Naponta 700 gyereket öl meg a vízhiány

A víz drágább lesz, mint az arany – álmunkból felriasztva is elszajkózzuk ezt a közhelyet anélkül, hogy mélyebben átéreznénk a szavak súlyát. Sajnos az ember már csak olyan, hogy ha nem nála vagy a szomszédban van a baj, akkor hajlamos statisztikai adatként kezelni, szörnyülködni rajta ideig-óráig, majd elfelejteni az egészet.

A víz világnapján természetesen a vízről lesz szó, pontosabban annak hiányáról. A világon ugyanis 2,1 milliárd ember nem jut hozzá megfelelő mennyiségű és minőségű vízhez, 263 millió ember napi 30 percet vagy annál többet, sokszor órákat gyalogol, hogy egyáltalán vízhez jusson.

A „statisztika” viszont ezzel kerül testközelbe és válik szívbemarkolóvá:

Naponta hétszáz gyermek halálát okozza a vízhiány, pedig túlélésükhöz naponta 4-5 liter elegendő lenne. Egy átlagos magyar ember naponta körülbelül 130-150 liternyi tiszta, ivóvízminőségű vizet enged le a lefolyón

– mondja a 24.hu-nak Kovács Anna Sára, az Unicef Magyarország gyermekjogi munkatársa.

Rövid távon öl, hosszabb távon tönkretesz

Többségük nem szó szerint szomjan hal – bár ez sem ritka – hanem a vízhiány következményeinek esik áldozatul. A szennyezett víz betegségeket hordoz, a higiénia hiánya elősegíti terjedésüket, a kiszáradás és a vízhiányos területeken egyébként is jellemző alultápláltság pedig egy egyszerű hasmenéses fertőzést is végzetessé tesz a legkisebbek számára.

Hosszabb távon is komoly károkkal és életveszéllyel kell számolni, gondoljunk itt fenti adatra, miszerint 263 millió ember napi több mint 30 percet, de sokszor órákat gyalogol vízért. Nagyon sok gyereket találunk köztük azon egyszerű oknál fogva, hogy amíg a szülők szó szerint a napi betevőért dolgoznak, ők ezzel tudják kivenni részüket a családi munkamegosztásból.

Átlagosan 20 kilós kannákat cipelnek haza, kimaradnak az iskolából, kimarad a gyermekkoruk, amivel nemcsak újabb emberi alapjogaik sérülnek, hanem felnőttkori lehetőségeik is nagy mértékben szűkülnek. Nem is beszélve arról, hogy a vízhordást ne egy biztonságos járdán képzeljük el, hanem helyenként őrült forgalomban, máshol a vadonon keresztül, így a vizet hordó gyerekek közvetlen életveszélynek is ki vannak téve

– emeli ki a szakember.

A legsúlyosabb vízhiány jelenleg főként Afrikát, annak is nyugati, szubszaharai régióit érinti, de ha nem lesz változás, csak idő kérdése, mikor válik tragikussá a helyzet Dél- és Délkelet-Ázsia, valamint Dél-Amerika sűrűn lakott területein.

A trópusi, szubtrópusi éghajlaton nyilvánvalóan nem a csapok kiszáradása lesz a probléma, hanem a vízkészlet elszennyeződése.

Lesz vizük, de felhasználni csak költséges tisztítás után és csak töredékét tudják majd, ergo sokaknak nem jut.

Keressen egy tükröt

A globálisan fenyegető vízhiány hátterét keresve nem kell messzire mennünk, épp csak a legközelebbi tükörig: a klímaváltozás, a környezetszennyezés és a túlnépesedés oka az ember. Tisztelet a kivételnek, de egészen az egyén szintjére lenyúlva az egész emberiség. Felesleges a nagy cégekre és a politikusokra mutogatni, a fogyasztás rajtunk múlik, a kínálatot a mi keresletünk határozza meg, és jó esetben vezetőinket is magunk választjuk.

A teljesség igénye nélkül:

• A klímaváltozás miatt ugyan nem hullik kevesebb csapadék, ám annak eloszlása időben és térben is jelentősen eltolódik – a tavalyi évben ezt Magyarországon is megtapasztalhattuk.
• A tengerszint emelkedése sóval árasztja el a part menti területek édesvízkészleteit.
• Az iszonyatos mértékben növekvő metropoliszok vízigényét képtelenség helyi forrásokból kielégíteni.
• Az ipar és a mezőgazdaság elképesztő mennyiségű vizet használ, egy farmernadrág elkészítése például 8000 literbe kerül – további számok itt.

A nagyváros sem védett

Néhány éve még sokan csak riogatásnak tekintették az olyan figyelmeztetéseket, hogy modern nagyvárosok kerülhetnek nehéz helyzetbe a víz miatt. Aztán idén télen a hirtelen címlapokra került Fokváros, a Dél-Afrikai Köztársaság négymillió lakosú metropolisza.

Az évek óta tartó szárazság miatt vészesen lecsökkent a terület legnagyobb víztározójának vízszintje, és kiderült: a hatóságok nem rendelkeznek B-tervvel. Úgy volt, most tavasszal elzárják a csapokat, de állítólag a víztakarékosságnak hála a dátum egyre messzebb kerül. Az úgynevezett Nulladik Nap bekövetkezte most már csak 2019-re várható, a megdöbbentő helyzetről és annak okairól itt írtunk részletesen:

Mint egy posztapokaliptikus film nyitánya: Fokváros víz nélkül marad

Megtörtént az elképzelhetetlen, egy modern nagyváros kifogy az ivóvízből. A négymilliós lakosság visszaszámol. Egy ott élő magyar nő tudósít a helyzetről.

A helyzeten sokat javítana egy kiadós esőzés, addig is marad a 50 liter/fő/napban meghatározott vízkorlátozás, és a vízhiány továbbra is Damoklész kardjaként lebeg négymillió ember feje felett. Tegyük hozzá azt is, a hivatalos kommentárok szerint a fokvárosiak történelmi erőfeszítéseket tesznek, spórolásuk mégis elmarad az elvárttól: a vízhasználat még mindig több mint 10 százalékkal haladja meg az előirányzott szintet.

Kiemelt képünkön egy dél-afrikai kisfiú egy ivóvízzel telő műanyag kannánál Fokvárosban 2018. január 30-án
Nic Bothma / EPA / MTI