Tudomány zöldövezet

Fokváros: tengervizet inni só nélkül is rossz ötlet

Bihari Dániel
Bihari Dániel

újságíró. 2018. 02. 08. 20:53

A tengervíz sótalanítása időlegesen és helyben gyógyír a nagyvárosok ivóvízhiányára, de hosszabb távon és globálisan több problémát generál, mint amennyit megold. A szennyvíz tisztítása olcsóbb és barátságosabb alternatívát kínál – a lehetőség adott, az emberiségnek kell eldöntenie, merre indul.
Korábban a témában:

Jelen állás szerint a dél-afrikai Fokvárosban május 11-én elzárják a csapokat, a 4,5 millió lakosú metropoliszban elfogy az ivóvíz, ez lesz a nulladik nap. Egy hete még április közepére várták a dátumot, ám február 1-től 50 liter/fő fogyasztási korlátot vezettek be, és ennek betartását sem bízták a véletlenre: a vízdíjat 500 százalékkal megemelték, így aki többet használ, sokat fizethet – tudta meg a 24.hu egy Fokvárosban élő magyar nőtől.

A „Day Zero” viszont így is közelít, attól kezdve pedig a katonaság osztja majd ki lajtoskocsiról a napi 25 liternyi fejadagot egészen addig, míg meg nem ered az eső. Eddig csak filmekből köszönt ránk, amikor a víz értékesebb az aranynál, most a természet és az emberi gondatlanság rendezte így.

A picture taken on May 10, 2017 shows bare sand and dried tree trunks standing out at Theewaterskloof Dam, which has less than 20% of it's water capacity, near Villiersdorp, about 108km from Cape Town.
South Africa's Western Cape region which includes Cape Town declared a drought disaster on May 22 as the province battled its worst water shortages for 113 years. This dam is the main water source for the city of Cape Town, and there is only 10% of it's usual capacity left for human consumption, at the last 10% is not useable, due to the silt content.  / AFP PHOTO / Rodger BOSCH
Mint egy posztapokaliptikus film nyitánya: Fokváros víz nélkül marad
Megtörtént az elképzelhetetlen, egy modern nagyváros kifogy az ivóvízből. A négymilliós lakosság visszaszámol. Egy ott élő magyar nő tudósít a helyzetről.

„Nincs lehetetlen, csak tehetetlen” – tartja a mondás, és valóban: a tengervíz sótartalmának kivonása után ivóvízhez juthatunk, Fokváros pedig Afrika csücskén, két óceán találkozásánál fekszik. A város vezetése februárban tervez is indítani egy kisebb sótalanító üzemet, ám ez önmagában már csak kapacitásánál fogva is halottnak a csók. Okosabbat most nem mondhatunk, mint meglátjuk, mi lesz.

A rövid válasz

Ám Fokváros csak az első, de biztosan nem az utolsó a sorban, sőt: a klímaváltozás, a túlnépesedés és a környezetszennyezés miatt a jövőben Földünk egyre több pontján kell vízhiánnyal számolni.

A tengervíz sótalanítása lehet a megoldás? Simon Gergelyt, a Greenpeace regionális vegyianyagszakértőjét kérdeztük. A nagyon rövid válasz úgy hangzik: hosszú távon semmiképp. A technológia ugyan adott és egyre fejlődik, ám olyan komoly környezeti hatásokkal jár, hogy „nagyban” gondolkodva, más lehetőségeket kell keresni.

Világszerte számos kisebb-nagyobb tengervízsótalanító-üzem működik az Egyesült Államoktól az Arab-öböl országain, Izraelen és Ausztrálián át Japánig, ezek jellemzően két technológiát használnak.

  1. A legősibb nyilvánvalóan a lepárlás, desztilálás, ami ma már fejlett technikával ugyan, de gyakorlatilag forralást jelent: a só zöme marad, a kicsapódó párát összegyűjtve iható édesvizet kapunk.
  2. A másik az úgynevezett fordított ozmózis, amely során hő vagy nyomás hatására a víz a hígabb oldat felé áramlik egy membránon keresztül, esetünkben a tengervíz az édesvíz felé, miközben a só marad a tartály tengervizes oldalán.

Borral a másnaposság ellen?

A technológiák fejlődése és a hulladékhő hasznosítása ellenére mindkét eljárás nagyon drága és rendkívül környezetszennyező. Nem véletlen, hogy a sótalanítás igen népszerű azon az arab országokban, ahol a fosszilis energiahordozók „nem kerülnek pénzbe”, a klímavédelem pedig kevésbé számít – jegyzi meg a szakértő, majd rávilágít:

A világszerte egyre komolyabb kihívást jelentő vízhiány egyik legfőbb oka az üvegházhatású gázok indította klímaváltozás. Ha a problémát a tengervíz-sótalanítás energiaigényére tekintettel további üvegházhatású gázok légkörbe bocsátásával orvosoljuk, felelőtlenül és indokolatlanul ördögi körbe kényszerítjük az emberiséget.

Ez az egyik indok, amiért hosszú távon és globálisan nem oldhatjuk meg tengerekből ivóvízproblémáinkat. A másik a nagy mennyiségben visszamaradó tömény sóoldat sorsa. Ha helyben pumpálják vissza a tengerbe, a túl magas sókoncentráció egész öblöket tehet lakatlanná, mint ahogy ez például a Perzsa-öbölben és Izrael egyes pontjain ma is valós probléma.

Összességében a világ óceánjai persze bőven elbírják a terhelést, ha az áramlatok hamar eloszlatják, de ehhez adott esetben akár száz kilométerekre is el kell szállítani a veszélyes anyagot.

Van harmadik probléma is: az így előállított ivóvizet tisztítani is kell, különös tekintettel az óceánjainkat ellepő, tengeri állatok millióinak halált okozó mikroműanyagokra. Folytatni is lehetne a sort az üzemek által beszippantott és elpusztított élőlényekkel, de koncentráljunk a lényegre: a tengervíz sótalanítása lokálisan és mondjuk úgy esetenként valós segítség lehet a vízhiánnyal küzdő metropoliszok számára, de

hosszabb távon és globálisan több gondot és bajt generál, mint amennyit megold.

Inkább a szennyvíz

Nyilvánvalóan semmi nem drága, ha emberek élete a tét, de ha vannak minden szempontból jobb módszerek, azok felé kellene terelni a jövőt. Kulcsszó a takarékoskodás és az újrahasznosítás.

Minden az egyén szintjén kezdődik, de most nem ragadunk le ott, hogyan spóroljunk fogmosás, mosogatás, wc-öblítés közben. Simon Gergely sokkal nagyobb volument említ, a szennyvizet:

A legtöbb vizet az öntözésben foghatjuk meg, erre nem kell emberi fogyasztásra alkalmas minőséget használni. Káros anyagot, fekáliát nem tartalmazó szennyvíz, esővíz, záportározókban gyűjtött csapadék is kiválóan megfelel a célra.

Ezen vizeket még szennyvíz újrahasznosításával is sokkal olcsóbban és kevesebb környezetkárosítással előállíthatjuk, mint amennyit adott mennyiség sótalanítása igényel. Ha tovább tisztítjuk, alkalmas mosásra, tisztálkodásra, a kis- és nagydolgok csatornába juttatására. Sőt, bizonyos szint felett ivóvíznek is, bár érthető, ha valaki „elvi megfontolásból” ezt kizárja.

De még akkor is minden szempontból beljebb vagyunk.

(Kiemelt kép: MOHAMMED ABED / AFP)

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.