Bejárta a hazai sajtót a megrázó hír: éheznek, tömegesen pusztulnak a magyarországi fecskék a hirtelen jött hideg, esős időjárás miatt. A madármentő állomásokra százával érkeznek a haldokló állatok, a szakemberek azonban nem sokat tehetnek a megmentésükért.
Mi idézte elő a helyzetet, mennyire gyakoriak a hasonló események, és pontosan mekkora lehet az elhullás mértéke? A tömeges pusztulás okairól, következményeiről Orbán Zoltánt, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szóvivőjét kérdeztük.
Nagyon rossz időzítés
A szakember rögtön az elején leszögezi: az ilyen események a fecskék életének szerves részét képezik. Rendkívül jól repülő madarakról van szó, amelyeknek éppen ezért nincs állományszintű ragadozójuk, így esetükben a legfontosabb szabályozó ökológiai tényezők egyike az időjárási szélsőség. A fecskék táplálékspecialisták, csak repülő rovarra vadásznak, ezért nagyon érzékenyek az évszakhoz képest hirtelen betörő hűvös, csapadékos időre, hiszen ilyenkor a repülő zsákmányok elülnek.
A mostani helyzet annyiban extrémebb a szokásoshoz képest, hogy rendkívül balszerencsés az időzítés, nagyon rosszkor érte a madarakat. A hazai állomány többsége legkésőbb augusztus közepére befejezi a költést, a fiókák ekkorra önállóvá válnak, és nagyjából egy, másfél hónapjuk van, hogy elinduljanak vonulásukra. Ez, a nagyjából szeptember 20-ig tartó periódus az úgynevezett hiperevés ideje, ebben az állapotban a fecskék napi táplálékszükségletük többszörösét fogyasztják el, hogy zsírt halmozzanak fel, illetve extrém méretűvé növeljék mellizmaikat.
„A zsírtartalék képezi az elsődleges üzemanyagot a vonuláshoz, de ha nagyon megszorulnak, akkor a hatalmas mellizmokból is képesek néhány 10 százalékot elégetni” – mondja a 24.hu-nak Orbán Zoltán. A madarak, ha egyszer útra kelnek, képesek megállás nélkül 24 órában repülni, így napi 1000–1200 kilométert megtéve négy-öt nap alatt érnek el a közép- és dél-afrikai területekre.
A szélsőséges időjárás most pont a vonulási felkészülés közepére érkezett meg
– emeli ki a szakember.
A helyzetet bonyolítja, hogy a Balaton térségében elképesztő, az időjárási radarokon is megfigyelhető árvaszúnyog-invázió alakult ki, ami rengeteg dunántúli hiperevő fecskét, illetve sok észak-magyarországi vagy még északabbról érkező, vonuló példányt a környékre vonzott, hogy aztán megérkezzen a rossz idő.
Felélik a tartalékaikat
Érdemes kiemelni: a madarak két-három nap távlatából, akár az ezer kilométerről érkező markáns időjárási frontok közeledtét is képesek észlelni. Mostanra a kifejlett, tapasztaltabb, jobb kondíciójú egyedek többsége valószínűleg már elindult, főleg a fiatalokat azonban meglepetésként érhette a helyzet.
Tegyük fel, hogy egy érintett területre péntek reggel tört be a hideg és a csapadék, ahol aztán kitartott. Az első nap délutánjától nagyjából szombatig a fecskék a tartósan rossz időt és táplálékhiányt felismerve tömegesen összebújtak, melengették egymást, igyekeztek védett helyet keresni a lakott területeken, hogy megóvják meglévő energiatartalékaikat. Az átázás ilyenkor végzetes lehet számukra, hiszen nedves tollakkal sokkal több energiát használnak fel.
Második napra, ha egy kicsit elállt az eső és a szél, ismét megpróbálkozhattak a vadászással, ekkor az utakon is megjelentek, hogy megpróbálják összeszedegetni az elütött rovarokat. A második nap délutánján, illetve a harmadik nap délelőttjén aztán már akármilyen rossz is volt az idő, kénytelenek voltak ismét repülni.
Ekkor következett be az, amit főként vasárnap délután láttunk: annyira felérték a tartalékaikat, elégették a mellizmaikat is, hogy ahol voltak, leereszkedtek vagy lepottyantak.
Ilyenkor már nemhogy energiájuk, hanem repülőizmuk sincs” – nyilatkozza lapunknak Orbán Zoltán.
A tömeges leereszkedés nemcsak az utakon zajlik, hanem lényegében mindenhol, igaz, az emberi megfigyelő számára nem olyan szembetűnően. Ha a folyamat egyszer elkezdődött, a madaraknak percei, órái lehetnek hátra.
Lehetetlen állomány szinten segíteni
A bajba jutott fecskéket látva sokan elkezdték begyűjteni, bedobozolni az éhező egyedeket, hogy aztán madármentő állomásra vagy állatkertbe szállítsák őket. Egy-egy állomáson pillanatok alatt több száz fecske jelenhet így meg, a szakértők pedig nem sokat tehetnek.
