Még XVI. Benedek, Ferenc elődje idején is nehezen volt elképzelhető, hogy az anyaszentegyház nagy svunggal nyisson az ideológiai ősellenség, a kommunizmus felé, de közhelyesen szólva a világ változik. Most olyan időket élünk, hogy a jelenlegi katolikus egyházfő kubai látogatása során Fidel Castróval, az ország egykori vezetőjével is találkozott, és finom utalásokkal teli beszédet tartott, célozva arra, hogy az USA és Kuba viszonya javuljon már meg.
“Nagyon családias és kötetlen” közegben zajlott az argentin származású pápa (az argentin államfő is Havannába látogatott Ferenc érkezésekor) és Castro közötti kvaterka a közlemények szerint. A korábban az egyházat üldöző – az Atlanticen olvasható egy kiváló cikk erről – Castrótól egy olyan könyvet kapott emlékként a pápa, amiben Frei Betto brazil teológussal vitatta meg a kubai exvezér a marxizmus és a kereszténység összeegyeztethetőségét (Bettóról ld. keretes írásunkat).
Kapott már ennél cifrábbat is Ferenc pápa: felejthetetlen arcot vágott az első dél-amerikai egyházfő, amikor a bolíviai elnök megajándékozta. Egy sarló-kalapácsra feszített Jézus volt az ajándék a pápa másik fontos céljáért, a környezetvédelemért nem rajongó Evo Moralestől. Ugyan Ferenc is megdöbbent, és mi is azt írtuk, ez a tárgy akár a pokol kapuit is képes megnyitni, mégsem ez az igazság.
A latin-amerikai újbalos mozgalmak a mély vallásosságból is táplálkoznak, így Evo Morales vagy Hugo Chávez kommunizmusa is összeegyeztethető (volt) a keresztény eszmékkel. Maga a latin-amerikai származású pápa, polgári nevén Jorge Mario Bergoglio is ezt a vonalat képviseli: a szegényebb rétegek segítését, felemelésének igényét és a tőke uralmának visszaszorítását.
Marx, Engels, Bergoglio?
“Ha a pápa így folytatja, vissza fogok térni az imádkozáshoz és visszamegyek a templomba is – nem viccelek.” Ezt is egy Castro mondta, csak éppen Raúl, Fidel öccse, Kuba jelenlegi ura, amikor a moszkvai Győzelem napjáról egyenesen Rómába repült. Megköszönte a pápának fentebb említett közvetítést Kuba és az USA között, de nem csak erre utalt.
A kubai nyitás és a szabad tőkepiacok elleni kirohanások az amerikai republikánus körökben népszerűtlenné tették Ferencet, Rush Limbaugh, a legendás jobboldali rádiós is marxistának tartja a pápát. Ez még a mccarthyzmus után fél évszázaddal is durvának számít (Barack Obamát több szociális reformjáért szintén lekomcsizták már párszor otthon). A 80 milliós amerikai katolikus felekezet is ferde szemmel néz a baloldali pápára: ők emékeznek a kommunizmus ellen szívvel-lélekkel harcoló II. János Pálra, szerintük az ő elárulása mindaz, amit Ferenc művel.
A Felszabadulás Teológiája
Itt vissza kell térni a keretes írásunkban is említett Bettóra, pontosabban arra a gondolatvilágra, amit ő képvisel. Ez a Felszabadulás Teológiája, amit János Pál minden eszközzel le akart törni. Ennek lényege a szegények előtérbe helyezése, mivel ezt kéri az evangálium is. Az irányzat Latin-Amerikában terjedt el igazán, sőt János Pál meglátása szerint a marxizmus közelébe sodort számos papot, egyházi vezetőt.
Ehhez hozzájött a katolicizmus 19. század vége óta jelen lévő szociális irányultsága, ami Ferenc Evangelii Gaudium című apostoli buzdításával csúcsosodott ki (magyarul itt olvasható). A munkanélküliségről írta az azóta szállóigévé vált mondatot, miszerint az “egy világszintű választás végeredménye, egy olyan gazdasági rendszeré, ami tragédiához vezet, egy olyan gazdasági rendszeré, aminek közepén egy hamis Isten áll, egy hamis Isten, amit pénznek hívnak”.
Mindenesetre a BBC cikke azzal fejeződik be, hogy a pápa nem marxista, csupán szociálisan elkötelezett. Ahogy a fent említett Morales elnök mondta találkozásukkor: “Nem tudom, vajon ez kommunizmus-e, de inkább szocializmus. A közösségről beszél, a harmóniában való együttélésről. Úgy érzem, most már van pápám.” Még egyértelműbb ha a pápa által egy vatikáni interjúban elmondottakat idézzük:
“A marxista ideológia rossz. Ha megismételnék néhány szakaszt az Egyházatyák szentbeszédeiből a második vagy harmadik évszázadból, hogy miként kell bánnunk a szegényekkel, páran azzal gyanúsítanának, hogy marxista szentbeszédet tartok.”
Ferenc egy későbbi interjúban a marxizmust vádolta meg azzal, hogy ellopta a szegénység ügyét a kereszténységtől. És itt elérünk oda, ami a jelenlegi magyar kormánynak talán a legjobban tetszhet: a Catholic.org cikke szerint Ferenchez igazán egy olyan nem tőkebázisú, de nem is marxista rendszer áll közel, ami nemzeti alapú, de alapvető építőeleme a család, és az egyének célja nem a tőkefelhalmozás, hanem a család számára a mindennapi élet megteremtése és fenntartása.
De az egészben tudják, mi a legjobb? Hogy a pápa szociális politikájának egy nagy támogatóját, München érsekét úgy hívják:
