„Nem gyakori, hogy valaki megnyeri a Tourt, majd hat hónappal később öngyilkos lesz” – nincs megoldása a 120 éves titoknak

René Pottier 1879. június 6-án született Moret-sur-Loing városában. Édesapja molnárként dolgozott, ott ismerkedett meg a feleségével, Annával. A házaspárnak hét gyermeke született, két lány és öt fiú (utóbbiak közül egyikük néhány naposan meghalt).

A Pottier család elég gazdag volt, mert korábban jól jövedelmező befektetéseket eszközölt a Szuezi- és a Panama-csatorna építésekor. Így aztán minden gyereknek volt kerékpárja, a négy fiú pedig szenvedélyesen rajongott a bringázásért, és rendszeresen részt vettek a helyi versenyeken.

René hároméves katonai szolgálatát a 76. gyalogezred kerékpáros hadtestében teljesítette, majd 1903-ban Párizsba költözött, és testvérével, Andréval együtt csatlakozott a Levallois Kerékpáros Klubhoz.

Berobbant a profik közé

Pottier ebben az évben megnyerte a Bordeaux–Párizs verseny amatőr kategóriáját, majd immáron profiként második lett az 1905-ös Párizs–Roubaix és a Bordeaux–Párizs, és harmadik az 1906-os Párizs–Roubaix versenyen.

Az első Tourja az 1905-ös volt, a körverseny harmadik kiírása számos változást hozott az előzőekhez képest: az éjszakai szakaszokat kihagyták, és az összesített értékelés pedig a pontok, nem pedig az idő alapján történt.

Pottier a 12-es rajtszámmal rajtolt a Peugeot csapatában, és ugyan az első szakaszon bukott, a másodikon félelmetesen teljesített, ugyanis leiskolázta a mezőnyt a Ballon d’Alsace nevű hegyen a Vogézekben.

A hegyek királya

A Ballon d’Alsace azért fontos a Tour történetében, mert ez volt az első komoly hegyi emelkedő, amit a versenybe beépítettek. Az első két viadalon a második szakaszt Nancy és Dijon között jelölték ki, de az 1904-es botrányok miatt muszáj volt változtatni.

Hogy miért? Versenyzőket autóval vagy vonattal szállítottak egyes szakaszokon, illetve szurkolók fizikailag bántalmazták a rivális csapatok tagjait, volt, hogy szegekkel teleszórt deszkákkal próbálták defektet okozni nekik.