Formailag önként mondott le egészségügyi állapotára, valamint a személyi kultuszra és a szocialista törvényesség terén elkövetett „hibáira” hivatkozva.
A pártvezetésben úgy értékelték, hogy Hofi megvalósította a „rendszer mellett való röhögés” jelenségét, poénjai hozzájárulnak a felgyülemlett feszültség levezetéséhez.
A mártíroknak sírhantjuk sem volt, az évtizedek alatt benőtte a növényzet, Nagy Imre sírjának pontos helye még a Belügyminisztériumban is feledésbe merült.
Tevékenyen részt vállalt a pártállam kiépítésében, a németek kitelepítésében talán szovjet utasításokat követett, a végrehajtásban játszott szerepe azonban vitathatatlan.
Trofim Gyenyiszovics Liszenkónak, a szovjet biológia mindenható urának kinyilatkoztatásait a Szovjetunión kívül Magyarországon követték a legszigorúbban.
Kádár János a hatalom csúcsán sem kezdeményezett, de felismerte, ha valami nem működik, és megvolt benne az önkorrekció képessége. Jöhetett volna nála rosszabb?
Az ifjú Kádár elbukott a közvetlen „bátorságpróbákon”, de ha otthonos helyzetbe került, akkor tudott és mert is cselekedni. A túlélés parancsa, erős életösztön jellemezte az illegalitásban és a Rákosi-korszakban egyaránt.
Libik György nem bírta az embertelenséget és igazságtalanságot, végbélnek vagy nagy szarnak nevezett vezető kommunista politikusokat, akár szemtől szembe is, miközben a Rákosi-korszakban is embereket mentett.