Kenny Travouillon, a Nyugat-Ausztráliai Múzeum mammalógiai kurátora kollégáival a gyűjtemény 125 példányát világította meg ultraibolya sugárzással – írja a ScienceAlert. Tanulmányuk alapján több olyan emlőst is találtak, amely UV-fényben kéken, zölden, rózsaszínen vagy fehéren világít.
Néhány éve derült ki, hogy a vombatok és kacsacsőrű emlősök is ragyognak UV-ben, ezúttal pedig újabb fajokat azonosítottak. A vörös róka hegyes fülének belseje például fluoreszkáló zöldre változott, a jegesmedve úgy világított, mint egy fehér póló ultraibolya sugárzásban, akárcsak a zebra fehér csíkjai és a leopárd bundája. A narancssárga hártyásorrú denevér szárnyai mintha fehér csontvázzá változtak volna, miközben a bundája rózsaszínben izzott.
A jelenség igen elterjedt tehát az állatok ezen csoportjában, és különböző módokon és testrészeknél mutatkozik meg.
Fluoreszcencia akkor jön létre, amikor egy anyag, például egy fehérje, elnyeli az ultraibolya fényt, majd egy hosszabb hullámhosszú sugárzást bocsát ki. A jelenséget eddig többek között koralloknál, tengeri teknősöknél, békáknál, skorpióknál, papagájoknál, nyulaknál, sőt embereknél dokumentálták.
Nem tudni, miért
A biológusok régóta vitatkoznak arról, hogy a ragyogás evolúciós előnyt jelent-e, vagy egyszerűen a kémia mellékterméke. A körmökben, bőrben, fogakban, csontokban, tollakban, szőrszálakban és karmokban található keratin biofluoreszkál, ám ez a tulajdonság akár evolúciós véletlen is lehet.
Az egyik leginkább világító emlősnek a déli erszényesvakond bizonyult, amelynek bundája sárgásfehérré vált. Ez a faj a föld alatt él, a kutatók szerint a bundájában lévő keratin szintje a koptató talajrészecskék elleni védelmet segítheti, a fluoreszcencia pedig mellékhatás lehet. Hasonló módon a denevéreknél sem valószínű, hogy a ragyogás kifejezetten segíteni a túlélésüket, hiszen nem a látásukkal, hanem echolokációval tájékozódnak.
Akadhatnak azonban olyan fajok, amelyeknél a ragyogás valóban előnyöket adhat. Egyes állatok pigmentált szőrzetében a keratintól eltérő kémiai anyagok, például fluorofórok hozzák létre a hatást. Azok az emlősök, amelyek éjszaka, szürkületkor vagy hajnalban a legaktívabbak, a fluoreszcenciát arra használhatják, hogy gyenge fényviszonyok között jobban láthatóvá váljanak a párzás vagy a terület védelme érdekében.
Egyes esetekben, így a kacsacsőrű emlősöknél, az UV-sugárzásban való felragyogás a rejtőzködést segítheti. Egyes ragadozók ultraibolya sugárzásban látnak, náluk a vadászat nehezebbé válhat, ha a zsákmányok elnyelik az UV-fényt.
