Túl vagyunk az első összefüggő néhány napon, amikor az időjárás is úgy gondolta, ősz van. Ez a szúnyogok számára egyet jelent a takarodóval, ilyenkor mindegyik védett zugot keresve dermedtségbe mered és reméli, megéli a tavaszt, mi pedig megnyugodhatunk: idén már nem szedünk össze több csípést.
Ennél több jó hírrel nem szolgálhatunk hazai szúnyogfronton, sőt minden okunk megvan aggódva tekinteni a jövő évi szezon elé. Az sem teljesen igaz, hogy tavaszig már biztosan nem kapunk egyetlen viszkető foltot sem.
Csíphetnek még, de nem ez a baj
Az első hűvösebb őszi napokon a Magyarországon élő szúnyogok védett zugokba húzódnak, dermedt állapotban próbálják átvészelni a telet. Ha azonban a hőmérséklet 15-18 fok közelébe emelkedik megébrednek és bizony rámennek az emberre
– mondja a 24.hu-nak Dr. Kemenesi Gábor virológus, a Pécsi Egyetem Szentágothai János Kutatóközpontjának szúnyogokra szakosodott munkatársa. Az egyre enyhébb teleket tekintve nem merjük azt mondani, ilyen márciusig úgysem lesz főleg úgy, hogy a hét közepén tapasztalt hideg után vasárnapra már 24-25 fokos maximumokat várunk.
A szobába behúzódó egyedek is aktívak még jópár napig, majd a táplálék- és folyadékhiány őket is dermedésre kényszeríti, de a lakás állandó meleg és száraz klímáján hamarosan el is pusztulnak. Apró kellemetlenség nyilvánvalóan, még a tavaszi nagy ébredés, esetleges invázió is kibírható, együtt élünk velük amióta ez eszünket tudjuk és még annál is régebben. A problémát a potenciálisan veszélyes betegségeket terjesztő idegenhonos fajok áttelelése jelenti.
Korábban a Zika, idén a nyugat-nílusi láz kapott nagyobb sajtóvisszhangot, de tudományok itt nem áll meg, ebben a cikkben részleteztük.
Túlélnek a veszélyes fajok
Magyarországon 50 csípőszúnyogfaj – olyan szúnyog, amelynek szaporodásához vérre van szüksége – őshonos, a lista az elmúlt évekkel három behurcolt, inváziós fajjal bővült: koreai szúnyog, tigrisszúnyog, ázsiai bozótszúnyog. Mára minden jel szerint ők is megtelepedtek hazánkban.
Fotó: James Gathany/Centers for Disease Control and Prevention/Wikipedia
Ahány faj, annyi fejlődési formában telel át, peteként, lárvaként, imágóként, vagy vegyesen – logikusan a kifejlett rovar a legsérülékenyebb, a peték viszont szinte mindent kibírnak. A természetben öntésterületeken helyezik el tojásaikat, olyan helyeken, amelyek aktuálisan szárazak, de majd valamikor elborítja a víz.
Akár két-három évig is életképesek maradnak, tűrik a nyári kánikulát, a téli mínuszokat, a szárazságot, majd amikor megjön a víz, kikelnek. Ezért is figyelhető meg sokszor áradások után szúnyoginvázió: több év »termése« fejlődhet ki ilyenkor egyszerre
– mondja a szakértő.
Sajnos az invazív fajok zömében peteként vészelik át a telet, magyarán csaknem függetlenítik magukat az időjárástól, de a mind melegebb magyar telektől biztosan. Ha pedig egyszer megkapaszkodtak, terjedni kezdenek, és ez nyilvánvalóan azt vetíti előre, hogy eddig itthon eddig csak egyedi esetekben megjelenő betegségek okozhatnak akár járványokat is.
A malária vagy a nyugat-nílusi láz átadására őshonos szúnyogaink is képesek, de számos rettegett trópusi betegség azért nem tud a mérsékelt égövön terjedni, mert hiányoznak a kórokozó közvetítésére alkalmas szúnyogok. Vagyis így volt eddig. A klímaváltozással egyre jobb életteret találnak a melegebb környezethez szokott fajok, az emberek és áruk rendkívül gyors és áttekinthetetlen nemzetközi mozgása el is hozza őket új hazájukba.
Nem tudjuk, mi fenyeget
A helyzet évről évre változik, jogos a kérdés, mi lesz tavasszal? Milyen új szúnyogfajokkal kell szembenéznünk és ezek mit okozhatnak? A válasz sajnos nagyon egyszerű: nem tudjuk.
Nem létezik monitoring rendszer, nincs szűrés, egész egyszerűen nem tudjuk megmondani, hogy országosan mely inváziós fajok körülbelül hol és csak nagyjából is milyen mértékben vannak jelen
– emeli ki Kemenesi Gábor.
A Pécsi Egyetem lokálisan végez ilyen vizsgálatokat, eredményük lesújtó: a koreai szúnyog aktívan terjeszkedik a városban és környékén, ez a faj előszeretettel választja az ember közvetlen környezetét. A másik kettő inkább útmenti pihenőkből, temetőkből került elő úgy külföldön, mint Magyarország déli, délkeleti részén. Ebből ugye nem vonhatunk le semmiféle következtetést országos szinten – bár nyilván máshol is hasonló a helyzet –, de pont ezért fájó az információhiány.
Fotó:James Gathany / Centers for Disease Control and Prevention / Wikipedia
Lehet egy ismeretlen ellenség
Nemcsak az újonnan érkezettek nyomon követése lenne fontos, hanem az őshonos populációk vizsgálata is járványügyi szempontból. Idén a nyugat-nílusi láz minden eddiginél erőteljesebben jelent meg térségünkben, aminek okát egyértelműen a szúnyogok között kell keresnünk.
A már említett átfogó, országos felmérés híján a szakértő is csak találgatni tud, tudományos alapon a legvalószínűbb magyarázatok lehetnek:
- A szúnyogoknak kedvező időjárás egybeesett a nyugat-nílusi láz szezonjával (igen, ilyen is van már Európa közepén, itt részleteztük), a rajzás a legrosszabb időszakban növelte a potenciális vírusközvetítő rovarok számát.
- A „laza” télnek és tavasznak köszönhetően nagyon korán indult a szúnyogszezon, így korábban jött el a populációs csúcs, aminek eredménye a fentivel egyezik.
- Új vírustörzzsel állunk szemben.
- Valamely inváziós faj segíti az aktívabb vírustranszmissziót.
Utóbbi elég elvetemülten hangzik, de mivel az invazív szúnyogok hazai helyzetével a legkevésbé sem vagyunk tisztában, cseppet sem ördögtől való. Tegyük hozzá, hogy maga a vírus is gyorsan mutálódik, főleg új környezetében nehéz kiismerni.
Irtani, de milyen áron?
A 2019-es év bőven hozhat újdonságokat, kellemetlen meglepetéseket szúnyogkérdésben, jelenleg két lehetőségünk van a védekezésre: kutatni, és minél jobban megismerni a helyzetet, ez alapján felkészülni a jövő kihívásaira, illetve a szúnyoggyérítés. Előbbi még ma is pénz és akarat kérdése, utóbbinak módját pedig számos vita övezi.
Itt, a 24.hu-n is helyt adtunk a véleményeknek, az irtást jelenleg kémiai módszerrel végző Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság szakembere szerint így a leghatékonyabb, az érveket itt olvashatja.
Kemenesi Gábor az „érme másik oldalát” képviselve arra hivatkozik, hogy a kémiai irtás borzalmas ökológiai károkat okozva rengeteg egyéb repülő rovart meggyilkolhat, nem is elég hatékony, hiszen csak tüneti kezelést nyújt, illetve drágább és kevésbé hatékony, mint a biológiai irtás. Az európai országok túlnyomó többségében a kezelt területek 99 százalékában biológiai, 1 százalékában kémiai módszereket alkalmaznak, nálunk az arány fordított.
Nyilván nem véletlenül, a részletek itt:
https://24.hu/tudomany/2018/05/27/szunyog-szunyogirtas-vegyszer-permetezes/
Mindent összevetve szúnyogfronton most már hiába is drukkolunk egy kőkemény télnek, késő. Nem tudjuk pontosan hol és nagyságrendileg hányan vannak, de a három behurcolt faj biztosan megvetette a lábát Magyarországon. Más kérdés, hogy az itteni körülmények között mire lesznek képesek, ám jót nem várhatunk tőlük.
Kiemelt kép: Roger Eritja / BiosPhoto / AFP
