Belföld

Az Elios exvezére óriási napelemparkot építene

A Veszprém megyei Herend határában, több mint 24,5 hektáron, 42 200 panel telepítésével építene 10,1 megawattos napelemparkot a White Energy Kft. A tervek szerint a napelemekkel termelt villamos energiát az E.ON Észak-dunántúli Áramhálózati Zrt. fogadja, és a parkot 2019 novemberében üzemelik be – derül ki a projekt előzetes dokumentációjából.

Csak az összehasonlítás kedvéért: Magyarország legnagyobb napelemparkját Paks mellett hozta létre az MVM Zöld Generáció Kft. 51 hektáron, 20,6 megawattos beépített kapacitással.

A White Energy Kft.-t egy háromfős izgalmas hátterű csapat alapította még 2013 januárjában:

  • az akkoriban még Simicska Lajos köreihez sorolt Kosik János, aki azóta a NER-felé lavírozik: egyik cégével a Tállai András-féle mezőkövesdi Zsóry FC támogatójaként exponálta magát,
  • a Miskolc leggazdagabb emberei között emlegetett Mudra Kálmán, aki a MÁV Cargo milliárdos vagoneladási ügyében is felbukkant,
  • Késely Dezső, Mudra üzlet- és vadásztársa. Lánya, Késely Dalma 89,6 hektár állami föld bérleti jogát szerezte meg földbérleti pályázaton Ángyán József összesítése szerint. Mudra és Késely – közös cégükön, az É-D Vascentrum Kft.-n keresztül – együtt üzletelt Glattfelder Béla volt fideszes államtitkárral a MÁV Vasjármű Kft. romjain.
  • Az ügyvezetést a szintén MÁV-os múlttal rendelkező Grafjódi Istvánra bízták. Ő azóta elhagyta a vállalkozást és jelenleg Magyarország külgazdasági attaséja Pakisztánban.

Az alapításától fogva egyetlen fillér bevételt sem termelő White Energy 50 százaléka 2017 májusában új tulajdonoshoz került: a Mudra-Késely párost az SRG Invest Kft. vásárolta ki, így a White Energy fele-fele arányban lett Kosik Jánosé és az Elios-botrányból ismert Sájer Gáboré.

Az Elios az a cég, amely tarolt a 2009 és 2014 közötti, uniós finanszírozású közvilágítási pályázatokon, és – amint ezt a 24.hu cikksorozatban feltárta – a nyerő széria hátterét vizsgálva az Európai Unió csalás elleni hivatala (OLAF) költségvetési csalás, sőt bűnszövetkezet nyomaira bukkant. Az OLAF a több mint 13 milliárd forintos brüsszeli támogatás teljes megvonását és a csalás feltárását javasolta a magyar hatóságoknak. Az OLAF jelentésében a főszereplők között említette Tiborcz Istvánt, a miniszterelnök vejét, aki 2009 és 2014 között igazgatósági tagként, azután egy évig résztulajdonosként volt érdekelt az Eliosban. A legfőbb ügyész ugyan tavaly év elején elrendelte a nyomozást, de azt bűncselekmény hiányában novemberben lezárták, az uniós támogatás megvonását pedig úgy kerülte meg a magyar kormányzat, hogy nem küldött számlát Brüsszelbe a vitatott Elios-projektekről, vagyis azokat a magyar költségvetésből finanszírozták.

Sájer Gábor 2012-től vezette az Eliost, 2014-től vezérigazgatóként irányította a közvilágítási céget, majd Tiborcz 2015 áprilisi kiszállása után még egy ideig, 2016 elejéig az Eliosnál maradt. Vagyis a Sájer-Tiborcz páros évekig dolgozott együtt az Eliosnál, és az OLAF-vizsgálat Sájer működési idejére is kiterjedt.

Az Elios-korszak után tavaly februárban a Heti Válasz írta meg, hogy Sájer üzletemberként folytatja pályáját. Tiborcz István viszont mintha árnyékként követné: 2016 októberében jegyeztette be új, saját cégét, az SRG Invest Kft.-t, aminek székhelye éppen a miniszterelnöki vő résztulajdonában lévő Mahart-házban található.

Ingyen hitel, biztos bevétel

Az Energiahitel rendkívül kedvező konstrukció: olyan, megújulóenergia-termelő egységek létesítésére igényelhető 15 éves futamidejű, csaknem ingyenes hitel, amihez mindössze 10 százalékos önrészre volt szükség, ráadásul az első két üzleti évben nem kell törlesztőrészletet fizetni. Az állam e mellé még azt is vállalta, hogy kilowattóránként 32 forintért veszi át az áramot.

Röviden: egy kvázi ingyenes hitelből olyan beruházást lehetett tető alá hozni, ami keresleti szempontból semmilyen kockázatot nem vállal, biztos keresletre számíthat. A G7 szakértőkre hivatkozva arról írt, hogy óvatos számítások szerint éves szinten 10-20 százalékos tiszta profit realizálható.

Sájer az uniós pénzektől sem távolodott el. Tavaly a G7 mutatott be egy különös eseménysort: egy hónappal az országgyűlési választás előtt hirtelen újra megnyitották a KKV Energiahitel nevű pályázatot, de mindössze egyetlen napra. A szakmának felocsúdni sem volt ideje, nemhogy megírni egy olyan összetett pályázati kérelmet, aminek csak a leírása 87 oldalas. Egyértelmű, hogy csak azok jelentkezhettek, akik pontosan tudták, hogy a kaput egyetlen napra szélesre tárják előttük. A G7 közérdekű adatigénylést indított és megtudta, hogy 147, jellemzően NER-közeli vállalkozás nyújtott be pályázatot, zömük épp ugyanabban a nyíregyházi bankfiókban.

A titokzatos, egyetlen napig élő lehetőségre csapott le Sájer egy másik napelemes cége, a szintén az SRG Investen keresztül a tulajdonában lévő lévő Solar Engine Kft.. Sájer egymilliárd forintos hitelkérelmet terjesztett be, sikeresen. A Magyar Fejlesztési Bank éppen ekkora összegű jelzálogot jegyeztetett be a cég napenergiával kapcsolatos eszközeire a Magyar Országos Közjegyzői Kamara nyilvántartása szerint.

A Válasz Online pedig azt is megtudta, hogy mire: a Solar Engine-t egy gyürei zöldmezős beruházás egyik befutójaként említik két másik, a NER-közeliként jegyzett vállalkozó, Dicső László és Figura Ferenc cégei mellett. A vállalkozások csaknem 4 milliárd forintnyi Energiahitelt kaptak 42 ezer darab napelemmodul beszerzésére. Az összes cég azon az egyetlen, titokzatos napon adta be pályázatát.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik