A 24.hu és a Magyar Hospice Alapítvány új podcastsorozata, a Nincs rá szó nyíltan beszél életvégről, halálról, gyászról. Közismert emberek, civilek, életvéggel foglalkozó szakemberek (orvosok, pszichológusok, ápolók) osztják meg tapasztalataikat és érzéseiket, és történeteket hozunk a gyermek- és felnőtthospice világából is.
Nehéz szavakat találni a veszteségre. A halált elidegenítjük, s így nem tudjuk a félelmeinket feloldani, a saját és mások elmúlását megfelelően feldolgozni – pedig mindenki érintett volt vagy lesz. A némaság helyett ebben a sorozatban Simonyi Balázs a téma magyar hangja.
„1942-ben született Budapesten, Gombosszegen él.” Ez a mondat szerepel következetesen négy évtizede Nádas Péter könyveinek borítóján. Ott beszélgettünk, majd egy héttel később folytattuk, mert maradt még beszélnivalónk a halálról. És még mennyi minden! Pláne egy olyan emberrel, aki már meghalt egyszer. És aki áll rendelkezésre a halálnak – aki mindig menetkész.
Így lett ez egy két részes interjú, amelynek második felét két hét múlva hallgathatják meg, azzal zárjuk majd a Nincs rá szó első évadát.
Nádas Péter ebben a podcastban számos témát érintve járja-táncolja körbe ha alált, kellő iróniával varázstalanítja és súlyos mondatokkal teszi tapinthatóvá. Első kézből idézi meg a magyar hospice-alapító Polcz Alaine alakját, újításait, „rájövéseit”, páratlan spirituális tudását és megérző képességét, amivel szakmája szent szerzetese lehetett volna, vagy Nádassal szólva, „az életszentség közelében járt, válaszúton”, de ő mégis inkább a férje, Mészöly Miklós mellett döntött.
Az író beszél első találkozásaival a halállal, ami számára életjelenség. A halál és születés szimbiózisáról, a létezéstől való félelemről és az 1993-as infarktusát követő pozitív halálélményéről, ami során „nem különleges, kivételes, hanem tipikus” meghalást végzett el. Arról hogy milyen megtanulni újra élni, és megtanulni a halált. Az orvosok és a halál kapcsolatáról, orvosi tudásokról, nemtudásokról, eltartásról. A halálba menők felelősségéről.
Az öngyilkossági késztetésről, és magáról a tettről, mint az élet kezelésének egyik módjáról. És arról a párhuzamos kapcsolásról, amit az élet-halál tengelyén a munka, az írás jelent. Ahogy ő mondja: „se magamat megölni, se meghalni nem tudtam, dolgoznom kellett”.
Szó lesz arról az uralkodó felfogással szembemenő nézetéről, miszerint miért jó az egyedüllét a halál óráján. A szenvedés értékéről, az angyali tekintetről a halál küszöbén. Istenképről és univerzumról. A halál tárgyiasításáról és absztrakciójáról. Temetési rítusról, a halál körüli teendők praktikumáról. Arról, hogy miként haldoklott Polcz Alaine, aki egész életében a halállal foglalkozott.
Egyszóval saját halálról és saját halottságról. Arról, amiről azt mondja, hogy „valami nagyon érdekes kezdődik, valami fantasztikus történik, tulajdonképpen erről kéne beszélni.” Hát akkor beszéljünk!
Az adásban közreműködik Balsai Móni színésznő.
