Foci
WOLVERHAMPTON, ENGLAND - MAY 07: Players of Wolverhampton Wanderers during their celebrations of winning the Sky Bet Championship on a winners parade around the city of Wolverhampton on May 7, 2018 in Wolverhampton, England. (Photo by Sam Bagnall - AMA/Getty Images)

A jövő világsztárjai gázolták le az angol másodosztályt

Inkei Bence
Inkei Bence

rovatvezető. 2018. 05. 11. 17:25

Cristiano Ronaldo ügynöke és a világfutball egyik legnagyobb hatalmú embere Angliába vitte a legnagyobb tehetségeit, akik meg is nyerték a Championshipet. De mi történt még a hagyományosan izgalmas és látványos küzdelmet hozó bajnokságban az idén?

Amióta az angol másodosztályt 2004-ben Championshipre keresztelték (a korábbi neve Division One volt), a liga nem titkoltan szeretne kilépni a Premier League árnyékából. Szűk másfél évtized elteltével kimondhatjuk, ez nagy mértékben sikerült is. A Championship meccseit számos országban közvetítik (egy időben nálunk is adták), van pénz, van néző, és ismert játékosokban sincs hiány. Akár másodosztály, akár nem, most ott tartunk, hogy a Championship átlagnézőszámát csak az öt nagy liga előzi meg Európában (az angol, a német, a spanyol, az olasz és a francia első ligáké), a feljutásért folyó harc pedig az eszméletlen pénzjutalom miatt is izgalmas, nem beszélve a rájátszás döntőjéről.

A Championship persze nyilván nem versenyezhet a legtöbb dologban a Premier League-gel, egyben viszont igen: sokkal kiszámíthatatlanabb, soha nem lehet megtippelni előre a feljutókat, míg a Premier League elején mindig ugyanazok a csapatok osztják le a helyezéseket (a Leicester egyszeri csodáját még évtizedekig fogják emlegetni). Idén például a Cardiff cáfolt rá az előzetes jóslatokra, és úgy vívta ki a feljutást, hogy a keret alapján a középmezőny alja tűnt inkább reális célnak a csapatnak. A kiesés elkerüléséért zajló vetélkedő pedig még izgalmasabb volt, hiszen a Bolton az utolsó percekben lőtt góllal maradt bent a Burton kárára, miközben a Premier League utolsó fordulójára már alig maradt eldöntetlen kérdés. Lássuk hát, mit hozott ez a szezon, kikkel kell ismerkedni a Premier League követőinek, és hogy miért is érdemes figyelni ezt a bajnokságot.

Pénzügyek

A Championship ugyan a Premier League-hez képest aprópénzből gazdálkodik, magyar szemmel nézve itt is óriási összegekről van szó, és egyre nagyobbra nyílik az olló a harmadosztályhoz képest is: egy tanulmány szerint tízéves távlatban a Championship klubok évente 13 millió font bevételre számíthatnak, addig a League One csapatainál ez az összeg nem éri el a 3 milliót szezononként. De ez csak az alap, amit mind a 24 klub megkap.

Az idei győztes Wolverhampton összesen 7,4 milliót kap a ligától, de ez semmi ahhoz képest, hogy a Premier League-be jutással ennek a sokszorosa üti a klub markát. A feljutók az első PL-szezonjukban 95 millió fontot keresnek, ami még akkor is járna, ha egyből kiesnének. Sőt, az utóbbi esetben még két szezon erejéig kapnák a parachute paymentnek nevezett kiesési kompenzációt, ami összesen 75 millió font. Vagyis a feljutó csapat a legrosszabb esetben is 170 millió fontot keres a következő három évben – ha pedig sikerül bent maradnia (mint ahogy az idén mindhárom újoncnak), ez a szám 290 millió fontra nő.

Bár a szezon elején nem a Wolverhampton Wanderers számított a legnagyobb esélyesnek, menet közben gyorsan kiderült, hogy a kínai pénzinjekcióval megtámogatott Farkasok ezúttal külön ligában játszanak. Szkeptikus azért lehetett az ember a Wolves koncepciójával kapcsolatban, mert már az előző idényben is tele volt pakolva a csapat a szuperügynök, a Cristiano Ronaldótól Diego Costáig számos világsztárt képviselő Jorge Mendes tehetségeivel a portugál bajnokságból, ám akkor bukás lett a vége, leginkább azért, mert Walter Zengát ültették a kispadra, aki nem vált be. Most viszont új edző, a Mendes régi emberének számító Nuno Espírito Santo ült a kispadra, vele pedig érkezett még pár nagy tehetség – különösen a legtehetségesebb európai középpályások között emlegetett, portugál Ruben Neves -, és neki sikerült egységes csapattá is gyúrni őket.

