Nagyvilág

Harminc évet késett a romániai forradalom pere, Iliescut emberiség ellenes bűntettel vádolják

A bűnösök, elsősorban Ion Iliescu bebörtönzését akarják az 1989-es romániai rendszerváltó forradalom áldozatainak hozzátartozói, a megkínzottak, a sebesültek. A 30 évi halogatás után végre elkezdődött monstre per azonban továbbra is az időhúzásról szól.
Korábban a témában:

Megtudjuk valaha az igazságot az eseményekről? Talán újabb harminc év múlva, amikor már mindannyian halottak leszünk

– mondta a 62 éves Gheorghe Preda, az első tárgyalási napra beidézett közel ötezer ember egyike, aki 1989. december 23-án elvesztette fél szemét, és mostanra kerekes székbe kényszerült. Karácsonyi vásárlásra indult Craiován, s a gyalogosátkelőn valahonnan többükre sortüzet nyitottak. Egy nappal korábban Nicolae Ceaușescut már letartóztatták.

Preda kifakadása érthető, hiszen miután csak a per elkezdésével három évtizedet késett a mindenkori román hatalom és igazságszolgáltatás, a bukaresti Legfelső Semmitő- és Ítélőszék (ICCJ) a november 29-i első tárgyalási napra közel ötezer idézést küldött szét az országban, és közülük 600 tanú meg is jelent. Az épület előtt a hideg ellenére már kora hajnaltól hosszú sor kígyózott, és a kapunyitást követően sem fértek be az intézmény előcsarnokiba, többen rosszul lettek a kimerítő utazástól, ki kellett hívni a mentőket.

A beidézettek nevének felsorolása öt órát vett igénybe, majd berekesztették az ülést, és a következő tárgyalási napot 2020. február 21-re tűzték ki. Pedig mindannyian farkasszemet néztek volna a három, emberiség elleni bűntettel vádolt egykori vezetővel: Ion Iliescu korábbi elnökkel, Gelu Voican Voiculescu volt miniszterelnök-helyettessel, Iosif Rus tábornokkal, a légierő volt parancsnokával.

De sem ők, sem a többi vádlott nem jelent meg az első tárgyalási napon, amelynek vádirata 3330 kötetre rúg.

Sorban állók november 29.-én. Fotó: Daniel Mihailescu / AFP

Forradalom, események vagy puccs?

A vádiratot Augustin Lazăr akkori főügyész 2019 áprilisában küldte át az ICCJ-hez, és még aznap nyilvánosan bocsánatot kért az általa vezetett intézmény nevében a késlekedésért. A vádpontok nyilvánosságra hozatala pedig csak bővítette azok népes táborát, akik a kommunista diktatúra megdöntését már a kezdetektől puccsnak, és nem forradalomnak nevezték. A két megnevezés között vacillálók pedig „1989-es eseményeknek” titulálják a Ceaușescu-diktatúra megdöntését.

A történések szempontjából a vádirat is két időszakra osztja a rendszerváltást: 1989. december 16-22. és december 23-31, azaz a diktátor letartóztatása előtti és kivégzése utáni periódus. Temesváron december 16-án vonultak utcára az emberek, majd terjedt a lázadás december 21-én Bukarestig. December 22-én délben a diktátorházaspár helikopterrel elmenekült, majd elfogták őket és december 25-én egy rögtönítélő bíróság halálra ítélte őket, amit azonnal végre is hajtottak.

Csakhogy a zűrzavaros hetekben hivatalosan összesen 1166 életét vesztő ember közül 895-en december 22. után haltak meg, amikor Iliescu vezette Nemzeti Megmentés Frontja (FSN) már átvette a hatalmat.

A hatalomátvétel pedig a Ceaușescu-házaspár elmenekülését követően azonnal megtörtént, hatalmi űr egyetlen percre sem keletkezett az országban.

 Hangszórós és fegyveres pánikkeltés

A vádirat szerint december 22-én délután négy órakor felajánlotta a szolgálatait a honvédség, a belügy nemzetbiztonsági osztálya (Securitate), a hazafias gárdák testületileg a CFSN-nek (a FSN vezető testülete). Magyarán, ettől a pillanattól kezdve a CFSN vezérkara – Iliescu, Silviu Brucan, Victor Stanculescu vezérezredes, Nicolae Militaru vezérőrnagy és Gelu Voican Voiculescu átvette a politikai, katonai, nemzetbiztonsági hatalmat. Iliescu pedig azonnal lepaktált az egyenruhásokkal: annak fejébe, hogy „elfelejtse”, mit műveltek a lakossággal (utcán lőttek bele az emberekbe, elhurcolták, megkínozták, majd meggyilkolták őket és a tetemeket elégették vagy elásták) december 16 és 22. között, megbízta őket a diverziókeltéssel.

A FSN vezérkara, a katonák, ex-szekusok egymás kezéből kapkodták ki a mikrofont egyenes adásban és tájékoztatták félre a lakosságot: melyik városban „mérgezett” az ivóvíz, hol várható a „terrorista” csoportok támadása a lakosság ellen, hol „harcolnak még” a kommunista rezsim utolsó védői ellen. Ha pedig elvonultak, akkor Teodor Brateș, a tévé főszerkesztője ordibálta az éterbe a nyilvánvalóan az új hatalomtól kapott utasításokat. Előfordult, hogy a mikrofonját hangszóróra cserélte a stúdióban, úgy állt a kamerák elé, csakhogy legitimálja a közvéleményben Iliescuék tetteit.

