Sport

A börtönben végezte Magyarország egyik legjobb úszója

Ha 30 évesen bekerült volna az olimpiai csapatba, akkor nem sodorja el a forradalom szele Kádas Gézát. Melbourne helyett azonban Egerben maradt, az ötven Népszabadság elégetése pedig elég indok volt ahhoz, hogy a korszak egyik legjobb úszóján példát statuáljon a hatalom. Az egykori világranglista-vezető, Európa-bajnok, olimpia ezüst- és bronzérmes sportoló Göncz Árpáddal együtt raboskodott, szabadulása után már nem találta a helyét, és mindössze 52 évesen meghalt. Olimpiatörténeti sorozatunk 1948-as részében rá emlékezünk.

Olimpiatörténet

1896: A Tapavicza-rejtély – egy meggondolatlan magyar izomember olimpiai története

1900: Sokat köszönhet a magyar sport az elfeledett MÁV-fogalmazónak

1904: Patkányméreg segítségével is lehetett olimpiát nyerni

1908: Meghamisították a magyar olimpiai bajnok élettörténetét

1912: Néha megbotránkoztatta a tornasportot a bohém magyar festőművész

1916-20: Amikor világháború rombolta szét Budapest olimpiai álmait

1920: Egy renegát futónak is köszönhetjük a kézilabdát

1924: Gonosz mostohából vált olimpiai hőssé a puhuló férfiak között

1928: Fél lábbal is jobb volt mindenkinél a magyar póló világklasszisa

1932: Mindössze negyven év jutott a magyar vízilabda atyjának

1936: A világ leggyorsabb futónője, aki még a halálból is visszatért

Ha az első világháború miatt elmaradt olimpia megrogyasztotta a mozgalmat, akkor mit szóljunk a második világégés alatti időszakról? Az 1936-os berlini olimpiát már meglegyintette a politika és a náci Németország hatása, de miután három évvel később már harcban állt fél Európa, elég egyértelmű volt, hogy az 1940-es játékokat sem Tokió, sem Helsinki nem tudja megrendezni, de ugyanez volt a helyzet négy évvel később London esetében is.

A brit főváros még 1939 júniusában kapta meg a rendezési jogot, végül kilenc évvel később, 1948-ban lehetett házigazda. A rendezésre hat város pályázott, de a Nemzetközi Olimpiai Bizottság szavazás nélkül a brit főváros mellett döntött. A versenyeken ötvenkilenc nemzet 4104 sportolója vett részt, 17 sportág 136 versenyszámában osztottak érmeket.

A magyarok komoly csapattal, 128 fővel képviseltették magukat, és nagyszerűen szerepelve az éremtáblázat 4. helyén végeztek 10 arannyal, 5 ezüsttel és 12 bronzzal.

Ezúttal egy kevésbé ismert sportoló élettörténetét választottuk, aki a korszak egyik legjobb úszója volt: Kádas Géza egy ezüst- és egy bronzéremmel tért haza.

Szorgalmas és tehetséges

Kádas 1926. augusztus 7-én született Egerben, és ugyan egy 1956-os Népsport-cikk azt írta, „16 éves volt, amikor megismerkedett az úszósporttal”, ez nem lehetett igaz, hiszen a Nemzeti Sport 1939. október 5-i számában szerepelt a neve a miskolci tankerület úszóbajnokságának eredményeinél: az állami gimnázium képviseletében 50 gyorson 35 másodperces eredménnyel a második helyen végzett a ciszterci gimnázium színeiben induló Válent Gyula mögött.

Válent fontos szerepet játszott az életében, egri fiúként ő csábította le az uszodába, Kádas pedig Csík Ferenc berlini olimpiai bajnoki aranyérmén felbuzdulva boldogan ment úszni.

Amikor Bakó Jenővel, jelenlegi edzőjével megismerkedett, már csaknem 18 éves volt… Az edző hamarosan meglátta benne nemcsak a szorgalmas, hanem a tehetséges úszót is

És a tervszerűbb munkának hamarosan meg is lett az eredménye. 1944-ben 1:05-öt, 1945-ben 1:02-t úszott, 1946-ban pedig 1 percen belülre került. Ekkor figyeltek fel rá jobban úszósportunk vezetői és bekerült a válogatott csapatba. Éppen 20 éves korában” – írta róla a már említett Népsport 1956-os cikke.

