A Real Madrid az idegenbeli 2-1-es győzelmét követően hazai pályán egy rendkívül izgalmas, drámai meccsen 2-2-t játszott a Bayern Münchennel, így az elmúlt öt évben negyedszer, zsinórban pedig harmadszor jutott a Bajnokok Ligája döntőjébe. Ha még a május 26-i kijevi fináléban is diadalmaskodnának, úgy Zidane és csapata végképp beírja magát az európai futball históriás könyvébe (lásd a keretest).
Ezt az eredménysort akkor sem kell magyarázni, ha egyesek azonnal vadul bíróznak, mások pedig úgy érzik, csak a szerencsének köszönheti a címvédő a sikereit.
A Bayern hiába játszott az oda- és a visszavágón is jobban, a Real Madrid a világ legstabilabb csapata, ezt pedig néhány kivételtől eltekintve évek óta bizonyítja is. Nem véletlen az, hogy a klubot 2013 és 2015 között vezető Carlo Ancelotti által lerakott alapokra egykori segédedzője, a korábbi legendás futballista, Zinedine Zidane sikeresen tudott építkezni.
A francia menedzser kulcs a jelenlegi sikerekben: sokan kritizálják egyes húzásaiért, de eddig minden döntése őt igazolta; aktív játékosként kevesen értették jobban a labdarúgást nála, és ez, úgy tűnik, edzőként is így van.
Ancelotti után hasonlóan jó pedagógus, személye és tekintélye garancia arra, hogy a szupersztárokkal, szuperegókkal teletűzdelt keret a közös célért küzdjön: a közös cél pedig nem más, mint a legjobbnak lenni. Nem egyénileg, csapat szinten.
A Zidane-éra
Amikor Zinedine Zidane átvette a Real Madridot 2016 elején, egy szétesett, komoly gondokkal küzdő, egymással és az edzővel is harcoló csapatot kapott. A keret széthúzott, ezt pedig nem segítette, hogy Rafa Benítez rá akarta erőltetni akaratát a legjobbjaira. Volt egy elképzelése, amelyből nem engedett, végül ez lett a veszte – Zidane ebből is tanult.
Nem akkora taktikai zseni, mint mondjuk Pep Guardiola, ám kiválóan menedzseli a keretét, legnagyobb húzása pedig egyértelműen az, hogy Cristiano Ronaldónak az addiginál is nagyobb szerepet szánt – minden támadás átfut a portugálon, ő pedig érezhetően lubickol a szélen és a tizenhatoson belül is. Közben nem ült fel a médiának, nem vett euró százmilliókért játékosokat, nem akar egy újabb Galaktikus-érát, nem személyekre, a csapatra, mint egészre épít.
Minek tegyek még egy kis aranyat a Bentley-be, ha azzal az egész motort dobhatom a kukába?
– tette fel a jogos kérdést, utalva honfitársa, Claude Makelele, a Real korábbi játékmesterének helyzetére, akitől 2003-ban megvált a Galaktikusokat építő klub, és ezt a mai napig nehezen emésztik meg a szurkolók.
Zidane bízik a keretében, de nem habozik meghozni a legnehezebb döntéseket sem. Így történt akkor, amikor Iscót padoztatta hetekig, majd amikor James Rodriguez került ki nála a pixisből és most ugyanez történik a 100 milliós walesi szélsővel, Gareth Bele-lel is. Isco megértette az üzenetet, azóta ő is egyike a legfontosabb láncszemeknek. A kolumbiai viszont már nincs a csapatban, Bale pedig hiába klasszis, elvesztette a helyét a kezdőben, és ez úgy tűnik, nem fog már megváltozni, nyáron távozhat.
A Realt sokáig kritizálták játékospolitikája miatt, de az elmúlt években kipróbált sztárok helyett Zidane fiatal, ígéretes tehetségeket épített be. Casemiro a modernkori Makelele, a szükséges tank a középpályán; Marco Asensio és Lucas Vazquez pedig olyan saját nevelés, aki a jelenben is meghatározó, de a Cristiano Ronaldo és Bale utáni éra abszolút legjobbjai lehetnek.
Ez a csapatépítés és filozófia Zidane-nak és a Real Madridnak két és fél év alatt három Bajnokok Ligája-döntőt, egy spanyol bajnoki címet és számtalan trófeát eredményezett.
Most akkor ez a Real jobb Guardiola Barcájánál?
Talán mindenki emlékszik arra, hogy a Barcelona 2008 és 2012 között megújította a labdarúgást. A rövid passzokra, a labdabirtoklásra épülő játékukkal elkápráztatták a nemzetközi közvéleményt, azt gondoltuk, a Guardiola-féle Barcelona lesz minden idők legjobbja. Ha a játékot nézzük, ez lehet, még mindig így van. Kupákat is tonnaszámmal nyertek, ám a Bajnokok Ligájában négy év alatt mindössze kétszer értek célba – ezt kéretik nagyon erősen idézőjelesen érteni. Az a csapat maga volt a csoda, még azok az emberek is megálltak egy-egy Barca meccsre, akik amúgy vagy semlegesek, vagy kifejezetten ellenszurkolók.
Lionel Messi, Xavi és Andrés Iniesta vezette támadóegység egészen elképesztő hatékonysággal dolgozott, sokáig valóban úgy tűnt, hogy nem lesz ellenfele annak a korszaknak.
Eközben a Real Madrid jelenlegi középső hármasa, Toni Kroos, Luka Modric és Casemiro négy éve minden egyes szezonban képes egy lapáttal rárakni. A brazilról már írtunk, ő az csibész futballista, aki ilyen szinten igencsak szükséges. Kroos és Modric biztonságot ad, hiába tűnik úgy, hogy minden ősszel ki akarnak fulladni, tavaszra összeszedik magukat.
Mindháromban évek vannak még a legmagasabb szinten, talán nem is volt stabilabb hármas a modernkori labdarúgásban – ha mégsem sikerül még szezonokat kihúznia mondjuk a 33 éves Modricnak, az utánpótlás, Mateo Kovacic és Dani Ceballos már rajtra készen áll.
Az idő az, ami a Real Madrid felé billentheti a mérleg nyelvét. Ebben a csapatban még mindig sok van, a legjobb játékosok erejük teljében készülhetnek a következő évekre, a kiöregedő sztárok helyére pedig már most fiatal, sikerre éhes tehetségek pályáznak, csak be kell őket helyezni a már létező rendszerbe.
Az igaz, hogy a Real nem játssza olyan kreatívan a focit, mint a Barcelona, ám így meg sem lehet igazán ölni a játékukat, ellenszert is csak kevesen találnak velük szemben. A Barcának, a Bayernnek, az Atlético Madridnak és a Juvénak egyszer-egyszer azért kijött a lépés az elmúlt években, de összességében a Real Madrid a legstabilabb csapat ma a világon.
Szerintem úgy fogunk rá emlékezni, mint minden idők egyik legnagyobb edzője, mert képes a játékosoknak átadni mindazt, amit tud a labdarúgásról. És ő bizony mindent tud erről a játékról, emellett pedig egy nagyszerű motivátor, egy jó ember
– mondta Zidane-ról Raul, a Real legendája, amikor a franciát kinevezték a csapat élére.
Kinek jó hír, kinek rossz hír, de jelenleg úgy tűnik, hogy Raulnak igaza volt: a kijevi BL-döntőtől függetlenül a következő őrségváltásig még aludnunk kell néhányat. Mondjuk néhány százat.
