„A legnagyobb eredménynek talán azt tartom eddig, hogy India is vállalta a szén kivezetését. Még akkor is, ha azt mondjuk, hogy ez csak retorika, egy ördögi körből jöttünk ki” – mondta Ürge-Vorsatz Diána, a CEU professzora, az IPCC legújabb jelentésén dolgozó harmadik munkacsoport egyik elnöke. A tudomány napja a november 9-i az ENSZ klímacsúcsán, a kutatóval egy IPCC-beszélgetés után találkoztunk.
„Évtizedek óta ott rekedtek meg mindig a tárgyalások, hogy ujjmutogatás folyik: te okoztad a szennyezést, akkor csinálj valamit – mondták a fejlődő országok a fejletteknek. A fejlett országok meg azt mondták: nem tudják az állampolgárokkal elfogadtatni, hogy ne legyen kompetitív az ipar, ők viseljenek minden terhet.” Ez egyébként nagyjából az összes COP-konfliktust össze is foglalja: a fejlett országok felelnek a szennyezésért, ezért segíteniük kellene a fejlődő országoknak, akik szenvednek a klímaváltozástól,
Ürge-Vorsatz Diána szerint már a kínai vállalás (az, hogy 2030-ban eléri a maximális kibocsátást, és 2060-ig a nettó nulla kibocsátást) is sokat segített a helyzeten, de az, hogy India is beállt a sorba, már számottevő. Míg Kínában nagyon nem fognak nőni már a kibocsátások, Indiában nem ez a helyzet, ezért is akkora szó, hogy az ország beállt a szénvállalás mögé. Fontos viszont megjegyezni, hogy a vállalásból kihátrált azóta Lengyelország – ez viszont a professzor szerint annyiban nem jelent komoly problémát, hogy amíg Lengyelország EU-s ország, addig valamilyen módon valószínűleg kompenzálják a szén kivezetéséig bezárólag. A szakértő egyébként a metánvállalást és az erdőirtás elleni megállapodást is nagy előrelépésnek gondolja. Utóbbiból hasonlóan sasszézott ki egyébként Indonézia, mint ahogyan Lengyelország a szénvállalásból.
„Az, hogy Brazília azt mondta: ezt bevállalja, nagyon nagy dolog. Amikor legutóbb ilyet fogadott meg, tényleg jelentősen csökkent az erdőirtása, a jelenlegi elnökség alatt ez viszont újraindult. Ez az elnökség a gazdasági fejlődést priorizálja a klímavédelem helyett, ezért ez nagy előrelépés.”
A szakértő azt mondja: nem tudja elítélni azokat a fejlődő országokat, akik az erdőirtásukat nem tekintik akkora bűnnek. A fejlett országok már régen lerabolták az erdőiket, és az ő deforesztációjukért is mi vagyunk részben felelősek, mert mi esszük meg a marhájukat, mi használjuk a szójájukat és pálmaolajukat – mi vagyunk a ludasok az erdőirtásukért is, ami számukra gazdasági fejlődést jelent.
„Olyan szempontból én nagyon lelkes vagyok, hogy amit egy ilyen COP-on el lehet érni, azt egyelőre úgy tűnik, lehet, hogy el fogjuk” – mondta. „Reálisan a vállalások megnövekedésére lehet számítani, ez volt az egyik legfontosabb most, másrészt a párizsi klímaegyezmény szabálykönyvének lefektetése. A megállapodás nagyon jó keret, de nem mindegy, hogy a betartása tényleg segíteni fog a klímának, vagy csak úgy csinálunk, mintha. Ha lehet kiskapukat találni, ha lehet olyanokat elkönyvelni, ami valójában nem ad túl sokat a klímának, és amúgy is történt volna, sokra nem megyünk vele – az elszámolás, a transzparencia és a kibocsátáscsökkentés nagyon fontos. Különben úgy tűnhet, mintha a számokban nagyon jók lennénk, közben meg a légkörben található szén-dioxid növekedne.”
