Pokolból a mennybe jutott két mérkőzés alatt a magyar válogatott: az Ukrajna és Észak-Írország elleni első két Nemzetek Ligája-meccsen megszerzett egyetlen pont után Marco Rossi csapata előbb Georgiát győzte le hazai pályán, majd Nagyszombatban Ukrajnát is megverte. Négy forduló után így hét ponttal, a második helyen várja a folytatást.
Rossi nyerő húzása
Tényleg ennyit változott néhány nap alatt a válogatott? Veress Balázs pro-licences edzővel azt vizsgáltuk, mi működött másként az utolsó két mérkőzésen. Tóth Alex bekerülésével látványosan megváltozott a letámadás, miközben labdával is új kapcsolatokat teremtett Szoboszlai Dominik és Schäfer András körül. Tóth Milán pedig négy válogatott mérkőzés alatt jutott el odáig, hogy az Ukrajna elleni győzelem egyik főszereplője legyen. A beszélgetésben az is előkerült, mennyit számíthatott, hogy a szokatlanul hosszú válogatott időszak alatt a csapat együtt tudta feldolgozni az első két mérkőzés csalódásait.
A két újabb győzelemmel ráadásul jelentősen javultak a magyar válogatott esélyei arra is, hogy kedvezőbb kalapból várja a következő selejtezősorozat sorsolását.
Csapdát állítottak Ronaldónak?
Rövid kitérőként Cristiano Ronaldo és a portugál válogatott különös konfliktusát is kibeszéltük. Vajon Jorge Jesus tudatosan hozta olyan helyzetbe a 40 éves ikont, amelyben Ronaldónak kellett eldöntenie, elfogad-e egy kisebb szerepet? És mit árul el Portugália Ronaldo nélküli játéka arról, hogy elérkezett-e végre a generációváltás pillanata?
Melyik az igazi Szoboszlai?
Az adás utolsó részében visszatértünk a magyar válogatotthoz és Szoboszlai Dominikhoz. Hőtérképeken is összehasonlítottuk, mennyiben más a szerepe a Liverpoolban és Rossi csapatában. A válogatottban szinte a teljes pályát be kell játszania: labdát hoz ki, támadást épít, visszatámad, helyzeteket teremt és kapura is veszélyesnek kell lennie. Egy játékosra jut-e túl sok feladat – vagy éppen ez a sokrétű szerep hozza ki belőle a legtöbbet?
Két mérkőzés van még hátra. A magyar válogatott hét ponttal úgy fordul rá a hajrára, hogy a sorsa nagyrészt a saját kezében van. Adódik tehát a kérdés: most már a feljutás a cél?