A diverziókeltésből az egyik percről a másikra a demokrácia zászlóshajóivá átfestődött katonaság és titkosszolgálat is kivette részét, nyilvánvalóan a CFSN ernyője alatt megírt és összehangolt akciótervet hajtottak végre. A nyomozó ügyészek szerint ennek fő célja volt megetetni a közvéleménnyel a minden jogi alapot nélkülöző, és a Ceaușescu-házaspár gyors kivégzését célzó kirakatpert. Amelyben a „hivatalból kirendelt védő” a fél világ szeme láttára ügyésszé lépett elő.

Ceaușescuékat december 25-én agyonlőtték, mert köztudomásúlag Iliescu talán semmitől sem rettegett jobban, mint egy tisztességes pertől, amelyben a vádlottak is vallhattak volna megbuktatásuk hátteréről és főleg az irányítók szerepéről, kapcsolatairól. A perre is azért került sor, mert nem sikerült menekülés közben agyonlőni a Ceaușescu-házaspárt.

Iosif Rus feladata volt december 22-éről 23-ára virradó éjjel módosítani az otopeni reptér „védelmi stratégiáját”, amelynek eredményeként két katonai alakulat lőtt egymásra és 48 katona halt meg. De azt is megszervezte, hogy a boteni helikopter ezrednél szedjék le a gépekről az azonosító jelzéseket és a román zászlót, ami további  összecsapásokat eredményezett.

Fotó: Joel Robine / AFP

Más, speciálisan kiképzett fegyveres alakulatok az ország különböző pontjain szerveztek „terroristák elleni” támadást, megvédendő a forradalmat, s alkalmanként csupán hangágyúkat használtak, akárcsak december 22-én, amikor Ceaușescu utolsó beszédét tartotta a központi bizottság erkélyéről. A tévé székházánál december 22-én tüntetők közül, „terrorista támadás” nyomán 72 személy vesztette életét.

Cristian Tudor Popescu, ismert román újságíró (őt is tanúként idézték be) elmondta, hogy bő évtizeddel ezelőtt egy tévéinterjú során megkérdezte Iliescut, miért nem arra szólították fel a tévében a civil lakosságot, hogy maradjanak otthon, hiszen úgy könnyebb elcsípni a „terroristákat”. Erre Iliescu azt válaszolta, mert akkor az FSN elveszti politikai tőkéjét, az emberek úgy érezhették volna, hogy kihagyják őket a forradalomból.

„Legalább egy napra lássam Iliescut börtönben”

Ezt a szintén tanúként beidézett Nicoleta Giurcanu mondta, akit a milícia 14 évesen börtönbe hurcolt, megvert és megalázott. Ám a jelek szerint a forradalom perének fő vádlottja, a 89 éves Ion Iliescu egy másodpercet sem fog a rácsok mögött tölteni. Az első tárgyalási napra az ügyvédjét küldte, akárcsak a többi vádlott.

A FSN-ből gyökerező, s az elmúlt évtizedekben többször nevet változtató baloldali Szociáldemokrata Párt (PSD) a katonasággal és a titkosszolgálatokkal mindent megtett, hogy a forradalom perének még a vádirata se álljon össze. Közben olyan fontos tanuk haltak meg, mint Iulian Vlad (1937-2017) a Securitate feje, Tudor Postelnicu (1931-2017) belügyminiszter, Nicolae Militaru (1925-1996) hadügyminiszter és más magas rangú katonák, titkosszolgák. Az évtizedek során többen gyanús körülmények között vesztették életüket, vagy lettek „öngyilkosok”, és a nyomtakarítás a mai napig folyik a háttérben. Nem véletlenül szüntették meg bizonyítékok hiányában az eljárást Petre Roman (Iliescu akkori miniszterelnöke) vagy Teodor Brateș ellen.

S mivel a hadsereg és a Securitate is támogatta, de főleg védte Iliescut és a CFSN-t, a két testület december 16 és 22. közötti rémtetteit nem vizsgálják, senki nem fog felelni ezekért. Ez tabutéma. Nem véletlen, hogy minden érintett városban a rendőrségnél felállított emlékművet, keresztet megkoszorúzzák, hiszen egyenruhások is vesztették életüket, igaz, őket nem civilek lőtték le.

Fotó: In Pictures Ltd./Corbis/ Getty Images

Titkosszolgálat, katonaság, Moszkva, Washington – mégis, ki szervezte?

Bizonyíték nincs rá, de kevés fantázia is elegendő annak feltételezéséhez, hogy Iliescu és csapata nem egymaga, külső segítség, támogatás, logisztika nélkül döntötte meg a Ceaușescu-rezsimet, az utolsót a keleti blokkban. Ebben kulcsszerepe lehetett Silviu Brucan (Saul Bruckner, 1916-2006) politikusnak, ideológusnak, aki tagja volt a CFSN legszűkebb grémiumának, és aki 1987 után élesen kritizálta Ceaușescut, mígnem házi őrizetbe helyezték. Mégis aztán az USA nagykövetségének és Iulian Vlad Securitate-főnöknek a közbenjárására megkapta az amerikai vízumot, fél évig kint élt, találkozott az amerikai külügyminisztérium vezetőivel és a Szovjetunió washingtoni nagykövetével, aki elintézte neki, hogy 1988-ban fogadja őt Mihail Gorbacsov. Ezért is sejtik sokan, hogy

Moszkvának lehetett szerepe  Ceaușescu hatalmának megdöntésében.

Rengeteg a megválaszolatlan kérdés. Az akkori CFSN-ből már sokan nem élnek, a többi vádlott pedig hallgatni fog.

Az igazságra váró forradalmárok egyik kedvenc rigmusa szerint (románul rímel): 16-22, mi lőttünk magunkra (16-22, noi am tras în noi ).

Kiemelt kép: Peter Turnley/Corbis/VCG /Getty Images

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.