Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter mostanában többször is említést tett járulékcsökkentésről, csütörtökön pedig már a foglalkoztatással kapcsolatos adó- és járulékcsökkentést ígért, pontosabban azt, hogy :
Minden jövedelem-kategóriában 50 százalék alá kell csökkenjen a munkavállalói és munkáltatói elvonás, az adócentralizáció csökkentése is cél.
Az első járulékcsökkentési hírek hatására készült olyan számítás, amely megnézte, mi történne, ha a a munkáltatókat terhelő jelenleg 27 százalékos szociális hozzájárulási adót 20 százalékra mérsékelnék, és ezt egy az egyben fizetésemelésre fordítanák a cégek. Egy minimálbéresnél ez havi 4253 forint pluszt jelentene.
Sovány vigasz
A Magyar Adótanácsadók és Könyvviteli Szolgáltatók Országos Egyesületének elnöke, Zara László azt mondta a járulékcsökkentés hírére, hogy kevés esélyt lát rá, hogy ez az eszköz önmagában kezelni tudná a problémákat. Mármint a kivándorlást, és a versenyképesség hiányát.
Az egyik ok, hogy a klasszikus értelemben vett, jelenleg csak a dolgozókat terhelő járulék (18,5 százalék összesen) csökkentése, vagy teljes lenullázása sem lenne elég arra, hogy a kivándorláson gondolkodókat visszatartsa, illetve a már kint lévőket visszahozza. Hiszen 18,5 százaléknál jóval nagyobb a magyar bérek lemaradása a nyugatiakhoz képest. A másik, hogy Zara szerint ez a lépés önmagában cseppet sem segítené a cégek versenyképességét.
Véleménye szerint a jelenlegi 28,5 százalékból minimum 10 százalékot kellene csökkenteni, méghozzá egy lépésben, hogy érezhető hatása legyen. (A kkv-kon szerinte még ez sem segít.)
Menjünk 50 százalék alá
Utóbbi javaslata bele is férne Varga Mihály tervébe, azaz, hogy 50 százalék alá nyomják a jelenleg 62 százalékos foglalkoztatást terhelő közterheket. Hiszen ez minimum 12 százalékos mérséklést jelent. Azt mondjuk nem részletezte Varga Mihály, hogy mikor, milyen ütemezésben, milyen adó- vagy járuléknemeknél szeretnék a csökkentést elérni, és kérdésünkre a minisztérium sem válaszolt a cikk megjelenéséig.
Válasz híján többféle forgatókönyvre is
Mivel Varga Mihály 50 százaléknál kevesebb közterhet szeretne, 12,5 százalékos mérséklést vettünk alapul, ekkor 49,5 százalékos lenne összesen a foglalkoztatásra rakódó fizetni való. Bruttó 100 ezer forinttal, illetve a legutóbbi, júliusi bruttó átlagkeresettel, 256 900 forinttal is megnéztük, A jelenlegi adók mellett így alakulnak a közterhek, és a nettónk:
És ez lenne a helyzet, ha valóban csak klasszikus járulékcsökkentésről lenne szó. Mint látszik, ekkor nőne leginkább a nettó keresetünk:
Számoltunk azzal is, mi lenne, ha (Zara László véleményét figyelembe véve) csak a munkáltatók terheiből faragnának, és külön megnéztük azt is (*-gal jelölt oszlop), mi lenne, ha ezt a teherkönnyítést egy az egyben fizetésemelésre fordítanák a munkáltatók. Ez utóbbi esetben lenne csak bérnövekedés, a többi verzióhoz képest csak mérsékelt:
Varga Mihály korábban azt is mondta, hogy egy számjegyű szja-t szeretne a kormány – ennek dátumát legutóbb 2018-ra tette (a választás előttre). Megvizsgáltuk tehát, mi a helyzet, ha ennek megfelelően 9 százalékra visszük le az szja-t, és a maradék hat és fél százalékos csökkenést pedig a munkáltatói terheknél érvényesítjük. És ismét szántunk egy oszlopot annak is, mi lenne, ha ez utóbbi könnyítést teljes egészében béremelésre fordítanák a munkáltatók (*-gal jelölt oszlop). Ez is egészen látványos emelkedést biztosítana nettóban:
És akkor még béremeléssel nem is számoltunk, pedig az is bizonyosan lesz jövőre, valamennyi. Jól hangzik, nem?
Nos, miután kiörömködtünk magunkat, látva milyen sokat jelenthet az ígéret a pénztárcánknak, nézzük meg azt is, mi az esélye a több mint 12 százalékos köztehercsökkentésnek. Hiszen maga Varga Mihály is célzott rá, hogy óvatosan kell mozogni, hiszen minden kis változtatásnak súlyos (10-100 milliárdos) következményei vannak a büdzsében.