A Wolves decemberre már egyértelműen maga mögött hagyta az üldözőit, és az elkerülhetetlen kisebb hullámvölgyeket is átvészelte, így egy pillanatig nem forgott veszélyben a feljutás. Nuno Zengával ellentétben megtalálta az egyensúlyt a külföldi tehetségek és a tapasztalt Championship-játékosok között, átállt a most divatos 3-4-3-ra, az egyik legjobb húzásaként Conor Coadyt hátravitte a középpályáról amolyan söprögetőnek, és megtalálta a felállásban fontos szárnyvédőket is, különösen az asszisztkirály Barry Douglas volt telitalálat a bal oldalon. Neves ugyebár uralta a középpályát, elöl pedig a portugál Jota és a brazil Léo Bonatini tettek róla, hogy a Wolves ne csak eredményesen, de a szemnek is tetszetősen játsszon. A mindig a jog szürke zónájában mozgó Mendes közreműködése miatt ugyanakkor sok bírálat érte a Wolvest, a liga vizsgálatot is indított az ügyben, de végül természetesen semmi törvénybe ütközőt nem találtak, a klub pedig készülhet a Premier League-re. Meglepődnénk, ha ilyen háttérrel a kiesés ellen küzdene. Neves, Jota és Bonatini pedig egy-két éven belül európai nagycsapatban fognak játszani.

WOLVERHAMPTON, ENGLAND - APRIL 28: Leo Bonatini of Wolverhampton Wanderers in action during the Sky Bet Championship match between Wolverhampton Wanderers and Sheffield Wednesday at Molineux on April 28, 2018 in Wolverhampton, England. (Photo by Richard Heathcote/Getty Images)
Léo Bonatini egy Sheffield elleni mérkőzésen
Fotó: Richard Heathcote/Getty Images)

A Wolverhampton feljutása tehát benne volt azért a pakliban, még ha nem is volt papírforma, a Cardifféra viszont nagyjából senki sem számított. Na jó, Neil Warnockot kivéve: a nyers modoráról ismert, idén a 70. évét is betöltő veterán edző hiába vitt már fel korábban két másik klubot is az élvonalba (Sheffield United, QPR), inkább arról nevezetes, hogy maradi focit játszat a csapataival, és babonából a lehető legtovább tartja vissza a vizeletét. Pedig Warnock még egyszer rácáfolt az ellenségeire, és a legjobb esetben is közepes cardiffi játékosanyagból kifacsart egy újabb feljutást, az idény legnagyobb meglepetését okozva ezzel.

A Cardiff pont a Wolves ellenkezője: nem volt pénz külföldi szupertehetségekre, hanem Warnock abból főzött, ami volt, kiegészülve néhány olcsó igazolással és kölcsönjátékossal. A kékek úgy verték végig majdnem az egész mezőnyt, hogy alig birtokolták a labdát, cserébe rendkívül agresszív és hatékony focit játszottak. Warnock pedig közben olyan taktikai húzásokkal lepte meg az ellenfelet, hogy a skót jobbhátvéd Callum Patersont feltolta a középpályára, ahonnét egymás után lőtte a gólokat, a középhátvéd Sean Morrisonból pedig a liga legjobbja lett a posztján, hét gólt is szerzett a bajnokságban. Warnock már mondta, hogy öt-hat új játékosra legalább szüksége lesz a Premier League-ben, ráadásul neki a Premier League sokkal kevésbé fekszik az alsóbb osztályoknál, de egész biztos, hogy meg akarja mutatni, képes bent tartani egy klubot ott is.

Ők még reménykedhetnek

A két automatikus feljutó hely tehát elkelt, négy csapat viszont még reménykedhet, hiszen a 3-6. helyezettek rájátszással döntenek a maradék egy feljutóról. Közülük a 3. helyen végzett Fulham az, amely az egész idényes teljesítményét nézve a legerősebbnek tűnhet, olyannyira, hogy egészen az utolsó fordulóig esélyük volt az egyenes ági feljutásra is. A londoniak azonban a lehető legrosszabbkor csődöt mondtak, és a páratlan, 24 meccses veretlenségi sorozatuk pont a sorsdöntő utolsó meccsen szakadt meg a gyengécske Birmingham ellen. Igaz, valójában nem itt bukta el a Fulham a feljutást, hanem a szezon első felében, amikor nehezen talált magára Szlavisa Jokanovics csapata.

