Életük eddigi legnagyobb mérföldköve előtt állnak a nagycsoportos óvodások, pedagógusaik felmérték iskolaérettségüket különböző speciális tesztek segítségével, most szüleik döntenek a „sorsukról”. Számukra persze játék az egész, de a pontos eredmény rendkívül fontos, egész iskolás életszakaszukra nézve maghatározó lehet.
Nem véletlen, hogy az ide vonatkozó jogszabály műfajából adódóan feketén-fehéren fogalmaz, ám biztosít bizonyos „játékteret”. A Köznevelési Törvény szerint minden olyan gyermek tanköteles, aki adott év augusztus 31-ig betölti hatodik életévét. Mivel azonban minden gyerek fejlődése más ütemben zajlik, az óvodapedagógus szakvéleménye alapján egy évvel el lehet halasztani az iskolakezdést.
A szülő döntése, hogy elfogadja a javaslatot még egy évig az oviban hagyja vagy iskolai előkészítőbe íratja a gyereket, illetve nem törődik vele és szeptembertől iskolába viszi. Komoly döntés, mert a korai iskolakezdés számos negatív következménnyel járhat – ezért tartjuk „hírértékűnek” a témát, amiről Szakács Adrienn pszichológussal, a Koneli Alapítvány munkatársával beszélgettünk.
Az érés egy folyamat, mindenkinél más
Érdemes azzal kezdeni, hogy gyakorlatilag nincs átmenet biztosítva a gyermekek számára az óvoda és az iskola között. Az óvodában a gyerek életkorának megfelelő fejlesztés folyik, az intézmény feladata nem az iskolára való felkészítés. A mai iskolarendszer óriási elvárásokat támaszt a gyermekekkel szemben, míg az óvodából egy óvodás ballag el júniusban, és nem egy iskolás. Szeptembertől viszont már egy kisiskolásnak kell belépnie az iskola kapun.
Sőt, ha figyelembe vesszük, hogy az óvodák nyáron is ügyeleti rendszert tartanak fenn, vagyis teljesen életszerű, hogy a gyerek augusztusban még ovis, azaz sokat játszik, ebéd után például alszik, szeptember elsején pedig minden átmenet nélkül az iskola sokkal szigorúbb keretei közé kerül. Folyamatosan figyelnie és teljesítenie kell, óra alatt nem beszélgethet, nem állhat fel – hosszan sorolhatnánk.
A drasztikus változás még a minden szempontból még az erre érett gyerekek számára is megterhelő, nem hogy azoknak, akik nincsenek még erre felkészülve. Nem nevelés és jó vagy rossz gyerek kérdése:
Az iskolaérettség testi, értelmi, érzelmi, pszichés és szociális alkalmasságot jelent. A gyermekek fejlődése nagyon eltérő lehet. Ebben az életkorban lezajlik egy látványos a testi fejlődés, megváltoznak a testi arányok, bekövetkezik egy intenzív fogváltás. A központi idegrendszerben is jelentős érési folyamat megy végbe. Mindez általában 7-8 éves korra zárul le
– mondja a 24.hu-nak Szakács Adrienn.
Ez azt jelenti, hogy valójában ekkora állnak készen azok a készségek, amelyek a folyamatos, sikeres és eredményes iskolai munkavégzéshez szükségesek. Mint amilyen a figyelemtartás, finomkoordinációs szervezettség, feladattudatosság, a szándékos figyelem stabilizációja, koordinációja és a figyelem terjedelemének megnövekedése. Éppen ezért valójában az iskola első évének egy átmeneti időszaknak kellene lennie az óvoda és az iskola között. A gyermekeknek nagyjából ennyi időre lenne szükségük, hogy óvodásból iskolássá váljanak.
Alkalmatlan az írásra, nem érti a számokat
Rendkívül összetett, sokrétű folyamatról van szó, a szakember néhány közérthető példával világítja meg. Ebben az időszakban fejlődnek például a kéztőizmok olyan szintre, hogy alkalmasak legyenek a helyes ceruzafogásra, ami ugye könnyen beláthatjuk, az írás alapfeltétele. Fény derül a kézdominanciára, azaz hogy jobb- vagy balkezes-e.
Határvonal ez az életkor az ábrázoló- és kifejezőkészség alakulásában, nagyon leegyszerűsítve le tudják-e másolni a formákat. Ekkoriban alakul ki bennük a mennyiség fogalma, illetve nagyon fontos, hogy kognitív fejlődésükkel párhuzamosan megnő a terhelhetőségük, már nincs szükségük délutáni pihenőre, pszichésen, szociálisan is érettebbé válnak.
Egy évről van szó, ahogy írtuk hét éves kor körül már minden egészséges gyermek rendelkezik-e készségekkel, készen áll az iskolakezdésre. Ezért szükséges az egyéni mérlegelés, könnyű belátni, milyen hátrányok érik a kicsit, aki még nem elég érett.
Nem tud úgy teljesíteni, könnyen elfárad, lankad a figyelme, elkezd »rosszalkodni«. Sorozatos kudarcok érhetik, sérülhet az önbecsülése, az önértékelése, szorongás, kisebbrendűségi érzés alakulhat ki benne
– sorolja a pszichológus, és hozzáteszi: fontos, hogy a gyermekeknél a lehiggadás, a csökkenő impulzivitás, a fegyelmezettebbé válás a természetes érési folyamat eredménye, és ne a fegyelmezés következménye legyen.
Elengedi az ovit, készül a sulira
Ezeket elkerülendő ajánlott az óvodapedagógus szakvéleményét elfogadva elhalasztani az iskolát – ha a szülő nem ért egyet vele, vagy bármilyen bizonytalanság merül föl, a lakóhely szerint illetékes Nevelési Tanácsadótól kell iskolaérettségi vizsgálatot kérni.
Cikkünk elején említettük, hogy a gyerek ilyenkor vagy marad még egy évig ovis, vagy iskolaelőkészítő-csoportba járhat. Utóbbi előnye, hogy – ugyanúgy napi szinten – a gyermek „óvodás” igényeit figyelembe véve elkezdi felkészíteni az iskola elvárásaira.
Egy éven keresztül pontosan azokat a kognitív, érzelmi, szociális, pszichés, mozgásos és beszédkészségeket fejleszti, amelyek elengedhetetlenek a sikeres, boldog, kiegyensúlyozott iskolakezdéshez, mindeközben pedig a háttérben zajló idegrendszeri érési folyamatok is befejeződnek.
Szakács Adrienn szerint emellett fontos lelki hátteret is ad a változás feldolgozásához: a gyerek elballag, elengedi az óvodát és „tudatosan” készül az iskolára, hiszen ő már nagy lány, nagy fiú.
Kiemelt kép: Máthé Zoltán /MTI