Szerencsére Magyarországon a földmozgásokból adódó nagyobb katasztrófák ritkán fordulnak elő – és itt nem csak a földrengésekre kell gondolni, hanem az olyan felszínmozgásokra is, amelyeket emberi tevékenység vagy – legalább részben – természetes folyamat okoz: a víz- vagy szénhidrogén-kitermelés például jellemzően olyan folyamat, amely előbb-utóbb süllyedéssel járhat. Az, hogy itthon nagyobb katasztrófák nem gyakoriak, nem jelenti azt, hogy egyáltalán nincsenek: a kolontári vörösiszap-katasztrófa például a gátak nagymértékű mozgása okozhatta.
„A kolontári vörösiszaptározó gátjának műholdradar-interferometriás vizsgálatának eredményeiből következik, hogy a gátak stabilitásának monitorozásával a nagymértékű deformáció a tragédia előtt évekkel kimutathatók lettek volna” – mondta a 24.hu-nak Farkas Péter, a Geo-Sentinel Kft. ügyvezetője. Ha már a katasztrófa előtt készen van egy átfogó, a felszínmozgásokat részletesen monitorozó térkép, és használjuk is, a katasztrófa talán soha nem történik meg. A tragédia után nem sokkal egyébként sikerült ugyanezzel a technológiával – annak a mostaninál kísérletibb fázisában – kimutatni a mozgást.
Időutazás a műholdakkal
Szerencsére most már rendelkezésünkre áll a technológia: az Európai Unió Copernicus programja és az Európai Űrügynökség Sentinel–1 műholdpárosának 2014 októbere és 2020 szeptembere között végzett apertúraszintézises radarészleléseinek feldolgozásával a hazai felszínmozgásokat a Geo-Sentinel Kft. feltérképezte, méghozzá példátlan részletességgel. Az országos adatbázis mintegy 12 millió helyen, átlagosan 100 különböző időpontból származó, közel másfél milliárdnyi mozgásadatot tartalmaz.
„Ekkora területre végzett felszínmozgásvizsgálat nem volt végrehajtható sehol, semmikor, semmilyen más technológiával. Ez az első ilyen lehetőség, az első ilyen térkép” –mondta Farkas Péter. A hagyományos technológiák kisebb területekre és vonalakra, néhány pontra előre telepített ponthálózatokat képesek vizsgálni, a teljes országot nem. Ezeket a mérőhálózatokat oda telepítik, ahol erre valamilyen szakmai igény vagy kötelezettség van, ezért hagyományos technológiával korábban ismeretlen mozgásjelenségek felfedezésre minimális a lehetőség. „Fontos azt is megérteni, hogy a műholdradaros technológia nagyságrendekkel nagyobb térbeli és időbeli mérési sűrűséget tesz lehetővé anélkül, hogy telepítenénk és mérnénk a helyszínen bármit is.
És akár 1992-ig a múltba lát, azaz feldolgozható észlelések vannak, a mozgástörténet megismerhető
– mondta a szakember. Bármely hagyományos technológiánál a mérőhálózatot ki kell építeni és onnantól ismerhető meg a mozgás, de az is csak akkor, ha rendszeresen mérik is és akkor is csak azokban a pontokban, ahol mérnek.
„Számos nemzetközi példa is bizonyítja, hogy az időben felismert, veszélyes nagyságúvá váló mozgások, deformációk segíthetnek katasztrófák megelőzésében” – jegyezte meg Farkas Péter. Ilyenek lehetnek például a
- magashegységi környezetben földcsuszamlások,
- infrastruktúraelemek problémái, pl. öregedő hídszerkezetek leszakadása
- mélyépítési munkák, pl. metróépítés miatti épületkárok,
- gátak, töltések szerkezetének gyengülése,
- olaj, gáz, vízkitermelés miatti infrastruktúra- és épületkárok.
Magyarországon is több helyen megfigyelhető, hogy a települések házai megrepedezhetnek a mozgások hatására. Ez azonban ritkábban természetes, mint inkább emberi eredetű probléma: a bányászat (olaj, gáz, geotermikus és külszíni), mélyépítés és a vízkivétel (főként az ipari, lakossági, de akár az ivó- és termálvíz is) a leggyakoribb antropogén kiváltó ok. Itthon a fő természetes okok közé tartozik a magaspart, valamint az instabil lejtők, ezeknél azonban vannak sokkal kézenfekvőbb és sokkal gyakoribb lokális esetek, ahol nem feltétlenül a föld mozog, hanem az építményt nem a talajviszonyoknak megfelelően húzták fel, vagy valamilyen oknál fogva deformálódott. Komplexebb építmények esetében a funkció, használat és karbantartás is jelentős tényező a mozgások esetében. „Az ember az első számú tényező és annak a stabilitást befolyásoló tevékenysége. A talajtípus és annak vízháztartása, a domborzati viszonyok szintén tényezők, de ott is főként az, hogy az ember hogyan épít rá” – mondta Farkas Péter.
Annak teljes vizsgálata, hogy Magyarországon milyen területek igényelnek különös odafigyelést, vagy melyek vannak veszélyben, a hatalmas adatmennyiség miatt meglehetősen összetett, a funkciótól, építménytől függően a kérdéskör elképesztően változatos. Vannak infrastruktúrák, ahol a néhány tizedmilliméter per év mozgás sem megengedett, és vannak sokkal nagyobb tűréshatárral rendelkező esetek is. Ezért az elkészült mozgástérkép nem ad direkt választ erre a kérdésre, minden egyes terület vagy objektum mozgásviszonyainak értelmezése alapos szakmai tudást és elemzést igényel.