Fulham manager Slavisa Jokanovic 
during Championship match between Millwall against Fulham at The Den stadium, London  England on 20 April   2018	 (Photo by Kieran Galvin/NurPhoto)
Szlavisa Jokanovics 
Fotó: Kieran Galvin/NurPhoto/AFP

Tavaly ősszel még volt olyan időszak is, amikor a szerb menedzser állása sem tűnt biztosnak, aztán karácsony környékén egymásba akadtak a fogaskerekek, és a Fulham megállíthatatlanul mászni kezdett a tabellán. Ebben nagy szerepe van a magára talált angol utánpótlásnevelés egyik legnagyobb reménységének, a még mindig csak 17 éves Ryan Sessegnonnak: a 15 gólt szerző balszélsőt egyes szakértők már az idei világbajnokságra is kivinnék, és természetesen nagycsapatok versengenek az aláírásáért. Rajta kívül a középpályás Tom Cairney és a Newcastle-tól kölcsönbe érkezett csatár, Alekszandar Mitrovics is a liga legjobbjai közé tartoznak, és amikor minden összejött nekik, olyan focit játszottak, ami Premier League-kluboknak is a dicséretére vált volna. Mégis, a szezon végi botladozás azt mutathatja, pont a rájátszásra fulladt ki a csapat, ettől még összeszedhetik magukat három meccsre.

A szezon elején az Aston Villa nevét mondták legtöbbször, amikor a feljutásra esélyes klubokról volt szó, ám a nagy múltú birminghami csapat újra csalódást okozott, pedig még John Terry is ott volt a védelemben, és egyáltalán, a játékosállomány bivalyerős ezen a szinten. Steve Bruce azonban egy rövidebb szakaszt leszámítva nem tudta megtalálni az optimális csapatát, a szurkolók pedig többször is a távozását követelték. Ezeket a hangokat sikerült átmenetileg elhallgattatni, de ettől a Villától a feljutás az alapkövetelmény, és ha a rájátszásban elvérzik a csapat, az vélhetően Bruce állásába kerül majd.

Nehéz megmondani, pontosan mi nem stimmelt a Villánál: tele van rutinos, Premier League-et is megjárt játékosokkal (a már említett Terry mellett Robert Snodgrass, James Chester vagy Glenn Whelan is nagy csatákat megjárt, sokszoros válogatott veteránok), illetve olyan reménységekkel, mint a technikás játékmester Jack Grealish, nem beszélve a gólfelelőssé előlépett szélsőről, Albert Adomahról. Mégis, nagyon kevésszer tudott ez a csapat úgy játszani, ahogy azt a szurkolók (és persze a tulajdonosok) elvárnák, ezért a négy playoff-menedzser közül egyértelműen Bruce van a legnagyobb veszélyben.

Aston Villa's Albert Adomah during the pre-match warm-up 
during Carabao Cup First Round match between Colchester United and Aston Villa at Colchester Community Stadium, Colchester,  England on 09 August 2017. (Photo by Kieran Galvin/NurPhoto)
Albert Adomah egy mérkőzés előtti melegíítésen
Fotó: Kieran Galvin/NurPhoto

Szintén nagy reményekkel indult a tavaly kiesett Middlesbrough szezonja, ám a csapat a Villához hasonlóan nem nagyon akart összeállni, de itt a tulajdonos nem volt olyan türelmes, és Garry Monknak a munkakönyvét adta karácsonyi ajándékként, a helyére pedig a rafinált, megbízható, rendkívül népszerűtlen Tony Pulis került. Pulist széles körben utálni szokás a nézhetetlen biztonsági foci miatt, amit játszat a csapataival, ám a hatékonyságát az ellenfelei sem tagadhatják le, és rövid botladozás után pályára állította a Borót is, olyannyira, hogy talán ők várhatják a legjobb formában a rájátszást.

Pulisnak olyan nagy változtatásokra nem is volt szüksége, egyedül a volt fradista Muhamed Bešićet hozta el kölcsönbe a kezdőcsapatba, a legnagyobb húzása pedig az volt, hogy a nagy ígéretnek indult, de az utóbbi években elbizonytalanodni látszó Patrick Bamfordnak újra megmutatta, merre van a kapu, és a csatár az utolsó 13 meccsén 11 gólt lőve főszereplővé lépett elő. A Middlesbrough hozza a tipikus Pulis-receptet: masszív védelem előtt masszív középpályássor, két klasszikus szélső és egy előretolt ék, és rém kellemetlen ellenük játszani, ráadásul a játékosok egyébként se rossz képességűek, és bárki életét képesek megkeseríteni.

