Egy friss tanulmányban a szerzők egy 2200 éves madárürülék-halmot elemeznek – írja a Live Science. A kupac andoki kondoroktól származik, az állatok hosszú időn át fészkeltek az érintett helyszínen, az argentínai Patagónia egyik sziklamenedékében, ahol nem érte szél és eső a guanót.
A kutatók szerint az ürülék vizsgálatával jobban megérthetik a veszélyeztetett fajt, illetve azt, hogy miként képes alkalmazkodni a környezet átalakulásához.
„A különböző rétegeket vizsgálva visszamehetünk az időben” – mondta Matthew Duda, a kanadai Queen’s University hallgatója és a csapat tagja. A szénizotópos elemzés alapján a fészek több mint 2000 éves.
Az adatokból a szakértők következtetni tudtak a madarak táplálkozásának változásaira. „A kondorok dögevők, és egy időben a partok mentén repültek, elfogyasztva a bálnák és az őshonos fajok, például a lámák és az alpakák tetemeit” – állapította meg Duda, hozzátéve, hogy amikor a haszonállatok, így a szarvasmarhák és a juhok megjelentek a térségben, átalakult a keselyűk étrendje.
Az európaiak megjelenése azzal is járt, hogy a madarak több ólmot kezdtek el enni. A telepesek ólomlövedékeket használtak a kártevők irtására, a szennyezett tetemekből pedig úgy tűnik, a dögevők is fogyasztottak. Az is kiderült, hogy nagyjából ezer éven át, körülbelül 650-1650 éve a fészket többé kevésbé elhagyták az állatok, ennek hátterében a megnövekedett vulkáni aktivitás állhatott.
Az andoki kondor sebezhetőként szerepel a Természetvédelmi Világszövetség vörös listáján, a fajból nagyjából 6700 egyed maradhatott a természetben. Ezen keselyű a világ egyik legnagyobb madara, szárnyfesztávolsága a 3 métert is meghaladhatja.
Duda és társai abban bíznak, hogy feltárhatnak további hasonló lelőhelyeket a régióban. A kondorok természetvédelmi helyzete miatt különösen fontos lenne megérteni a viselkedésüket.
