Belföld választás 2018

A politikai senkiföldjén találkozott Orbán ellenzéke

Pető Péter
Pető Péter

főszerkesztő-helyettes. 2018. 04. 16. 11:22

A szombati demonstráció értelmezési kísérletei azt mutatták, a jelenlegi konstrukcióban nincs megoldása az ellenzéki politikai képletnek. Pontról pontra mutatjuk a problémákat, a lehetőségeket, a kihívásokat, illetve a politikai következményeket.

A szombati hatalmas ellenzéki demonstráció az utóbbi évek legnagyobb mozgósítási sikere, amely mutatta a parlamenten kívüli ellenállásban rejlő erőt, ám egyúttal tűpontosan jelezte is az úgynevezett civil politika korlátait. Ennek nyomán pedig az ellenzék helyzetének tökéletes kezelhetetlenségét. Út az őrült nagyságú tömeggel a politikai senkiföldjére.

1. Lehetetlen célok

Nagy mobilizációs bravúr, hogy egy héttel egy brutális választási vereség után civil tüntetésszervezők hatalmas tömeget vittek az utcára úgy, hogy a kormány ellen felhalmozódott, a választási eredményekben nem mutatkozó felháborodáson kívül egyéb konkrét oka nem nagyon volt a részvételnek. Még akkor is az, ha a csalódást követő héten amolyan érzelmi levezetésnek számítanak az ilyen rendezvények, a tüntetés gyászmunka is. Ennek a hangulatnak a létezését igazolja az is, hogy a demonstrációra tartva végzett nem reprezentatív kutatásunk szerint nemigen volt olyan, aki pontosan meg tudta volna mondani, mi a tüntetés oka, célja, ügye. A felszólalók aztán igyekeztek azonosítani a problémát, új választást irányoztak elő, ám ezzel stratégiai hibát követtek el.

Az új választás elérése – ahogyan már gyorselemzésünkben is írtuk – lehetetlen. Ám ha a tréfa kedvéért feltesszük, hogy megvalósul, akkor abból kizárólag Orbán Viktor profitálna, az ellenzéki pártok állapota ugyanis olyan, hogy abból csak rosszabb  eredmény következhetne, mint április 8-án.

Az MSZP-ben Molnár Gyula lemondott, Karácsony Gergely pedig jelezte, nem ül be a parlamentbe. A Jobbik immár Vona Gábor nélkül keresi elnökét, könnyen lehet, hogy érkezik Toroczkai László, és a szervezet újra a szélsőjobboldal felé veszi az irányt. Az LMP-ben szintén lemondott Hadházy Ákos, hogy aztán a politikából távozó párttársa, Sallai Róbert Benedek egy fegyelmi tárgyaláson nekimenjen.

Fotó: Fülöp Dániel Mátyás / 24.hu
Fotó: Fülöp Dániel Mátyás / 24.hu

Tehát a szétesett pártok nyilván nem alkalmasak arra, hogy versenyképesek legyenek, ám ez úgyis fölösleges okoskodás, mert eleve tévedés százezernyi tüntető számára elérhetetlen célt kitűzni. Egyszerűen semmilyen ok nincs arra, hogy a hatalmas részvétellel megtartott, tiszta eredményt mutató választás után újat írjanak ki. Gulyás Balázs, a szervezők és felszólalók egyike érzékelte is a problémát, ezért próbálta újrakeretezni a választás történetét.

Azt mondta, csalás volt, ezért kell új választást kiírni. Csakhogy nem elsősorban a szavazókörökben történt, a választást érdemben nyilvánvalóan nem befolyásoló visszaélésekről beszélt, hanem olyan rendszerszintű problémákról, mint az állami propagandagépezet működtetése vagy a választási rendszer Fidesznek kedvező részletei.

Ám ezzel az a gond: ezek tudottak voltak a választás előtt, és az ellenzéki pártok nem tudták felszámolni ezeket az aránytalanságokat, igazságtalan feltételeket, és ezekkel a kondíciókkal vállalták a részvételt a választáson.

Azaz az új választás indoklása is hiányzik, a cél elérésének esélye pedig nulla. Ez viszont odavezet, hogy az ellenállók tízezrei sikertelenséggel szembesülnek, idővel egyre tehetetlenebbnek érzik magukat, a megmozdulást céltalannak látják, így a tüntetések erejüket vesztik, az emberek szépen megunják a tartalmilag kiüresedő tiltakozást és hazamennek.

Megdöbbentő, hogy milyen kevésen múlott a Fidesz kétharmada
Ahogy négy éve is. A kamupártok kiszűrése, nagyobb ellenzéki odafigyelés vagy egy kis szerencse elég lett volna ahhoz, hogy a Fidesznek ne legyen alkotmányozó hatalma.