Végül utolsóként a Derby County biztosította a helyét a rájátszásban: a Kosok korábban inkább azzal hívták fel a figyelmet, hogy látványos támadófocival emelkedtek az esélyesek közé, majd érthetetlenül összeomlanak a végén, ez már egy másik csapat. Gary Rowett inkább a defenzív, biztonsági játékban bízik, amihez olyan rutinos emberek álltak a rendelkezésére, mint a volt angol válogatott Scott Carson és Tom Huddlestone, no meg a szintén sok csatát megélt védő, Curtis Davies.

A Derby különösebb kilengések nélkül, végig a playoff-helyek környékén tanyázva harcolta végig a szezont, bár egy gyengébb sorozat után volt egy pont, amikor úgy tűnt, szokás szerint összeomlanak. Rowett azonban úrrá lett a válságon, és a csapat behúzta a szükséges számú pontot. Ettől függetlenül nem a Derby a playoff esélyese, sőt, az ő feljutásuk lenne a legnagyobb meglepetés: ehhez többek között az is kellene, hogy az idény első felében brillírozó támadó, Matej Vydra visszanyerje a csúcsformáját. De pont ez a szép, hogy távolról sem elképzelhetetlen még a Kosok győzelme sem.

DERBY, ENGLAND - MAY 06:  Matej Vydra of Derby County in action during the Sky Bet Championship match between Derby County and Barnsley at iPro Stadium on May 6, 2018 in Derby, England.  (Photo by Tony Marshall/Getty Images)
Matej Vydra
Fotó: Tony Marshall/Getty Images

Ők próbálkozhatnak jövőre is

És akkor pár szó a többiekről, akiknek nem jött össze, pedig nagyon vágytak a feljutásra, sőt, egy ideig abszolút nem is álltak rosszul. Az egyik ilyen rövidtávfutó az újonc Sheffield United volt, amely az ősszel sokáig egyedüliként tartotta a lépést a Wolvesszal: úgy tűnt, bárkit képes legyőzni a lelkes erőfocijával, ám aztán elég hamar kipukkadtak, és végén meg kellett elégedniük a 10. hellyel, ami egyáltalán nem rossz, de ilyen kezdés után mégis csalódás. Ráadásul most a sikeredző, Chris Wilder is távozással fenyegetőzik a klubon belüli hatalmi harcok miatt, ami katasztrófa lenne a Pengék számára, akik előtte évekig senyvedtek a harmadik vonalban.

Hasonlóan alakult a Bristol City szezonja is: Lee Johnson csapata karácsonykor még a második helyen állt, februárban pedig mindenkit meglepett azzal, hogy a ligakupa elődöntőjében milyen bátran játszott a Manchester City ellen. Utólag úgy tűnik, ez a kétfrontos harc darálta le a Bristolt annyira, hogy a szezon hátralévő része is ráment, és a klub végül a középmezőnyben fejezte be a szezont. Johnson ettől még nagy becsben áll: a klub akkor is kitartott mellette, amikor tavaly a kiesés ellen küzdve a szurkolók nagy része a pokolba kívánta, ez az idei szezon komoly előrelépés volt, jövőre viszont tényleg villantania kell majd valamit.

A nagyobb múltú csapatok közül csalódással zárult a Leeds idénye is, pedig menet közben lapátra tették Thomas Christiansent, ám az őt váltó Paul Heckingbottommal sem javultak az eredmények. A Leeds annyival előrébb van a tavalyinál, hogy már nem a maffiózó Massimo Cellino, hanem a nála egy fokkal megbízhatóbbnak tűnő Andrea Radrizzani tulajdonába került a klub, igaz, ő most egy PR-katasztrófának bizonyuló mianmari túrával mutatta meg, hogy nem szabad alábecsülni. Ami biztos, hiába a Championship legnagyobb nézőszáma, a Leeds továbbra sem bír elszakadni, és egyelőre semmi jele annak, hogy a jövőben ez másképp lenne.

A konszolidáció jellemezte a kicsit megbillent Norwich szezonját, amely leginkább a tehetséges James Maddison villogásáról szólt, és a nyár egyik fő kérdése is az ő jövője lesz. Szintén nem erre számított a drága pénzből összevásárolt kerettel rendelkező Sheffield Wednesday, míg a Nottingham Forest szezonját sem mentette meg az edzőcsere a totális középszertől.