12 arany a főiskolai vébéken

1947 augusztusában nagyszerűen szerepelt a párizsi főiskolai világbajnokságon, ahol 100 és 400 gyorson, valamint a 4×200-as gyors- és a 3×100-as vegyes váltó tagjaként (Válent mindkettőben a társa volt) aranyérmet szerzett – 1954-ig összesen tizenkét aranyat nyert ezeken a versenyeken.

A szeptemberi, monte-carlói Európa-bajnokságon 59.8-cal negyedik lett 100 méteren, a Nyéki Imre, Kádas Géza, Mitró György, Szathmáry Elemér összeállítású 4×200-as gyorsváltó tagjaként pedig bronzérmet szerzett.

Három legjobb 200-asunk, balról: Szathmáry, Kádas, Mitró (Képes Sport, 1948. július 20. – Forrás: Arcanum.hu)

A Képes Sport 1947. augusztus 19-én megjelent számában azt írta, az Európa-bajnokság után az a hír járta, hogy abba akarja hagyni az úszást és külföldön akar tanulmányokat folytatni.

Szó sem lehet arról, hogy most külföldre menjek. Egyetlen célom lehet csak és az nem más, mint hogy 4×200-on ott legyünk a londoni döntőben

Jelenleg is állandóan úszom az egri meleg vízben. Ez azonban csak fürdés. Edzőmmel, Bakó Jenővel a tél végén kezdem el a komoly előkészületeket. Azt hiszem, ha semmi sem jön közbe, kiúszhatom majd a monte-carlói időt. Ez pedig legalább 2:13-at jelent!”

Népsport 1948. augusztus 1. (Forrás: Arcanum.hu)

Londonban két számban is a legjobb európai lett

Magyarok az 1948-as olimpián

Aranyérem: Bóbis Gyula (birkózás, szabadfogás – nehézsúly), Csík Tibor (ökölvívás, harmatsúly), Elek Ilona (vívás, tőr egyéni), Gerevich Aladár (vívás, kard egyéni), Gyarmati Olga (atlétika, távolugrás), Németh Imre (atlétika, kalapácsvetés), Papp László (ökölvívás, középsúly), Pataki Ferenc (torna, talaj) Takács Károly (sportlövészet, gyorstüzelő pisztoly), kardcsapat (Berczelly Tibor, Gerevich Aladár, Kárpáti Rudolf, Kovács Pál, Papp Bertalan, Rajcsányi László)
Ezüstérem: Mogyorósi-Klencs János (torna, talaj), Szilvásy Miklós (birkózás, kötöttfogás – váltósúly), női tornacsapat (Balázs Erzsébet, Fehér Anna, Karcsics Irén, Köteles Erzsébet, Kövi Mária, Nagy Margit, Tass Olga, Vásárhelyi Edit), férfi 4×200-as úszó gyorsváltó (Kádas Géza, Nyéki Imre, Mitró György, Szathmáry Elemér), férfi vízilabda-válogatott (Brandi Jenő, Csuvik Oszkár, Fábián Dezső, Gyarmati Dezső, Győrfi Endre, Holop Miklós, Jeney László, Lemhényi Dezső, Pók Pál, Szittya Károly, Szívós István)
Bronzérem: Ferencz Károly (birkózás, kötöttfogás – könnyűsúly), Földes Éva (művészeti versenyek, irodalom-epika), Kádas Géza (úszás, 100 m gyors), Kovács Pál (vívás, kard egyéni), Maszlay Lajos (vívás, tőr egyéni), Mitró György (úszás, 1500 m gyors), Mogyorósi-Klencs János (torna, lóugrás), Novák Éva (úszás, 200 m mell), Pataki Ferenc (torna, lóugrás), Tóth Ferenc (birkózás, kötöttfogás, pehelysúly), Várszegi József (atlétika, gerelyhajítás), evezős kormányoskettes (Szendey Antal, Zimonyi Róbert, Zsitnik Béla), férfi tornacsapat (Baranyai László, Fekete József, Mogyorósi-Klencs János, Mogyoróssy Győző, Pataki Ferenc, Sántha Lajos, Tóth Lajos, Várkői Ferenc)

Nos, Londonban valóban csodálatosan versenyzett, az összes távon élete legjobb eredményét érte el, és két távon is Európa legjobbja lett.

100 méteren 58 másodperces idővel került az olimpiai döntőbe, ahol 58.1-gyel érte el a harmadik helyet, csupán két amerikai vetélytársa előzte meg.

