Novemberben volt az Országház épületében az Országos Nyugdíjas Parlament VI. ülése, ahol a megyei nyugdíjas parlamenteken és az Országos Nyugdíjas Parlamenteken (ONYP) elhangzottak alapján határozatban foglalták össze, mit javasolnak a nyugdíjasok többek között azért, hogy a nyugdíjrendszer fenntartható és méltányos legyen.
Az ONYP elnökével, Karácsony Mihállyal beszéltük át azokat a javaslatokat, amelyek valamilyen formában kötődnek a nyugdíj összegéhez. Íme, mit szeretnének elérni a nyugdíjasok, és mivel indokolják kéréseiket.
- A közfinanszírozott állami nyugdíjkiadás (a továbbiakban nyugdíj) minden évben érje el az adott év GDP-jének 12–13 százalékát.
Arra hivatkozva kérik ezt, hogy az EU 27-eknél átlagban a GDP 13,6 százaléka a nyugdíjkiadás, és például a mintának tekintett Ausztriában 15,4 százalék jut a bruttó hazai termékből nyugdíjcélú kiadásra. Magyarországon a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint 2009-ben a GDP 11,3 százaléka, míg 2022-ben már csak 8 százaléka jutott nyugdíjra, ezen belül korbetöltött öregségi nyugdíjra mindössze 7 százalékot költöttek.
- A nyugdíjra, ellátásokra, járadékokra és egyéb járandóságokra az egy ellátottra jutó átlagos összeg érje el az adott év nettó átlagkereset 65–70 százalékát.
A KSH adatai szerint míg 2008-ban a nettó átlagkereset 69,1 százalékát fizették ki átlagban nyugdíjra és járandóságra, addig 2022-ben már csak 54,5 százalékát.
- A közfinanszírozott állami nyugdíjrendszer számára megállapított összegből csak az öregségi nyugdíjra, és a hátramaradottaknak fizessenek.
- Ne lehessen a legalacsonyabb saját jogú öregségi teljes nyugdíj összege kisebb, mint amennyi a tárgyévi öregségi nyugdíj átlagösszegének 60 százaléka.
2023. januárban a KSH adatai szerint 208 168 forint volt az átlagnyugdíj, aminek 60 százaléka 125 ezer forint/hó. Ez lehetne az alapnyugdíj, vagy másképp fogalmazva a legkisebb nyugdíj. Ezt a kérést több oldalról is alátámasztották. Az egyik, hogy a minimálbérnél is az az irányelv (és a cél), hogy érje el legalább az átlagkereset 60 százalékát. A nemzetközi munkaügyi szervezet (ILO) is ezt tekinti alapelvnek.
A másik, hogy a KSH adataiban 2023-ra például a kétszemélyes 65 év feletti háztartásokra fejenként 117,3 ezer forintot írnak a nagyon szűkös megélhetésre – ez is indokolja, hogy ennél kisebb nyugdíj ne legyen. (Egy személyes, 65 év feletti háztartásra ennél magasabb a szűkös megélhetés minimuma, havi 153 600 forint.) De Karácsony Mihály szerint ha Varga Mihály pénzügyminiszter a közelmúltban tett népjóléti bizottsági kijelentésére gondolunk, miszerint amennyiben valaki 40 évet ledolgozott Magyarországon, mindig minimálbéren, akkor annak a nyugdíja ma 121 ezer forint, akkor valahol az is azt jelenti, hogy ennél kevesebb nyugdíj nem indokolt.
- Amennyiben a nyugdíj alapját képező havi átlagkereset 500 ezer forintnál több volt, akkor az e feletti rész 30 százalékát kelljen csak figyelembe venni a nyugdíjszámításnál.
Nyugdíjplafon jelenleg is van, a nyugdíjtörvény szerint 2013 óta a 372–421 ezer forint közötti átlagkeresetből csak 90 százalékot kell figyelembe venni a nyugdíjszámításnál, a 421 ezer forint feletti átlagkeresetből pedig csak 80 százalékot. Az ONYP valorizálta a 2013 óta érvényben lévő 372 ezer forintot, ezért javasolják 500 ezer forintnál meghúzni a határt. Az e feletti átlagkeresetből pedig azért csak 30 százalékot javasolnak figyelembe venni, hogy – mint Karácsony Mihály fogalmazott – „feküdjön le a görbe”, vagyis csökkenjenek a megállapított nyugdíjak közti különbségek, illetve hogy ne állapíthassanak meg irritálóan magas összegű, akár milliós induló havi nyugdíjakat.
- Mindig a tárgyév március 1-jétől legyen nyugdíjemelés, de ne inflációkövető, hanem akkora, mint amekkora a KSH által közzétett, a tárgyévet megelőző évre vonatkozó nemzetgazdasági átlagos bruttó keresetnövekedés.
Inflációkövetés helyett javasolják ezt, a képviselői tiszteletdíjak mintájára. Azért márciustól, mert akkorra derül ki, mennyi volt a bruttó keresetnövekedés. Vagyis vissza akarnak térni a nyugdíjnál az 1997 előtti bérindexálásra, hogy a nyugdíj megőrizze reálértékét.