Kizárt, hogy egyben meglépjék
A GKI Gazdaságkutató vezérigazgató-helyettesét kérdeztük a realitásokról. Karsai Gábor rögtön azt említette, hogy számot ugyan mondott Varga Mihály (50 százalék alá, bár ugye ez sem egészen konkrét szám), de időpontot nem. Vagyis nem tudni, hogy jövőre, 2018-ra a választásokra, vagy akár 2020-ra lenne-e elérendő a megnevezett cél.
– kommentált Karsai. A kiadási oldalon pedig ilyen rövid idő alatt nem látszik az ellentételezés lehetősége. Hozzátette azonban azt is, hogy
(nagy kérdés, hol nyílna erre reális lehetőség, ami nem oltaná ki az adó- és/vagy járulékcsökkentés pozitív hatásait), Utóbbihoz, ha ezen ésszerűsítést értünk, meg kellene valósítani a régóta (évtizedek óta) halogatott reformokat, például az egészségügyben, az oktatásban. De a szakértő szerint nem látszik, hogy rendszerszinten ebben gondolkodnának. – tette hozzá.
Mit kellene csökkenteni?
Ha már csökkentenek, véleménye szerint is De támogatná azt a felvetődött javaslatot is, hogy a jövő évi cafeteria-változásokkal háttérbe szorított egészségpénztári- és nyugdíjelőtakarékossági munkáltatói terheket csökkentsék. Ezt indokolná, hogy az állami nyugdíjrendszer mintegy 20 év múlva már nem lesz fenntartható (emlékszünk, még az MNB is nyugdíjcsökkenésre számít), az egészségügyben pedig már most is komoly gondok vannak. Ezért kellene, hogy az öngondoskodás, az előtakarékosság egyre erőteljesebb legyen.
Ebben nagyobb racionalitást látna, mint abban, hogy most csökkentsük akár a munkáltatói, akár a munkavállalói terheket a foglalkoztatásnál. Azt is látni kell, hogy jelenleg nagyon gyors ütemben nőnek a keresetek (reálkeresetek is), tehát munkavállalói oldalról sem látja indokoltnak a tehermérséklést.
Felejtős
Szerinte a bejelentés a munkavállalói és munkáltatói elégedetlenség csillapítására hivatott. Meg nyilván a kormányzat úgy gondolja, hogy valamit nyújtani kell, ha már az MNB és a számvevőszék is azt jelezte, hogy költségvetési oldalról lenne mód némi költekezésre. De ennek nagyságrendje messze nem az, amit a csütörtöki Varga-bejelentés (50 százalék alatti közteher a bérekre) takar – jegyezte meg.
Úgy véli, ez ami szintén nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
Legalább
Olyan mértékű adóbevétel-kiesést jelentene ugyanis, amit egyhamar nehéz lenne ellentételezni.
Kivándorlásra, foglalkoztatásra orvosság-e?
Karsai szerint ennél a kérdésnél figyelembe kell venni, hogy nagyon különböző helyzetben vannak az intézmények és a cégek. Az egészségügyben például nem pár százalékos köztehercsökkentés kell, hanem jelentős béremelés, ahhoz is, hogy a még itthon dolgozókat itt tartsák legalább.
Az exportra termelő, illetve multicégek pedig elviselik a közterheket, mert még így is jóval olcsóbb a magyar munkaerő nekik, mint a külföldi – tette hozzá. Körükben nem olyan kiélezett a helyzet, hogy szükség lenne a tehercsökkentésre. Viszont egy ilyen lépés nyilván segítené őket a bérek emelésében. Az szja-csökkentésnek biztosan mindenki örülne, hiszen nőne a nettó. A kérdés marad: miből lenne fedezet rá.
Átpasszírozhatják, de nagy ára lesz
Azt is megemlítette, hogy a munkaerőhiány miatt már így is sok cég kényszerült béremelésre. És mintegy 3 százalékkal bővült a foglalkoztatás is (amiben persze benne van a közmunka és a külföldi munka, de a vállalkozói szféra is). Miközben a gazdaság lassul. A bérnövekedés pedig az inaktív réteg számára is vonzóbbá teheti a munkavállalást, motiváltabbá, mobilabbá válhatnak, ami további növekedést okozhat a foglalkoztatásban.
A kívánatos persze az lenne, ha ez a pozitív hatás a közmunkát is elérné, és ahogyan kezdetben átmenetinek szánták a megoldást, úgy szép lassan leépítenék az álmunkákat, illetve a bérspórolásnak ezt a formáját.
A szakértő szerint sokkal bonyolultabb problémáról van tehát szó, mint amit az adó- és járulékcsökkentés ígéretével orvosolni lehetne. Nem tartja reálisnak az ígéretet. – szögezte le.