2. Akkor lehetetlen ilyen mozgalmakkal célt elérni?

Nem. Éppen a mostani rendezvényen is kulcsszerepet játszó Gulyás Balázs az egyike azoknak, akik tudják, hogyan lehet sikert elérni a hatalommal szemben. Az internetadó elleni tiltakozás kulcsa a jól megfogalmazott cél volt. A kulcs az „együgyesség”: a fókusz egy témán van, így körberajzolható a probléma, az ellenfél.

Fotó: Fülöp Dániel Mátyás / 24.hu
Fotó: Fülöp Dániel Mátyás / 24.hu

A szombati tüntetésből, valamint a választás utáni reakciókból az látszik, hogy az érintettek szerint a propaganda az egyik lehetséges kulcsa a Fidesz brutális sikerének. Majd’ minden szereplő azonosította az állami médiát mint kvázi csalót: az évi 80 milliárd forintból működő intézményrendszer minden szakmai normát tagadva működik kormánygépezetként. Mármost, ha a szereplők szerint elfogadhatatlan, hogy hazudjon és manipuláljon az állami média, akkor ekkora utcán látott erővel nyomást lehet gyakorolni az intézményre. Már az is szinte hihetetlen, hogy a parlamenti ellenzék négy éven át eltűrte, adottságként elfogadta, hogy száműzik az egykor közszolgálatnak hívott rendszerből.

Ha viszont a propaganda az egyik fő igazságtalanság, akkor lehetséges cél az igazságos működés elérése, azaz a társadalmi nyomás gyakorlása, minek köszönhetően az MTVA legalább arra rászorítható, hogy ne tagadja el az ország felének létezését.  

Nyilván ez csak a lehetséges célstratégiák egyike, a politikai szereplők tudják azonosítani a problémákat, és nekik kell ezek megoldásához vezető célokat kitűzniük. Ha a választási rendszert találják elfogadhatatlannak, ahhoz. Ha Polt Péter munkásságát tartják demokratikus körülmények között tolerálhatatlannak, ott kell nyomást létrehozni, ütközéseket teremteni. Az biztos, hogy a társadalmi ellenállás és érdekérvényesítés csak konkrét ügyekben, jól meghatározott módon lehetséges.

3. Akkor semmi szükség a pártokra?

Az nyilvánvaló, hogy ez a legnehezebben feloldható dilemmája a helyzetnek. Idehaza éveken át úgy működött a civil ellenzék, hogy legfontosabb küldetéseinek egyike volt a pártok hiteltelenítése. Ám a választásokon pártok indulnak. Azzal, hogy a legnagyobb erejű tüntetésekről lényegében kitiltották a pártokat, az ellenállást bizonyos értelemben depolitizálták, amiért nagy árat fizetett az ellenzék, így azok a civilek is, akik pártoktól mentesen képzelik a politikát.

Fotó: Fülöp Dániel Mátyás / 24.hu
Fotó: Fülöp Dániel Mátyás / 24.hu

Ebben a kérdésben jól érzékelhető a fordulat, ami bizonyos szempontból választói nyomásra történik. Ezúttal már együtt vonultak a pártok támogatói, sőt a szervezők kérték is, hogy minden párt képviseltesse magát.

Ám ebben a kérdésben fölöslegesen választottak politikai stratégiát a felszólalók: azt kérték, a pártok már most kezdjenek együttműködni, hogy majd, amikor eljön az idő, egy jelölt álljon a fideszes ellenféllel szemben a versenyben. Csakhogy ezzel már első nap tagadják, hogy lenne politikai megoldása a Fidesz elleni harcnak, ezért technikai választ kínálnak. 

Az nagyon is jól érvelhető álláspont, hogy ebben a választási rendszerben kétpártrendszert kell kialakítani, ám annak első lépcsője mindenképpen politikai válasz, azaz valamilyen történet, erős vezető mögötti felsorakozás, különben mindenképpen marad a politikamentes politika, amely sorra szállítja a biztos vereségeket. Ráadásul a pártok még épp szédelegnek a ringben a kiütést követően, tehát fölösleges is nyomást tenni rájuk, anélkül is kitántorognak a kötelek közül. Arról nem szólva,

a társadalmi ellenállási mozgalom első lépcsőben nem konkrét hatalmi intézkedésre, visszaélésre, intézményre reagál és helyez nyomást, hanem egészében érthetetlen módon a tetszhalott ellenzéki pártokra. 

Ez súlyos félreértése a politikai helyzetnek.

4. Akkor most mindent elrontottak a szervezők?

Nem. Sőt az utóbbi időben nem volt biztatóbb esemény az Orbán-rendszer ellenzéke számára, mint a hatalmas szombati megmozdulás. Amelyet civilek szerveztek, akik képesek voltak tömeget mozdítani, mi több, a tömeget lázban tartani. Ez biztosan érezhető volt egy-egy beszédrészlet alkalmával, miként a Himnusz éneklésekor, valamint a mobiltelefonok levegőbe emelésekor.

