét, ahogyan szeretné, arról írt az NCAA vezetésének, hogy a sportban a nemváltás éppen a nőnek született női úszókat hozza leküzdhetetlenül hátrányos helyzetbe.
Mit mond a sportvezető?
Honlapunk megkérdezte Dr. Wladár Sándortól, a Magyar Úszó Szövetség elnökétől, a szervezetnek mi az állásfoglalása a férfiból nővé vált úszóval, úgy általában a transznemű sportolók versenyzésével kapcsolatban.
A FINA tagszervezeteként a nemzetközi szövetség állásfoglalását kell betartsuk. Mivel jelenleg ilyen nincs, nekünk sem lehet. Réka levele azonban korrekt, főképp lehetőséget biztosít arra, hogy a magyar szövetség az élére álljon az ügynek. A héten megrendezésre kerülő FINA vezetői ülésen a két fő téma, az orosz és fehérorosz úszók idei, budapesti világbajnoki részvétele (és kizárása – a szerk.), illetve a 2025-ös, eredetileg oroszországi, kazanyi világbajnokság házigazdájának a megvitatása mellett a transznemű úszók témáját is felvetjük
– válaszolta a MÚSZ elnöke. Wladár magánemberként úgy fogalmazott, számára egyértelmű a kérdés:
„Érdekes, olyan még nem történt, hogy egy transznemű, aki nőként született, ám férfinak érezte magát, a nemváltó műtéte után az élsportban a férfiak között akart rajthoz állni, mert egyszerűen sansztalan lenne. Fordított esetben csak azért fordulhat meg a női nemet felvevő férfiak fejében a versengés, mert bármilyen hormonkezelést követően is egyértelmű előnyt élveznek a nőkkel szemben. Ezért véleményem szerint
a legegyszerűbb, és legigazságosabb az lenne, hogy ha valaki xy kromoszómával született, az férfiként, aki xx kromoszómával, az nőként állhasson rajthoz az élsportban.
Dr. Sós Csaba, az úszók szövetségi kapitánya a szövetségi állásfoglalás nélkül szintén a magánvéleményét mondta el honlapunknak arra a kérdésre, mit érezne, ha Lia Thomas a nyári budapesti világbajnokságon simán elverné, és, mondjuk, leszorítaná a dobogóról az éremesélyes magyar női indulót.
„Megértem, és elfogadom a nemváltást. A transznemű is sportoljon, mert egészséges. Nemváltó műtéte után kocogjon, bringázzon a Central Parkban, ússzon, járjon konditerembe, induljon kedvére tömegsportversenyen is akár, de az élsport más tészta. Az arról szól, hogy egyenlő körülmények között, egyenlő feltételek mellett versenyeznek egymással az emberek. Az ökölvívásban, a birkózásban is ezért vannak súlycsoportok. A férfit nemváltó műtéttel át lehet operálni nővé, vagy a transzneműeket hormonnal kezelni, de attól még száz százalékig, orvosilag megoldhatatlan, hogy a génállomány, az izomzat, amely férfiként fejlődött ki, nőivé váljon.”
Ezért azt, hogy Lia Thomas, vagy bárki, aki férfinak született, a nemváltást követően a lányok között versenyezhessen, tisztességtelen dolognak tartom. Tisztességtelen azokkal szemben, akik éveken keresztül becsülettel készültek nőként, tehetségüknek, odaadásuknak hála világklasszisok lettek, akár sporttörténelmet is írtak, és most hirtelen a vert mezőnyben találhatják magukat. Azt gondolom, a jog, a sportjog nem tud lépést tartani ebben a kérdésben a társadalommal
– fogalmazott Dr. Sós Csaba. Hozzátette, sok ezer az egyhez az esetek száma, ennek ellenére nyilvánvaló, ha így halad a világ, idővel egy harmadik élsport kategóriát kell kialakítani. A férfiak, a nők mellett a transzneműeknek, vagy a nemet váltóknak is külön versenyszámot kell kiírni.
Hogyan látja a sportjogász?
A sportban e probléma nem új keletű. Az ’50-es ’60-as években főleg a szovjet és az NDK sportvezetése próbált előnyt kovácsolni a transzneműek versenyeztetésével. A szovjet atléta testvérpár, Tamara és Irina Press szinte mindent megnyert, ahol rajthoz állt.
- Tamara háromszoros olimpiai bajnok. 1960-ban súlylökésben, míg 1964-ben súlylökésben és diszkoszvetésben nyert.
- Irina 1960-ban 80 méteres gátfutásban, 1964-ben ötpróbában állt a dobogó tetején.
Miután atlétikában 1966-ban kötelezően bevezették a nemet meghatározó tesztet, mindketten abbahagyták a sportot. Ebből is látszik, mintegy hatvan éves probléma a transzneműek helyzete a sportban. Meg lehet említeni a tavalyi tokiói olimpiát is, ahol a férfiként született Laurel Hubbard a női súlyemelők versenyében indult, ám végül érvényes kísérlet nélkül kiesett.
Dr. Borbély Zoltántól azt kérdeztük, mi a sportjog jelenlegi álláspontja a transznemű élsportolókkal kapcsolatban.
„Az egész a diszkrimináció tilalmának a szabályára épül. A sportban először a 2000-es olimpia záróünnepségén láttuk teljesen egyértelmű gesztust tenni a „másság” felé. Érdekes egybeesés, hogy pont ebben az évben a magyar alkotmánybíróság 8:4 arányban megsemmisítette a „természet elleni fajtalanságra” vonatkozó büntetőjogi tényállást, aminek a legfőbb oka, a diszkrimináció tilalma. A jog azóta semmilyen hátrányos megkülönböztetést nem enged. Véleményem szerint Lia Thomas esete ezért elsősorban sportszakmai kérdés. Ezért jogos a magyar úszónő észrevétele is, hiszen egy 20 éves koráig férfi úszó versenyzett 22 éves korától a női mezőnyben.
Ebben-, és más hasonló sportesetben a megkülönböztetés, a diszkrimináció éppen abban áll, hogy az alany jóval kedvezőbb „biológiai feltételekkel” versenyezhet, mint a nőnek született női sportolók. Egy jogi eljárásban azonban mindez erősen kétesélyes döntés lenne, mert a jogi megközelítés ellentétes lehet a biológiaival. A nemi önrendelkezés szabadsága áll szemben az egyenlő versenyfeltétellel. Ahogy annak idején Sándor György humoralista mondta, „egyenlő pályák, egyenlő esélyek. Én biciklivel megyek”
– érvelt az ügyvéd, sportjogász.