„Kétszer szökött fel az olimpiai árbocra a magyar lobogó, hogy a magyar nép erejét, életrevalóságát, tudását hirdesse. Kádas Géza a 100 méteres gyorsúszásban Európa legjobbjait maga mögött hagyva a harmadik helyet szerezte meg, pár órával később pedig a stadion százezernyi nézőserege előtt középen lengett a lobogó: Németh Imre győzött a kalapácsvetésben” – írta a címlapján a Népsport 1948. augusztus 1-jei száma.

400-on a legjobb idővel (4:47.8) kvalifikálta magát a fináléba, ahol végül 4:49.4-gyel a negyedik lett két amerikai és egy ausztrál úszó mögött – és öt tizedmásodperccel Mitró György előtt.

A 4×200-as gyorsváltóval úgy lett ezüstérmes a világrekordot úszó amerikaiak mögött, hogy előbb az előfutamban (8:53.6), majd a döntőben is Európa-csúcsot ért el (8:48.4).

Augusztus 6-án a Népsport felkereste szüleit is egri otthonukban. Kádas néni elmesélte, hogy fia igen vékony gyerek volt, mindenki, még a kisebbek is lehagyták.

„Már annyira restelltem a dolgot, hogy egyenesen megtiltottam neki. hogy eljárjon az uszodába, ő azonban nem csüggedt. Titokban le-leszaladt úszni. Aztán egyszerre hirtelen kiugrott a többi közül. Akkor már egyre jobban úszott. És eljutott az olimpiai helyezésig. Nagyon-nagyon örülök, hogy így szerepel. Csak… Csak azt szeretném, hogy most szombaton délben egy órára hazajönne. Hogy miért? Ebédelni. Születésnapi ebédre. Szombaton lesz huszonkét éves” – mondta.

Már elbujdosom az emberek elől. Kétlépésenként megállítanak és gratulálnak. Eddig nem beszéltem a fiamról, mert megtiltotta; azt mondta, hogy elfogult vagyok vele szemben

– tette hozzá kőművesmester édesapja.

Népsport 1948. augusztus 6. (Forrás: Arcanum.hu)

Országos csúcs, világranglista-vezető hely

Éremtáblázat (1948)

Egyesült Államok: 38 arany, 27 ezüst, 19 bronz
Svédország: 16 arany, 11 ezüst, 17 bronz
Franciaország: 10 arany, 6 ezüst, 13 bronz
Magyarország: 10 arany, 5 ezüst, 12 bronz
Olaszország: 8 arany, 11 ezüst, 8 bronz

Hazatérve kihasználták a népszerűségét, és hamarosan az Egri Vízmű és Gyógyfürdő Vállalat igazgatóhelyettesévé nevezték ki. Ő pedig készült a következő olimpiára, bár az nem segített rajta, hogy a magyarok (miután Budapesttől elvették a rendezési jogot), bojkottálták az imperialista Bécsben rendezett 1950-es Európa-bajnokságot.

Helyette rendeztek itthon egy háromnapos versenyt, amelyen 100 és 400 méteren is jobb időt úszott, mint az aktuális Európa-bajnok, de minden bizonnyal a váltó is aranyesélyes lett volna.

1951-ben a Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozatát adományozta neki – ez azért érdekes, mert mindössze kilencen kapták meg, rajta kívül olyan kiváló sportolók, mint Novák Éva, Németh Imre, Puskás Ferenc, Bozsik József, Bóbis Gyula, Gyarmati Olga, Papp László és Keleti Ágnes.

Egy 24 napos, Szovjetunióban rendezett közös edzőtáborozás során megrendezett versenyen 56,3 másodpercre javította a 100 méteres országos csúcsot, amit még Csík Ferenc tartott, eredményével világranglista-vezető volt.

Csalódás Helsinkiben

1952-ben, a helsinki olimpián is a versenyszám egyik esélyesének számított. Az elő- és a középfutamban is biztatóan úszott, a döntőt azonban elizgulta, 58.6 másodperccel csupán az ötödik helyen végzett.

Olyan idővel nyerték meg a versenyt, amelyet nekem is ki kellett volna úsznom. Nagyon-nagyon ideges voltam. Talán, ha tíz perccel később lett volna a verseny, én győzök. Vagy akár ha egy félórával előbb lett volna, talán akkor is nyerhettem volna. Éppen abban az öt percben került sor a döntőre, amikor a legrosszabb testi-lelki erőben voltam

– mondta néhány nappal később.

De nem sikerült a bravúr a váltónak, sem amely Gyöngyösi László, Csordás György, Kádas Géza, Nyéki Imre összeállításban szintén csak az ötödik lett.