Fotó: Fülöp Dániel Mátyás / 24.hu
Fotó: Fülöp Dániel Mátyás / 24.hu

Ám a szervezők stratégiai döntéseivel fontos foglalkozni, mert ezek meghatározzák a jelenleg egyetlen erős ellenzéki erő, az utca politikai cselekvését. Ha sorozatban rossz döntéseket hoznak, akkor egy-két hét alatt képesek lehetnek levezetni azt a társadalmi felháborodást, amelynek csatornázására, nem elvesztésére szervezték tüntetésüket.

Azt az eseményt, amely békés volt, nagy tömeget mozgatott, összeterelte azt a választói koalíciót, amelynek előállítására egyik párt sem volt képes.

5. Úton a politikai senkiföldjére

Csakhogy éppen az ezekben a pontokban megjelenő ellentmondások mutatják, mennyire lehetetlen az ellenzék helyzete. A parlamenten belüli ellenzék bukását hozta a választás, amire reagált a parlamenten kívüli rész, „az emberek ellenzéke”. Ez azért eredményez majd kezelhetetlen helyzetet, mert a civilek politikai stratégiai döntései szükségszerűen térnek el a pártok politikai stratégiai döntéseitől. Ennek megoldása lehetne, hogy a társadalmi ellenzék lemond a létező pártokról, és ellenállási akciókat szervez, miközben abban bízik, hogy céljának megfelelően a hatalmat fékezni, ellensúlyozni tudja, és esetleg egy szervezett párt nő ki az ellenállásból, amelyik képes egy ciklus alatt kitakarni a régi ellenzéket. Ezt azonban ellehetetleníti, hogy a létező ellenzéki pártok politikusai és támogatói ott meneteltek a Kossuth tér felé a szervezők kérésére.

Ez olyan politikai koktél, amelyben követhetetlenül keverednek az egyes pártok, a részérdekek, a politikai stratégiák, és szükségszerűen vezetnek káoszhoz. Legfőbb baja, hogy kódolja a mozgalomból a politika hiányát, mert nem értékalapú, hanem hatalomtechnikai célt tűz ki.

Orbán Viktor leváltásának a kulcsa a politikai válasz, aminek szükséges feltétele a vezető, a tartalom és a forma, széles társadalmi támogatottság egyszerűen nem építhető technikai koalíciókhoz (nyilván olyan radikális eseteket kivéve, mint amilyen, mondjuk, az őszödi beszéd volt). Azaz a szervezők aktuális stratégiaválasztása egyszerre teheti csalódottá hamar a tiltakozók tömegét, és lehetetlenítheti el a politikai érdekek és értékek megjelenését a mozgalomban.

Fotó: Fülöp Dániel Mátyás / 24.hu
Fotó: Fülöp Dániel Mátyás / 24.hu

Jelenleg ez az út a politikai senkiföldjére vezet, ahol a felelősségelosztások és a döntéshozatalok egyszerűen nem találkozhatnak optimálisan, a pártlogika és a pártonkívüliség logikája szükségszerűen különbözik, miközben a szereplők fundamentális érdekei sem találkoznak. Mindebből az következik, hogy a Fidesz egyelőre nyugodtabb lehet, mint valaha. Olyan bonyolult helyzet jött létre az ellenzéki térfélen, ami egyelőre inkább csak tovább bonyolódni tud, semmint tisztázódni. Erre máris lehetőséget nyújt majd a most szombati újabb tüntetés, amelyen jó eséllyel már kevesebben lesznek, mint az elsőn, és éppúgy eredmény nélkül távozhatnak, ahogyan első alkalommal.

Ennek alternatívája csak az ügyalapú társadalmi ellenállás lehet, amely képes fenntartani az elégedetlenséget, csatornázni a dühöt, miközben politikai stratégiai kérdéseket nem színpadról old meg, és figyelembe veszi a realitásokat. Így juthat közelebb a NER egyes intézményeinek (ügyészség, MTVA) megroppantásához, amiből következhet a politikai téren bizonyos elmozdulás, a hatalmi rendszer bizonytalanodása, amely lehetőséget teremt az ellenzéki politika konfliktusközpontúvá tételére. A tiltakozók úgyis igazságot keresnek első körben, nem pedig választókerületi elnököket.

Ha viszont az elérhetetlen célok kitűzése folytatódik, ha eredmény nélküli események követik egymást, akkor gyorsan kivezetik a felháborodás képességét a társadalomból, és lehetővé teszik a rendszer további betonozását, miközben konszolidálják a választáson irtózatos erővel leszavazott parlamenti ellenzék helyzetét.

Ma ez látszik a legvalószerűbb forgatókönyvnek.

Ez jelentené azt, hogy végül a politikai senkiföldjén találkozott az Orbán-rendszer ellenzéke. És ott is maradt.

Pető Péter korábbi cikkei
vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.