James Maddison of Norwich City during the FA Cup 3rd Round Reply match between Chelsea and Norwich City at Stamford Bridge, London, England on 17 Jan 2018.   (Photo by Kieran Galvin/NurPhoto via Getty Images)
James Maddison
Fotó: Kieran Galvin/NurPhoto via Getty Images

Akik viszont elégedettek lehetnek, az a szürke eminenciásokból álló, a feljutásra az utolsó fordulóig esélyes Preston; a látványos focit játszó, fiatalokra építő Brentford és az óriásit hajrázó Millwall, amely sokáig inkább a kiesés elkerülése ellen küzdött, de a szezon második felében emberfelettit hajrázva majdnem a rájátszásra jogosító helyen végzett. Ezek a csapatok a maximumot hozták ki magukból, és nem is tehetnek az edzőiknek sem szemrehányást. Említsük meg az edzőket is, akik ezt lehetővé tették: Alex Neil, Dean Smith és Neil Harris.

… és akiktől búcsúzni kellett

Végül jöjjenek a kiesők, közülük is elsősorban a tavaly még a Premier League-ben játszó Sunderland, amely két év alatt két osztályt zuhanva, tökutolsóként esett ki, és igazából egy szava sem lehet. A tragikusan menedzselt északkelet-angliai klub szereplése igazából senkit sem lephetett meg: pénz már nem jutott erősítésre, a keret láthatóan vékony volt, ráadásul néhány elkényeztetett zsoldos látványosan jelezte is, hogy neki derogál a másodosztályban játszania, így tényleg érthetetlen, miért gondolta azt Chris Coleman, hogy a walesi válogatott kispadját épp a Sunderlandéra kell felcserélnie. A jó hír az, hogy a jelek szerint nyártól végre új tulajdonoshoz kerül a klub, amely lassan elkezdhet ismét építkezni – a harmadoszályban.

A másik két kieső az így is erőn és lehetőségein felül teljesítő kiscsapat, a Burton volt, valamint a Barsnley, amely éveken át játszotta el, hogy eladogatta a legjobbjait a vetélytársaknak, most meg is lett az eredménye. Jövőre két régi ismerős, a Wigan és a Blackburn csatlakozik a Championship 24-es mezőnyéhez, a harmadik feljutó a Charlton, Shrewsbury, Scunthorpe, Rotherham négyesből kerül ki, míg fentről a West Bromwich Albion, a Stoke és minden valószínűség szerint a Swansea érkezik majd. Egy biztos a következő szezonban sem fog semmi úgy alakulni, ahogy azt várnánk.

Az angol másodosztály végeredménye:

1 WOLVERHAMPTON WANDERERS 46 30 9 7 82 – 39 99
2
CARDIFF CITY
46 27 9 10 69 – 39 90
3 FULHAM 46 25 13 8 79 – 46 88
4 ASTON VILLA 46 24 11 11 72 – 42 83
5 MIDDLESBROUGH 46 22 10 14 67 – 45 76
6 DERBY COUNTY 46 20 15 11 70 – 48 75
7 PRESTON NORTH END 46 19 16 11 57 – 46 73
8 MILLWALL 46 19 15 12 56 – 45 72
9 SHEFFIELD UNITED 46 20 9 17 62 – 55 69
10 BRENTFORD 46 18 15 13 62 – 52 69
11 BRISTOL CITY 46 17 16 13 67 – 58 67
12 IPSWICH TOWN 46 17 9 20 57 – 60 60
13 LEEDS UNITED 46 17 9 20 59 – 64 60
14 NORWICH CITY 46 15 15 16 49 – 60 60
15 SHEFFIELD WEDNESDAY 46 14 15 17 59 – 60 57
16 QUEENS PARK RANGERS 46 15 11 20 58 – 70 56
17 NOTTINGHAM FOREST 46 15 8 23 51 – 65 53
18 HULL CITY 46 11 16 19 70 – 70 49
19 BIRMINGHAM CITY 46 13 7 26 38 – 68 46
20 READING 46 10 14 22 48 – 70 44
21 BOLTON WANDERERS 46 10 13 23 39 – 74 43
22 BURTON ALBION 46 10 11 25 38 – 81 41
23 BARNSLEY 46 9 14 23 48 – 72 41
24 SUNDERLAND 46 7 16 23 52 – 80 37

Kiemelt kép:  Sam Bagnall – AMA/Getty Images

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.