Rögtön az elején érdemes leszögezni, hogy a Microsoft Surface Studio 2 kuriózumnak számít az asztali számítógépek között, ezért nem érdemes hasonlítgatni más masinákhoz, hiszen nem igazán akad versenytársa. Ez persze nem jelenti az, hogy hibátlan termékről lenne szó, bőven akadnak érthetetlen megoldásai, de amit tud, azt nagyon tudja. Ráadásul nagyon rég járt olyan tesztkészülék a szerkesztőségben, amit mindenki megnézegetett és ki akart próbálni, a cégünk pár szobával arrébb ülő grafikusai pedig gyermeki mosollyal állták körbe, és kezdtek el azonnal rajzolni rajta.
Nem hétköznapi számítógép
Általában ezt a cikkek végére szoktuk hagyni, de most essünk túl rajta: a gép másfél millió forintba kerül. Ezért a pénzért egy olyan eszközt kapunk, ami monitor és számítógép is egyben. Ez a típus talán az Apple iMac szériával terjedt el, és ennek a gépnek is az almás megoldás a legközelebbi konkurense. A legtöbb gyártó általában az olcsóbb szegmensbe szánja az ilyen gépeit, de az Apple, és esetünkben a Microsoft egyértelműen a felső kategóriát célozta meg. Ami itt azért fájó pont, mert a gép talpába került hardver nem feltétlenül hozza a felsőkategóriás elvárásokat. De először nézzük meg, mit is kapunk a dobozban.
Rögtön kezdjük egy komoly negatívummal.
Egyrészt valószínű, hogy aki tényleg profi, és munkára vesz egy ilyen gépet, annak van saját kedvenc billentyűzete és egere, de azt is belátjuk, hogy furcsa lenne, ha egy másfélmilliós géphez ilyen kiegészítőket nem csomagolnának. Viszont mindezek fényében is érthetetlen, hogy miért ennyire silány minőségű perifériák kerültek a dobozba, főleg azért, mert a Microsoft sok éve jelen van ezen a piacon, méghozzá kiváló egerekkel és billentyűzetekkel. Bár mind a kettő bluetooth-os, jól és gyorsan csatlakoznak, de az egér gagyi műanyagból van, nem kényelmes használni, a billentyűzet pedig – mivel a gép félhivatalosan kapható hazánkban – amerikai kiosztású, így hely sincs a hosszú í betűnek. Egy ilyen árú gépnél azért elvárnánk, hogy se a minőségre, se a használhatóságra ne legyen panasz.
Mindezt némileg ellensúlyozza, hogy a géphez csomagolt stylusról ódákat tudnánk zengeni, és nem csak mi voltunk megelégedve vele, de a grafikusok is, illetve a Surface Dialnak hívott tekerentyű is meglepően kényelmes, ráadásul szolgáltatásokat nyújt nekünk a használat közben – olyan helyeken is, ahol elsőre nem is gondolnánk. Amellett, hogy ez egy grafikus munkára szánt tartozék, például egy az óriási kijelzőn kinyitott weblap böngészése közben is nagyon jól használható, akár csak arra is, hogy scrollozunk vele.
Ha már óriási kijelző, térjünk is át a gépre: egy 28 hüvelykes, 3:2-es képarányú, 4500 x 3000 pixel felbontású, fényes, érintésérzékeny kijelző fogad minket az asztalon, elsőre kicsit el is felejtjük, hogy a számítógépet is keressük. A 3:2-es képarány rögtön jelzi, hogy ez inkább munkára, mintsem játékra szánt gép, és ennek a kialakításnak hála nagyon jól elférnek a különböző eszköztárak a kijelzőn, például egy Photoshopban megnyitott munkaállomány mellett. A kijelző fényereje lenyűgöző, és szükséges is, mert némileg kiküszöbölhető vele, hogy visszatükröződjünk a felületen, illetve adott a gyári sRGB kalibráció is.
Ha a kijelző csak ennyit tudna, nem is lenne érdekes például egy Apple iMac-hez képest, de a panelt tartó karok azért még tartogatnak meglepetéseket. Abból, hogy a gép érintőkijelzős és egy stylus jár hozzá, sejthető, hogy a rajzolás van a fókuszban. Ha magunk felé húzzuk a monitor alját, az szépen lefekszik elénk az asztalra nagyjából olyan szögben, mint egy rajztábla. A két állás között bárhol megállíthatjuk a kijelzőt, viszont a magasságát nem tudjuk állítani anélkül, hogy a dőlésszög ne változzon. Maga a folyamat elképesztően könnyedén és jól működik, kicsit
Magát a számítógépet nem a monitort mögött találjuk, hanem a gép talpában lévő hasábban. A gép hátulján a tápcsatlakozó, 4 hagyományos USB, egy USB-C, egy hálózati csatlakozó, egy kártyaolvasó, illetve egy fejhallgatóbemenet kapott helyet. Bár értjük a letisztultság elvét, illetve a kijelző mozgatásnál bonyodalmat okozhatnak a kábelek, de az nem lett volna rossz, ha előre is kerül a fejhallgató bemenete és legalább egy USB, hogy ne csak hátra lehessen dolgokat csatlakoztatni. A Surface Pen ugyanakkor a gép oldalához tapad hozzá, egy mágnesnek köszönhetően – klasszikus, mégis elegáns megoldás.
A hardver lehetne jobb
Ami furcsává teszi az amúgy kiválónak tűnő masinát, az a hardver. Egy 7. generációs, 4 magos, 8 szálon számoló i7-es Intel processzort kapunk, 16 GB memória és egy GTX 1060 videokártya társaságában, ami egy egyáltalán nem rossz hardver, de ebben az árkategóriában, 2019/2020 fordulóján elvárható lenne, hogy a legfrissebb komponensekhez jussunk hozzá, még ha nem is játékra szánt gépről beszélünk.
de sok 3D grafikusnak és CAD tervezőnek csillanhat fel a szeme a monitor mérete láttán, hogy aztán szomorúan vegyék tudomásul: a felárért „csak” egy 1070-es videókártya van a gépben, és nincs lehetőség sem RTX, sem tervezésre szánt Quadro kártyák közül választani. A nyers számok kedvelőinek eláruljuk, hogy Cinebench R20-ban 1850 pont környékén teljesített a gép, a Geekbench pedig 3800 pont körüli értéket sobott ki. Bónusz továbbá, hogy mindenféle nyúzás mellett is teljesen csendes maradt a gép, ami minden létező környezetben (így egy irodában is) hatalmas előny.
