Okróberben részletes cikkben mutattuk be a világ valószínűleg legkisebb, nemrégiben azonban nyom nélkül eltűnt szegedi panelházát, ami mindössze 32 négyzetméteres alapterületével kisebb volt a garzonok többségénél.
Írásunkban több másik példát, így egy első látásra hagyományos Kádár-kockának tűnő maroslellei családi házat, valamint két-két szlovák, illetve lengyel épületet is körbejártunk, a listának azonban nyilvánvalóan nem értünk a végére, így cikkünk nyomán több olvasói levélben is kaptunk újabb kitűnő példákat.
Ezek közül négyet feltétlenül érdemes kiemelni – elsőként a MONIMPEX Külkereskedelmi Vállalat által a Mártonhegyen építtetett lakótelepet, aminek előzetes terveiben tizennyolc sorház szerepelt, bennük kétszintes lakásokkal.
A hetvenes évek derekára elkészült együttes ma is áll, a lakásoknak pedig még csak egy részét szigetelték, így sok helyen látszanak az előregyártott elemek határai:
A fővárostól mindössze tizenöt kilométernyit kell eltávolodni, hogy átlépjük a Dunakanyar kapujának is hívott Dunakeszi határát, ahol a Muskátli utcáig kell eljutni, hogy találkozzunk a tíz éve szigetelt, korábban azonban téglavörösre festett közösségi házzal:
A korábbi cikkünkben lévő maroslellei ház bővített, egy népes családnak is otthont adni képes verziója még ennél is nagyobb: a Pesterzsébet egy csendes utcájában lévő egyemeletes épületnek az elmúlt tizenöt évben több ablakát is teljesen, vagy részben befalazták, a lényegét azonban nem vesztette el.
Itt is jól látszanak ugyanis az egymáshoz erősített panelek, amiknek köszönhetően az építkezés még komótos tempóban is csak néhány napig tarthatott:
Az olvasók közül ketten is elküldték az alábbi házat, ami a Balaton partjától néhány lépésnyire, Zamárdi egyik, a tó felé tartó utcája mentén áll:
A további példákat pedig a jövőben is kíváncsian várjuk.
