A Norvégia elleni megsemmisítő nyitány (30-22), majd a svédektől elszenvedett vasárnapi vereség (25-22) utáni rövid elemző írásunkban már pedzegettük, hol mely területeken kell előrelépjen a magyar női kézilabda-válogatott ahhoz, hogy talpra állásról beszélhessünk, hogy esély legyen a továbbjutásra.
Az első két csoportmeccsünk után a statisztikába merülve még ijesztőbb számokra bukkantunk. A számok azt mutatták, a válogatott beálló-, lerohanó játéka, a helyzetkihasználása csapnivaló volt, így a támadójáték hatékonyságának javulása nélkül kedd délután prognosztizálhatóan a magyarnál sokkal gyengébbnek ítélt Argentína ellen is szenvedni fogunk.
A dán és a svéd meccshez hasonlóan idegesen, sok hibával kezdtünk az argentinok ellen is, akik keményen tartották magukat. Először tíz perc után vezettünk 4-3-ra, de szerencsére többször nem is adtuk ki az előnyt a kezünkből, sőt. Apránként egyre jobban távolodtunk a dél-amerikaiaktól, akik a kapust lehozva támadtak, de pontatlanul, amit Kisfaludy Anett többször kihasznált. Az első félidő végén egészen szétesett az ellenfél, nekünk pedig minden bejött, így óriási előnnyel, 18-7-s vezetéssel vonultunk pihenőre.
Furcsa módon a szünet rosszat tett a csapatnak. Az első tíz percben négyszer is eladtuk a labdát és két lépéshiba miatt is elvették tőlünk a támadás lehetőségét – ezek azok a hibák, amelyeket egy-egy jobb csapat azonnal büntet. A hirtelen jött idegességnek köszönhetően a remekül beszálló Ponce de Leon fickándozott. Sokra egymagában azonban nem volt képes.
Újoncot is avattunk, Mészáros Rea először lépett pályára a világbajnokságon és Szekeres Klárával kellő keménységgel őrizték az ellenfél beállósait. Többször is előfordult az argentinokkal, hogy passzív miatt elvették tőlük a labdát a bírók, Kovács Anna pedig rendre megbüntette az ellenfél hibáit. A végére teljesen elkészültek a dél-amerikaiak az erejükkel, így a magyarok magabiztos 33-15-ös győzelmet arattak.
Amit előzetesen látni szerettünk volna, miszerint kemény védekezéssel és hatékonyabb helyzetkihasználással nyerünk végre egy meccset, az a szerényebb játékerőt képviselő argentinok ellen tökéletesen bejött. Már csak a kiállítások számát kéne redukálni, illetve csütörtökön a lengyelek és pénteken a csehek ellen megismételni a mai formát.