Debrecen jól van, Rácalmáson oda kell figyelni
Érdekességeket azonban ki lehet olvasni, többek között olyanokat is, amelyek megcáfolják a sajtóban korábban megjelent, túlzó állításokat. „A sajtóban több alkalommal, sok helyen megjelentek olyan állítások, amik nagyarányú erős süllyedésekkel riogatnak az intenzív vízkivétellel, olaj- és gázkitermeléssel kapcsolatban, és azok hosszú távú katasztrofális hatását vetítik előre többek között megnövekedett árvízveszély, nagyobb árvizek, öntözővízhiány és kiszáradás formájában” – mondta Farkas Péter. „Ezek az elméletek régi és pontatlan adatokra alapulnak, amik a múlt század közepéről származnak. Mivel az 1970-es évek országos szintezései óta nincs semmilyen országos geodéziai adat, ezért az akkori állapotokat tévesen vetítik előre hosszabb távra, az akkori szénhidrogén és víztermelés okozta felszínmozgást tévesen hiszik most is valósnak.”
Az új felszínmozgási adatok kristály tisztán visszatükrözik a vízügyi adatokat a vízbázisok mérsékeltebb, kiegyensúlyozottabb termelésről, az azóta felelősebb vízgazdálkodásról és a hazai olaj és gázkitermelés azóta jelentősen mérséklődött intenzitásáról. „Egyértelmű, hogy nincsenek már azok az intenzív süllyedések, amik Debrecenben voltak, vagy amik például az algyői mezőt jellemezték. Debrecen stabil és inkább enyhe emelkedés jellemző a kimerülő olajmezők esetében is, ahogy a kőzetmátrixba visszaáramlik a rétegvíz.”
Debrecen tehát például stabil, annak ellenére, hogy az 1950-70-es években az ország legintenzívebben süllyedő területe volt a város. A víztermelés mértéke a korábbi szintekről az 1980-as évek végére, az 1990-es évek közepére jelentősen mérséklődött. A rétegvízszint csökkenése miatti kompakció és süllyedés megállt.
Ezen kiterjedt felszínmozgások jelentős része víztermeléshez köthető, ivóvíz, ipari felhasználású, valamint termálvíz kivételéhez. Az intenzív termelés többnyire a felszín süllyedéséhez vezet, amelynek mértéke a kútmélységtől, a termelt mennyiségtől és kőzet típusától is függ. Ha a termelés visszaesik, az ipari felhasználás megszűnik, a rétegekbe visszaáramló víz többnyire emelkedést generál.
Szegeden az algyői szénhidrogén-kitermelés miatt volt süllyedés korábban, de a helyzet mára stabilizálódott. A városon belül a Tisza-part, a kikötő enyhe süllyedést mutat a belső területekhez képest és hasonló mozgás detektálható a keleti, Odessza, Újszeged városrészeken is. A jelentősebb mozgások lokálisak, csak egyes építményekhez és infrastruktúrákhoz köthetők.
Nincs mindenhol ilyen nyugalom az országban: a felsőzsolcai közúti csomópontban jelentős mozgások detektálhatók, a hidak, felüljárók stabilak, viszont a rájuk vezető rámpa, a töltésen haladó le- és felvezető utak jelentős süllyedésen, a töltés kompakcióján esnek át. Pécsett a tettyei palotaromok süllyedtek az előző évtizedben, a délkeleti falrész veszélyes állapotba került. A műemlékvédelem azonban sikerrel járt, és ma már nincs süllyedés a területen. Hernádbűd és Pere a Hernád árterében található, a két település nagy része jelentős mértékben süllyed, feltehetően hidrológiai, talajszerkezeti okokból. A környező falvakhoz és városokhoz, valamint az infrastruktúrához képest a két település süllyedése szignifikáns, ami hosszú időtávon ezeken a helyeken növelheti az árvíz, az elöntés veszélyét. Rácalmás területének keleti részén a Duna menti magaspart egy blokkja csúszik a Duna felé. A mozgásanomália Rácalmás két legkeletibb utcája után megszűnik, a település többi, belső része stabil. A sebesség a keletre lecsúszó blokk közepén a legnagyobb, ami lejtőirányba átszámítva eléri a több cm/évet. Itt a csúszó löszblokk határánál, az elválási felületnél jelentkező süllyedésre utaló mozgások is detektálhatók.
Még akkor is érdemes a felszínmozgásra odafigyelni, ha nem jelent közvetlenül katasztrófaveszélyt a jelenség. A folyamatos monitorozás ugyanis komoly pénzügyi terhektől szabadíthatja meg a gazdasági szereplőket. „Egy tanulmány szerint, a tektonikailag kevéssé aktív Egyesült Királyságban évente 300-500 millió angol font (120-200 milliárd forint) csak a felszínmozgások által okozott kár. Ha a mozgások monitorozása és az ennek hatására megtett védekező intézkedések ennek a hatalmas összegnek csak kis részét segítenek megelőzni, már az is hatalmas előrelépés a jelenlegi helyzethez képest” – mondta Farkas Péter, hozzátéve, hogy itthon vannak területek, ahol aktív monitorozás zajlik, ugyanakkor sok esetben nem is volt eddig ismert, hogy ki milyen hatást okoz, és azt pontosan mi váltja ki.