Öreg-e már Kádas Géza?

A legeredményesebb sportolók 1948-ban

Fanny Blankers-Koen (Hollandia – atlétika) 4 arany
Veikko Huhtanen (Finnország – torna) 3 arany, 1 ezüst, 1 bronz
Paavo Aaltonen (Finnország – torna) 3 arany, 1 bronz
James McLane (Egyesült Államok – úszás) 2 arany, 1 ezüst
Anne Curtis (Egyesült Államok – úszás) 2 arany, 1 ezüst

Kádas folytatta a munkát, az 1954-es torinói Eb-n ugyan csak bronzérmes lett 100-on, de a váltóban Nyéki Imre, Till László és a későbbi vízilabda olimpiai bajnok Dömötör Zoltán társaként végre felért a csúcsra és aranyérmet nyert.

1955-ben már úgy írtak róla, mint az Egri Víz- és Csatornázási Művek igazgató-helyetteséről, aki elnöke volt az Egri VTSB mellett működő társadalmi úszószövetségnek, illetve elnökségi tagja a Fáklya SE országos elnökségének.

„Öreg-e már Kádas Géza?” – tette fel a kérdést 1956. február 28-án a Népsport, nem véletlenül. Az akkor 30 éves úszó ugyan tagja volt az olimpiai keretnek, de a melbourne-i játékokra már nem jutott ki. Pedig akkor máshogy alakul az élete.

Népsport, 1956. február 28. (Forrás: Arcanum.hu)

Az ítélet: bűnös!

Amíg sportolóink Ausztráliában versenyeztek, az itthon kitört forradalom elérte a vidéki városokat is.

„Kádas sosem volt hangadó, politikus alkat, viszont a város egyik legnépszerűbb emberétől elvárták a véleménynyilvánítást. Jóllehet semmilyen erőszakos cselekményben nem vett részt, 1956. december 13-án letartóztatták, és 1957-ben nyolc év börtönbüntetésre ítélték. A rábizonyított cselekményhez (50 db Népszabadság nyilvános elégetése) viszonyított rendkívül súlyos ítélet talán országos ismertsége és helyi népszerűsége miatt született” – írta róla Nagy Barnabás, egri olimpiatörténeti kutató.

A Bp. Katonai Bíróság B. V. 282/1957. sz. ítéletében „Kádas Géza IV. rendű vádlottat az 1956-os ellenforradalomban való tevékeny részvétel miatt bűnösnek mondta ki és nyolcévi börtönbüntetésre ítélte.”

Ezt 1957 júniusában másodfokon is jóváhagyták. Négy évig Vácon raboskodott, többek között a későbbi köztársasági elnök Göncz Árpáddal együtt.

A cikk hozzátette, 1961-es szabadulását követően a vízmű, ahol igazgatóhelyettes volt, segédmunkásként alkalmazta. Sokan elfordultak tőle, nem mertek a politikai elítélttel mutatkozni. 1967-ben a fővárosba költözött, ám ott sem sikerült új életet kezdenie. Egyre több betegség gyötörte, 1979. március 6-án, mindössze 53 évesen halt meg.

A bajnokot jelképező úszó

Hogy Kádast mennyire elismerték világszerte, arról a Népsport 1952. március 21-i cikke is megemlékezett, amely arról szólt, hogy az egyik nagy vetélytárs, a francia Alexandre Jany a France–Hongrie című folyóirat egy közvetlen hangú írásában méltatta.

 

A négyszeres Európa-bajnok, kétszeres olimpiai bronzérmes úszó többek között ezt írta magyar riválisáról: „Kádas Géza nemcsak azt a vízcsobogást jelenti számomra, amelyet hol a jobb-, hol a baloldalamon hallok, amikor hasonló ütemben halad mellettem, verseny közben az uszodában. Kádas Géza a bajnokot is jelképezi, azt az embert, akit maradéktalanul csodálnak és csodálok én is, mert látom, és értékelni tudom, milyen fáradhatatlanul, milyen hallatlan nagy energiával dolgozik, hogy megteremtse azokat a fizikai előfeltételeket, amelyek nélkül lehetetlen jó eredményt elérni.”

Kiemelt fotó: Az 1948-as olimpia 100 méteres döntőjének startja – két magyarral: a legfelső két pályán takarásban Kádas Géza és Szilárd Zoltán (INTERCONTINENTALE / AFP)

Ajánlott videó

Olvasói sztorik