Elnöki ambíciók
A 62 éves Erdogan 2002-ben került hatalomra, egy évvel azután, hogy az AKP (Igazság és Fejlődés Pártja) megalakult. 11 éven át volt Törökország miniszterelnöke, mielőtt az ország első, a parlament által közvetlenül megválasztott elnöke lett 2014 augusztusában.
Miközben az AKP a konzervatív muszlim bázis által támogatására lelt, ambícióival riadalmat okozott a határokon túl. Ráadásul Erdogan tekintélyelvű hatalma mostanra nem korlátozódik kizárólag Törökország területére. Testőrei riportereket bántalmaztak az Egyesült Államokban, egy német szatíraírót pedig hazájában azért vettek őrizetbe, mert támadta a török elnököt egy televíziós műsorban.
Felemelkedés
Erdogan 1954-ben született egy parti őr fiaként Isztambul egyik kerületében. Gyerekkorát a Fekete tenger-partján töltötte, Rizében, majd 13 éves korában apja úgy döntött, visszaköltöznek Isztambulba, hogy jobb életet teremthessen öt gyermekének.
Tinédzserként limonádét és szezámmagos zsömlét árult, iszlamista iskolába járt, majd az isztambuli Marmara Egyetemen diplomázott.
- 1970-es – 80-as évek – Iszlamista körökben mozgott, tagja volt Necmettin Erbakan, Törökország első iszlamista miniszterelnök Jólét Pártjának
- 1994-1998 – Isztambul főpolgármestere
- 1998 – Betiltották a Jólét Pártját, Erdogant vallási gyűlölet szításáért tíz hónap fogházra ítélték, melyből négy hónapot töltött le
- 2001 augusztusa – Erdogan követői létrehozták az Igazság és Fejlődés Pártját
- 2002-2003 – Az AKP nyerte a parlamenti választásokat, Erdogant miniszterelnöknek nevezték ki
- 2014 – Erdogan lett az államfő az első közvetlen elnökválasztáson
- 2016 júliusa – Visszaverte a kormánya ellen szervezett puccsot
Harc a katonaság ellen
Mielőtt az AKP átvette a hatalmat, a hadsereg négyszer is leverte kormányát az iszlamista befolyás megfékezésére Törökországban. Recep Tayyip Erdogan ennek ellenére tudatosan az iszlámgyökerű politikát erőltette.
1999-ben például azért kellett börtönbe vonulnia, mert nyilvánosan felolvasott egy nacionalista verset.
A mecsetek a laktanyáink, a kupolák a sisakjaink, a minaretek a szuronyaink, híveink a katonáink
– hangoztatta.
Mikor 2002-ben miniszterelnök lett, tanult hibájából és alaposan megerősítette a civil kontrollt a hadsereg felett.
2013-ban ütközött először komolyabb ellenállásba és diadalmaskodott a katonai elittel szemben, amikor – többek közt – magas rangú tisztek esküdtek össze ellene.
A tisztogatás kezdetei
Erdogan 2013 júniusában az állam erejével fojtotta el az isztambuli Gezi Park beépítése ellen szervezett tüntetéseket. A tiltakozás átterjedt más városokra is, az ottani demonstrációkat pedig főleg az AKP-vel szemben álló szekularisták gerjesztették.
Még ez év decemberében hatalmas korrupciós botrányt robbantott ki a kormány berkein belül, számos letartóztatás történt, három miniszter fiát is bíróság elé állították.
Erdogan fellázadt az összeesküvők ellen és elítélte néhai szövetségesét, a felbujtással vádolt, amerikai száműzetésben élő Fethullah Gülen vallástanítót. Erdogan a közösségi médiát is megtámadta és megfogadta, hogy “kiirtja” a Twittert az országban.
Muszlim ébredés
Erdogan miniszterelnökké megválasztása óta – pont a puccskísérletek elkerülése végett – mindig tagadta, hogy szeretné felvirágoztatni az iszlám értékeket, elkötelezett szekularistának vallotta magát, ugyanakkor nyíltan támogatta a törökök azon jogát, hogy kifejezzék vallási hovatartozásukat.
2013 októberében Törökországban törölték azt az évtizedes törvényt, miszerint a nőknek tilos fejkendőben megjelenni az állami intézményekben. A kritikusok gyakran felhánytorgatják Erdogan bukott tervét, melyben büntetendővé tette volna a házasságtörést. Az ellenzék szerint pedig bizonyítékként szolgál Erdogan iszlamista szándékaira, hogy alkoholmentes zónákat iktatott be Isztambulban.
Fejedelmi törekvések
- Politikai ellenfelei állítják, Recep Tayyip Erdogan pazar elnöki palotája a tekintélyelvű hatalom egyik jele. Az ankarai dombokon felépített ezerszobás Ak Saray (Fehér Palota) nagyobb, mint a Fehér Ház és a Kreml, kivitelezése pedig jóval meghaladta a tervezett 615 millió dollárt.
- Törökország exportja megugrott, gazdasága virágzott. Az AKP ellenőrzés alatt tartotta az inflációt, ami nem mindennapi sikernek számít az országban, az 1990-es években ugyanis 100 százalék fölé is szaladt.
