Tangó és Kes

Bazi nagy zűr a budapesti Kis-Kínában

A szocialista rendszer vége felé egyedülálló módon Magyarország vízummentességet adott a legerősebb kommunista vezetésű államnak, a Kínai Népköztársaságnak. Mégis a rendszerváltás után vajmi kevés szó esett a mai napig Közép-Európa legnagyobb, budapesti kínai diaszpóráról. Mennyiben tudtak részt venni dél-ázsiai „lakótársaink” a hazai bűnözők és vállalkozók kilencvenes években felpörgetett életritmusában? Beszélhetünk-e kínai szervezett bűnözésről, hogy jönnek kínaiak a szerencsejáték-mániához, miért nem látjuk szabad szemmel a kínai utcai bandákat? Salát Gergely sinológussal beszélgettünk arról, hogy Magyarországon miért nem jött létre az amerikai filmekből jól ismert kínai negyed, illetve a 2010 utáni időszakban minek is minősíthető, ha dél-ázsiai árusok és magyar újságírók egyaránt kínai negyedről írnak és beszélnek? Van-e politikai megfontolás vagy rendészeti célú tervezés egy ilyen kínai negyed létrehozása mögött? Vagy olyan marketingfogásról van-e szó, amivel vietnámi árusok és afgán pénzváltók kényelmesen tudnak takarózni? És végre választ kaphatunk egy régi budapesti pletyóra is: miért nincsenek itthon kínai temetők?

A TANGÓ ÉS KES IMMÁR A FACEBOOKON IS KÖVETHETŐ.

 

Legfrissebb epizódok
Háromharmad
Della
Első kézből
Ziccer
Buksó
Filéző
Reklámszünet
Zöldövezet
Nincs rá szó
Szintén zenész
Europoli
Ötkarikás szemek
Rendszerváltás30
Kilépők
Szerintem
Bárkiből valaki
Sorozatlövő
Határsértők
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik