Észak-Korea még mindig nem reagált az amerikai elnökválasztás eredményére, ez a csend pedig sokatmondó. A kommunista rezsim nagy valószínűséggel nem Joe Bidennek szurkolt, ami érthető, hiszen Kim Dzsongun áttörést jelentő csúcstalálkozókon vett részt Donald Trumppal, és még ha az utóbbi egy, másfél évben megint nem volt is felhőtlen a két ország viszonya, a demokrata politikussal biztosan nem lesznek hasonlóan nagy „cimborák”.
Trump számtalan okból egyedülálló elnöke volt az Egyesült Államoknak, ezek közé tartozik az is, hogy személyesen akarta megoldani az észak-koreai problémát. Azt nem lehet állítani, hogy fényesen kezdődött volna a kapcsolata Kim Dzsongunnal, emlékezetes, helyenként alpári üzengetésbe fogtak egymással. Végül mégis sikerült elérnie, hogy háromszor is tárgyalóasztalhoz üljenek. Ez mindkét fél számára jelentős előrelépés volt, még akkor is, ha az utolsó csúcs eredménytelenül zárult, és nem sikerült megállapodniuk Észak-Korea nukleáris leszereléséről. Az amerikai elnök a külvilág felé azt mutatta, hogy kézben tartja az ügyet, még Nobel-békedíjra is jelölték, miközben az észak-koreai rezsim folytatta az atomfegyverek fejlesztésére irányuló törekvéseit.
Azzal azonban, hogy Trump helyére Joe Biden ül, a sikertörténetként eladott barátkozásnak alighanem egy időre vége lesz.
Biden már felállított egy fontossági sorrendet a rá váró teendőkről, és a hírek szerint a lista elején nincs ott Észak-Korea. Pedig mielőbb ki kell dolgoznia egy stratégiát, mert a kommunista rezsim korábban minden új vagy újraválasztott elnök beiktatását követően provokációba kezdett.
George W. Bush második ciklusánál száz nap, Barack Obama első ciklusánál 74 nap, a másodiknál 22 nap, Donald Trumpnál pedig szintén 22 nap telt el a beiktatási ceremónia után, mire az észak-koreaiak elvégeztek valamilyen nukleáris tesztet, így üzenve az amerikai adminisztrációnak, hogy nem lehet őket félvállról venni. A sorozatot valószínűleg nem most fogja megszakítani Kim Dzsongun.
Nukleáris detonáció már csak azért sem valószínű, mert az erre kijelölt helyszínen 2006 és 2017 között már hatszor kísérleteztek föld alatti alagutakban, és félő, hogy ha még egyet robbantanak, akkor a fölöttük magasodó hegy összeomlik, így pedig a régióban (ideértve Kínát is) radioaktív sugárzás söpörhetne végig, amit Kim aligha kockáztatna.
Az már inkább elképzelhető, hogy a néhány hónapja a világ legerősebb fegyvereként bemutatott interkontinentális rakétát tesztelik. Ez az az eszköz, amivel Észak-Korea a szárazföldjéről képes lehetne megtámadni Amerika bármely pontját a nagy hatótávolságának köszönhetően. Ebben az esetben az üzenet egyértelmű lenne: a félelemkeltés.
A rövid hatótávolságú rakéták tesztelésével pedig Észak-Korea azt tudná szemléltetni, hogy ha fenyegetés éri, akkor Dél-Korea és az ott állomásozó amerikai katonák sincsenek biztonságban.
Biden persze pontosan tudja, hogy mekkora veszélyt jelent Észak-Korea, hiszen Obama alelnökeként többször szembesült hasonló provokációkkal. A volt demokrata elnök idején a nukleáris haderejét dinamikusan fejlesztő rezsimre a legkülönbözőbb szankciókat vetették ki. A terv szerint ezzel ki akarták zsigerelni Észak-Koreát, ez azonban nem sikerült, és ahelyett, hogy a rezsim csődöt jelentett volna, atomhatalommá nőtte ki magát.
A visszafogott hozzáállás abban a pillanatban azonban megváltozhat, ha Észak-Korea elkezd rakétateszteket végrehajtani. Ha ez bekövetkezik, az amerikai válaszreakció a Dél-Koreában állomásozó katonák számának megemelése, újabb hadgyakorlatok és szankciók bevezetése lehet.
Hogy az amerikai elnök és az észak-koreai diktátor nem lesznek a legjobb barátok, arra garanciát jelentenek az elmúlt hónapokban a kommunista rezsim lapjaiban megjelent írások Joe Bidenről. Ezekben alacsony IQ-val rendelkező bolondnak és veszett kutyának is nevezték, akit halálra kéne verni egy bottal.
Kiemelt kép: JOE RAEDLE / GETTY IMAGES NORTH AMERICA / Getty Images / AFP, STR / KCNA VIA KNS / AFP