- Erdogan a nemzetközi porondon elítélte Törökország korábbi erős szövetségesét, Izraelt a palesztinokkal szembeni bánásmódja miatt. Bár a két állam már újra közeledik egymáshoz, politikája nemcsak az iszlamista közösségben aratott sikert, hanem a Közel-Kelet egyik legnépszerűbb államfője is lett.
- Erdogan támogatta a lázadókat a Bassar al-Aszad kormány ellen folytatott küzdelemben Damaszkuszban, ezért romlott meg kapcsolata Oroszországgal, akik kiállnak a jelenlegi rezsim mellett.
Megtorlás
A puccskísérlet óta több tízezer embert vettek őrizetbe, függesztettek fel vagy menesztettek állásából Törökországban. Az Amnesty International beszámolója szerint bizonyítékuk van rá, hogy a fogvatartottakat verik és kínozzák a börtönökben, többekkel szemben pedig szexuális erőszakot alkalmaznak.
Mint közleményükben fogalmaztak, rendkívül fontos, hogy a török hatóságok felhagyjanak a borzasztó gyakorlattal és engedélyezzék a nemzetközi megfigyelő szervezeteknek a bejárást a börtönökbe.
Erdogan a puccskísérlettel összefüggésben elfogott személyek esetében négyről harminc napra terjesztette ki a bezáratás maximális időtartamát, ami az Amnesty álláspontja szerint növeli annak kockázatát, hogy bántalmazzák a fogvatartottakat.
Cél a katonai puccs lehetőségét nullára csökkenteni
Egeresi Zoltán, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem munkatársa a 24.hu megkeresésére elmondta, a puccs és az azt követő tisztogatási hullám mögött a Fethullah Gülen nevéhez köthető terrorszervezet áll.
Nem klasszikus terrorszervezet, ők nem robbantgatnak, mint mondjuk az Iszlám Államtól megszokhattuk. Párhuzamos államként próbálják megdönteni a kormányt. Erdogan pedig a mozgalom bázisát szeretné porba tiporni.
A szakértő szerint a gülenistákról nem sokat tudni, éppen ezért veszélyesek a török államra Erdoganék szemében.
Sok befolyásos ember a tagja, Törökországban akár milliós táboruk is lehet. Rengeteg jó nevű középiskolát és egyetemi előkészítőt alapítottak nemcsak hazájukban, hanem a Balkánon, Nyugat-Európában, Amerikában és Közép-Ázsiában is. 2013 óta zajlik a harc ellenük, a feltételezések szerint ugyanis sokan beépültek az igazságszolgáltatás szerveibe, a rendőrségbe és a katonaságba.
Egeresi Zoltán hozzátette, az elmúlt években is folyamatosak voltak az áthelyezések, a letartóztatások, de a mostaninál jóval szerényebb mértékben.
A puccs a folyamatot katalizálta. Egyetemeket és olyan szervezeteket zártak be, melyeknek akár nyíltan közük van a Gülen-mozgalomhoz. Előre hozták a katonai tisztújítást is, ahol a hadsereg új vezetőit jelölik majd ki, aminek egyértelmű politikai üzenetei lesznek. Megpróbálják majd a hadsereg lojalitását növelni, egy újabb katonai puccs lehetőségét nullára csökkenteni. Most az ellenzék is beállt az AKP mögé, nem volt más választásuk a demokrácia megvédésének érdekében. Ilyen összefogásra a történelem során talán egyszer sem volt példa, talán csak az EU-csatlakozás kezdeményezésekor.
A halálbüntetés belengetése
Az ARD német közszolgálati televíziónak adott hétfői interjújában Erdogan úgy fogalmazott, a kormány nem hagyhatja figyelmen kívül a nép akaratát.
Mit mondanak ma a török emberek? Vissza akarják állítani a halálbüntetést. És nekünk, a kormánynak hallgatnunk kell rájuk. Nem mondhatjuk, hogy “bocsánat, nem érdekel minket”
– majd megjegyezte, ő egyedül nem iktathatja törvénybe a halálbüntetést.
Nem vagyok király, csak egy ország elnöke. Attól nem lehetsz erősebb elnök, hogy megsérted az alkotmányt.
Az államfő hangsúlyozta, a halálbüntetés a világon mindenhol elfogadott, Európát leszámítva.
Vagy a halálbüntetés, vagy az EU
Egeresi Zoltán úgy látja, nem zárható ki a halálbüntetés tényleges bevezetése Törökországban, de annak nagyon súlyos következményei is lehetnének.
Erdogan okos ember, tudja, mikor mit kell nyilatkoznia. Törökországnak, mint működő piacgazdaságnak beláthatatlan gazdasági következményekkel járhat egy ilyen fajsúlyú döntés meghozatala. Veszélyeztetné az EU-s csatlakozási folyamatot, mi több, sokkal fontosabb dolgokkal kell most foglalkoznia a török kormánynak. Mint EU-s tagjelölt, valószínűleg csak napirenden tartják majd a kérdést, aztán meglátjuk, mi lesz.
