A XIX. században élt nagy koponyákat általában zseniális mérnökként és tudósként tartjuk számon. De vajon egyesek nem okoztak több problémát, mint amennyit megoldottak?
Az evolúció változatos stratégiákkal gondoskodik a téli túlélésről, a cinke például ragadozóvá válhat, az alvó sün testhőmérséklete pedig fagypont alá csökkenhet.
Az ősi körülmények lehetőséget adtak egyre összetettebb molekulák spontán kialakulására, a kémiai rendszer biológiaivá vált, az anyag „életre kelt”. Történhetett-e volna másképp?
Mi lehet az oka, hogy egyes madarak 3–4 hét alatt kibújnak a tojásból és kirepülnek, míg másoknak egy év kell hozzá? Már Arisztotelész is ezt kutatta, most megvan a válasz.