Nézzük, mit jelenthet ez az utóbbi pár évben. 2019-ben az átlagos keresetnövekedés 11,3 százalékos, 2020-ban 9,8 százalékos, 2021-ben 8,9 százalékos, 2022-ben 17,4 százalékos volt, vagyis a következő években márciustól ennyivel kellett volna emelkedniük a nyugdíjaknak, ha már ez a rendszer élt volna. Ehhez képest 2020-ban 2,8+1,2 százalékos emelés volt (januárban és novemberben), 2021-ben 3+0,6+1,2 százalékos emelést adtak (januárban, júniusban és novemberben), 2022-ben 5+3,9+4,5 százalékkal nőttek (januárban, júliusban és novemberben), idén pedig 15+3,1 százalékkal (januárban és novemberben).
Ha megnézzük a táblázatot, akkor az látszik, hogy 2020-ban és 2021-ben jóval magasabb lehetett volna a nyugdíjemelés, ha a keresetnövekedést veszik alapul. 2022-ben (választási év) azonban nem, és 2023-ban sem (az előző év augusztusától mínuszban volt a reálkereset).
- A közfinanszírozott öregségi nyugdíjra jogosító életkort a KSH által hivatalosan közzétett „születéskor egészségesen várható élettartam” tárgyévre vonatkozó életkorában határozzák meg.
Most egységesen 65 év a nyugdíjkorhatár, „nők40”-nel lehet csak hamarabb nyugdíjba vonulni. (A nők40 azt jelenti, hogy 40 év jogosító idő szükséges, amin belül legalább 32 év szolgálati idő kell. A jogosító időbe beleszámíthat a gyerekneveléssel töltött idő is, meghatározott feltételekkel.) Ha az egészségesen várható élettartam lenne a kiindulópont, akkor korábban lehetne nyugdíjba menni, hiszen 2020-2022-ben a férfiaknál ez 61,5-61,7 év volt, a nőknél pedig 63,5-64,1 év. A NYOSZ ezzel egyben elejét venné annak is, hogy egyáltalán szóba kerüljön a korhatár emelése.
- Szeretnék, ha a nyugdíj megállapításkor figyelembe vett szolgálat idő meghatározásakor a heti 40 órát meghaladó többletmunkavégzés igazolt időtartamát kiegészítő szolgálati időként vennék figyelembe.
Ma ez nem lehetséges.
- Elvárnák, hogy jelentősen megemeljék a méltányos nyugellátás megállapítására, méltányossági nyugellátás emelésére és az egyszeri segély folyósítására biztosított költségvetési keretösszeget, illetve növelnék az igénylések maximumát.
Jelenleg a három méltányossági kategóriára 600, 900, illetve 300 millió forint összeget különítenek el a költségvetésben Karácsony Mihály szerint, és a kereteket az igénylők kimerítik. Mi több, a jelenlegi keretekből csak az igénylők 60-65 százalékának igényét tudják kielégíteni. Ezért javasolják a keretösszegek megemelését, illetve a kritériumok lazítását, hogy többen kapjanak segítséget azok közül, akiknek nagyon alacsony a nyugdíja.
- Amennyiben a fenti javaslatok együttes hatása nem enyhíti az alacsony nyugdíjak problémáját, továbbá a területek-, nemek-, illetve a nyugdíjba vonulás eltérő időpontjából adódó hátrányos helyzeteket, akkor külön és pluszforrásból célzott intézkedéseket szeretnének a kívánt felzárkóztató hatás eléréséhez.
- Ha a fenti kérések teljesülnek, ám ennek ellenére is marad igény a rugalmas nyugdíjba vonulásra, akkor szeretnék, hogy ez legyen lehetséges, bonus-malus elv alkalmazásával.
Ma felfelé rugalmas a nyugdíjba vonulás (a többség dolgozhat, ameddig akar, kivéve néhány közszolgálati jogviszonyt). A „nők40”-nel a nőknél van rugalmasság lefelé is – szeretnék, ha ez változatlan formában meg is maradna. A férfiaknál azonban nincs lefelé rugalmasság, nekik jelenleg muszáj 65 éves korukig dolgozni. Ehhez képest megoldást jelenthetne Karácsony Mihály szerint már az is, ha a várható egészséges élettartamhoz kötnék a nyugdíjba vonulás lehetőségét.
Karácsony Mihálytól megtudtuk, az OECD – mint nemzetközi szakértő – év végéig készíti el a magyar nyugdíj megreformálására vonatkozó javaslatát. 2024 elején pedig társadalmi vita indul a nyugdíjreformról.
A Nyugdíjas Parlament a határozattal összefoglalt javaslatait elküldte a döntéshozóknak azzal, hogy konzultálnának – volt aki erre már válaszolt is, hogy nyitott rá. Varga Mihállyal beszélt a meghallgatáson, ő visszajelzést ígért, illetve hogy a Nyugdíjas Parlament is megismerheti majd, ami az OECD javaslatában lesz.
Ami, mint láttuk, a szűkös megélhetésre sem elég.
