A dán teljesítménypszichológiai tanácsadó, Martin Langagergaard központi szerepet játszott a norvég labdarúgó-válogatott újjáéledésében, abban, hogy a Martin Ödegaard és Erling Haaland vezette csapat fantasztikusan teljesítsen, és 1998 után ismét kijusson a világbajnokságra.
Természetesen a sikert a klasszisok mellett Staale Solbakken szövetségi kapitánynak tulajdonítják, de a skandináv sajtó szerint legalább akkora szerep hárult Langagergaardra is.
Céltudatos munkával
Amikor a játékvezető 2025. november 16-án a spanyol Alejandro Hernández Hernández lefújta a mérkőzést a milánói San Siro stadionban, Langagergaard az elsők között rohant a pályára, és fékevesztett ünneplésbe kezdett Solbakken kapitánnyal, a játékosokkal és a stáb többi tagjával.
Általában nem bonyolódom bele érzelmileg, és inkább semleges megfigyelőként tekintek magamra. De abban a pillanatban nehéz volt visszafogni az érzelmeimet
– mesélte a Lederstof.dk portálnak. Pedig jó oka volt az örömre.
Az Olaszország elleni 4-1-es győzelemmel Norvégia közel három évtized után először biztosította helyét a világbajnokságon. Langagergaard és a stáb többi tagja számára ez tökéletes bizonyíték volt arra, hogy azok a dolgok, amelyeken a legcéltudatosabban dolgoztak, valóban működtek.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A válogatott nem működött jól
Amikor Langagergaard 2022 őszén csatlakozott a norvég válogatotthoz, a tehetségekben nem volt hiány. A csapat olyan ismert játékossal rendelkezett, mint Ödegaard és Haaland, és a keret tagjai közül többen is kulcsfontosságú vezető szerepet töltöttek be Európa legnagyobb klubjaiban.
De volt valami, ami zavarba ejtette a dán teljesítménypszichológust. A sok nagy név ellenére a válogatott nem működött jól.
Rájöttem, hogy a válogatottban több olyan játékosunk is volt, akik nagy klubokban csapatkapitányi tisztséget töltöttek be, de amikor hazatértek a nemzeti csapathoz, nem vállalták ugyanazt a felelősséget. Egyszerűen elvesztették azt a vezetői erőt, amivel már rendelkeztek.
Szerinte ez többek között a vezetés hagyományos szerveződésének volt köszönhető: a csapatkapitány és csapatkapitány-helyettes egy nagyon régimódi, felülről lefelé irányuló struktúra. Ráadásul túlságosan is sebezhető, mert minden attól függ, hogy a két ember az adott napon milyen állapotban van.
És amikor egy-egy mérkőzés nehézzé vált, mindenki arra várt, hogy valaki átvegye a kezdeményezést.
Hét vezérben bízva
Langagergaard korábban már ismerte Solbakkent, akivel évekig együtt dolgozott az FC Köbenhavnnál, és Ödegaarddal együtt egy teljesen új vezetői kultúra kidolgozásába kezdtek.
„Megkérdeztem, ha valaki a klubjában vezéregyéniség tud lenni, akkor ezt a szerepüket miért adják fel, amikor a válogatottban játszanak? A kérdés elindított egy folyamatot, amelyben a játékosok fokozatosan tudatában lettek vezetői szerepüknek, mind az öltözőben, mind a pályán. Időbe telt, mire mindenkit meggyőztünk arról, hogy olyan vezetőkre van szükség, akik egyszerre tudnak biztonságot teremteni, de követelményeket is támasztani” – mesélte.
A selejtező során egyre inkább úgy tűnt, ez nagyszerű megoldás, hiszen a hét vezető nagyobb felelősséget vállalt a csoport hangulatáért. Gyakrabban javították ki egymást, közvetlenebbül kommunikáltak, és gyorsabban kezdeményeztek, amikor a mérkőzések rossz irányba fordultak.
„Azt hiszem, ez fontos szerepet játszott abban, hogy miért kezdtünk el következetesebben teljesíteni” – tette hozzá.
Nem tanácsadó, megfigyelő
A világbajnokság előtt egy teljes napot kért a kerettel, de végül csupán másfél órát kapott, mert sokan mások is igényelték a játékosok idejét. Egy mérkőzés előtt gyakran csak 5-10 perce van a játékosokkal, ezért, ahogy ő fogalmaz, patikamérlegen kell adagolnia a szavait. Egy alapos munkára vágyó tanácsadó számára ez frusztráló valóság lehet.
De én nem az a típus vagyok, aki hátradől, és azt mondja, hogy jaj de kár. Én nem így gondolkodom. Folyamatosan arra törekszem, hogy egy nagyobb egész részének tekintsem magam, és így a lehető legtöbbet hozzam ki abból az időből, ami nekem jut.
Pontosan így dolgozott együtt a norvég válogatottal az elmúlt években. A hétfős vezetői csoporttal folytatott megbeszélések a rövid, tízperces megbeszélésektől a másfél órás intenzív beszélgetésekig terjedtek.
Nem az a tanácsadó, aki egy kész modellel érkezik, inkább megfigyelőnek tekinti magát, aki a rendelkezésre álló időt arra használja fel, hogy megértse, hol lehet a kis elmozdulás.
Pihenni tudni kell
A Daniasport azt írta, neki köszönhető, hogy a vébén az Irak elleni nyitómérkőzés előtt a válogatott részt vett a Carolina Hurricanes és a Vegas Golden Nights közötti NHL-döntőn.
„Amióta itt vagyok, tudatosan alakítottunk ki egy olyan kultúrát, ami a szabadságról és a szabadidőről is szól. Jól kell tudnunk kikapcsolni, amikor félretesszük a labdát és a játékot, és egyszerűen jól érezzük magunkat. És igen, akkor van időnk egy kicsit golfozni, jégkorongozni, filmeket nézni vagy kártyázni. A kultúránk szerves része, hogy tudjunk pihenni.”
A válogatott fókusza arra helyeződik, hogy mindenki tisztában legyen azzal, mikor, mi a feladata,
„Tudjuk, ha azt tesszük, amit kell, akkor jók vagyunk, és nehéz legyőzni minket.”
