Még a szünet előtt meghallgatták Renner Erikát és később az élettársát a lúgos támadás ügyében a Fővárosi Ítélőtáblán, a megismételt másodfokú eljárás második tárgyalási napján. A 24.hu tudósítója szerint személyeskedésig ment az orvos védője és a sértett párjának beszélgetése a bíróságon.
Délután a táblabíróság megpróbálta részletesen rekonstruálni Bene reggelét azon a napon, amikor Renner Erikát megtámadták. A volt kórházigazgató akkori titkárságvezetője sok kérdést kapott mind a bírói tanácstól, mind pedig az ügyésztől és a védőtől. Bene továbbra is azt bizonygatta, hogy ő mindenképpen a kórházban tartózkodott a támadás idején. A kérdés az volt, mondta-e az alkalmazottjának, hogy az aznapi tárgyalása később kezdődik, és ő maga is később megy be dolgozni. Ez azért fontos, mert ha az orvos korábban szólt, hogy másnap késni fog, akkor egyértelmű, hogy készülhetett a támadásra.
Mivel Renner Erikának és Bene Krisztiánnak is újfent kérdéseket tettek fel, a „klasszikus értelemben” vett szembesítés elmaradt, de a bíró azt mondta, ami történt, az szembesítésnek tekinthető, viszont feltett néhány kérdést, legfőképp a szakítással kapcsolatban, illetve felmerült az is, Bene valóban feltörte-e egykori szeretője e-mail fiókját.
A meghallgatott tanúk között volt mások mellett Bene titkárnője, akit Renner Erika ügyvédjének sikerült némileg összezavarnia. Azt akarta megtudni tőle, hogy az ominózus reggelen ő hány órára érhetett be. Végül a tanú arra hivatkozott, hogy mindez olyan régen történt, hogy fogalma sincs.
Egy másik, tanúként kihallgatott kórházi dolgozó mindenre igyekezett tartalmasan válaszolni, de a sokszor furcsa keresztkérdések özönében alábbhagyott a lelkesedése. Egy idő után csak azt hajtogatta, olvassák el a tisztelt kérdezők az akkori vallomását.
A november 23-i tárgyalás is hosszúra nyúlt, reggel 9 órakor kezdődött és ugyancsak 4 óra körül ért véget. Miután ismertették az ügy, illetve az eddigi tárgyalások tapasztalatait, negyed 11 körül az áldozatot kiküldték a teremből, hogy meghallgassák az ügy vádlottját, az egykori kórházigazgatót. Az orvos azt mondta, vallomást tesz, de fenntartja, amit eddig mondott, ellenben kiegészítette azt. Hosszasan beszélt arról, hogy nem zaklatta a nőt, miután véget ért a kapcsolatuk. Percekig fejtegette, hogy amennyiben a rendőrség vagy a bíróság jobban figyel, megbizonyosodhatott volna róla, hogy a bűncselekmény elkövetésének idején ő a kórház területén tartózkodott. Megjegyezte: nagyon örül, hogy a mostani tárgyalási napokon meghallgatják azokat a tanúkat, akik igazolhatják, hogy valóban az intézményben volt a kérdéses időben.
A két tanú után Renner Erikát kérdezték a bírói tanács tagjai és az ügyész is. Bene ügyvédje ellentmondásokat keresett a nő vallomásaiban. Próbálkozását – hogy hazugságon kapja Renner Erikát – egy pillanatra nevetés szakította meg, amikor a nő „elnézést kért” azért, mert nem szó szerint idézett a jegyzőkönyvből. Az áldozat végig tartotta magát, de amint befejeződött a tárgyalás, elsírta magát.