A fecskék – mint fentebb írtuk – repülő rovarokra vadásznak, emiatt nem tudnak azonnal tálkából enni, arra csak két-három napig tartó kézből etetés után lehetnek esetleg képesek. „Egyesével kell kézbe venni az éhhalál szélén lévő állatot, naponta legalább három, de inkább öt-hat alkalommal. Ha nem érti, hogy mit akar az ember, erővel, a csőrei óvatos szétfeszítésével kell a torkába ledugni a táplálékot” – mondja a szakember. Egy-egy ilyen művelet három-öt percet vehet igénybe, több száz vagy ezer példány esetén lényegében lehetetlen feladatról van szó.
További gondot jelent a madarak tárolása, a dobozban nem szabad például egymás alá vagy fölé helyezni őket, mert a lepottyanó ürülék beszennyezi a tollakat, ami önmagában röpképtelenné teheti őket. Amennyiben akad olyan fecske, amelyik már kapaszkodva ülni sem tud, az lényegében menthetetlen lesz, mert a szárnytollai a doboz alján teljesen összeragadnak, letöredeznek. A madármentő állomáson ráadásul a dobozban felmelegedve a még jobb állapotban lévők az etetésnél, a doboz felnyitásakor ki is röppenhetnek, az ablaknak repülve pedig elpusztulhatnak.
„Egy-egy állomáson több száz vagy akár ezres nagyságrendű, éhhalál szélén álló fecskét kellene megóvni, a hozzáértő szakembernek szinte azonnal mindet meg kellene etetnie, különben elkezdenek hullani.
Ez egyszerűen képtelenség”
– emeli ki a szóvivő.
A radarképek alapján a Balaton és Tokaj térségében összesen akár 2,5–3 millió példány van, a teljes országban a számuk viszont ennél is nagyobb lehet. Ahogy a szakértő fogalmaz: mindegyikük megmentése lehetetlen küldetés, ami a laikusokat és szakembereket egyaránt megviseli.
Egyre nagyobb a nyomás
A hasonló események egyébként nem példa nélküliek, alapvetően természetes állományszabályzó jelenségről van szó. A probléma az, hogy míg az ilyen tömeges pusztulások a 20. század közepéig százévente mondjuk háromszor fordultak elő, évtizedeket hagyva a populáció regenerálódásának, addig mára a helyzet a klímaváltozás és az egyéb civilizációs ártalmak miatt megváltozott.
„Nem százévente három, hanem a fészkelő terület, a vonulási útvonal, illetve a meteorológiai és egyéb környezeti viszonyokat figyelembe véve évtizedenként több ekkora, az állományt irtó esemény lép fel. Ezt már a madarak képtelenek kompenzálni” – világít rá Orbán Zoltán.
A mostani tömeges elhullás pontos mértékéről semmit sem tudni, esetleg jövő május végére, június közepére lehet tisztább a kép, hiszen ekkora fognak visszaérkezni hozzánk a füsti- és molnárfecskék.
Ha a vonulás során egyébként minden átlagosan alakul, a populációcsökkenésből viszonylag könnyen lehet majd következtetni a szeptemberben elvesztett egyedek számára. Ha viszont a szokásosnál rosszabb periódus következik, és a mostani őszi, illetve a tavaszi vándorlás során is nehéz körülményekkel találkoznak, már bonyolultabb lesz meghatározni az esetleges állománycsökkenés okait.
Az sem kizárható, hogy a vonulás kifejezetten kedvezőnek bizonyult, és nem tapasztalunk majd lényegi csökkenést a nyári visszatéréskor. Az idősebb fecskék területhűek, és nagy arányban térnek vissza korábbi fészkükhöz, ám a fiataloknál nem ez a helyzet. A kifejezetten kedvező telelés azt is eredményezheti, hogy a régi, magyarországi fészkelőkhöz új, például Franciaország területén kikelt fiatal madarak is csatlakozhatnak.
A természet büntet
A hazai költőmadarak között a specialista, repülő rovarvadász fecskéken kívül nem találni még egy csoportot, amelyet ennyire látványosan érintenének a mostanihoz hasonló időjárási szélsőségek. „A klímaváltozás egyik negatív hatása ráadásul, hogy kitolódik a nyár, és sok fecske megpróbálkozik a második költés pótköltésével, esetleg harmadik költéssel, ami akár szeptember végéig, október elejéig is elhúzhatja a költést. Ez hatalmas kockázatot hordoz magában” – mondja a 24.hu-nak a szakértő.
Persze a madarak a rossz időt érzékelve délebbre húzódhatnak, elkerülve a veszélyt. „Az állatvilágban az egyed ugyanúgy döntéseket hoz, mint mi, emberek.
Ha egy döntés jó, a példány tovább is szaporodhat, ha viszont rossz, akkor elpusztul, a természet így »büntet«
– teszi hozzá.
A rossz döntés jellemzően a fiatal, még nem szaporodó állatokra jellemző, és most is éppen ezt tapasztalhatjuk. A magyarországi fecskeállomány jelentős egy része a rossz idő elől valószínűleg – és remélhetőleg – délebbre vonult, a természetes kiválasztódás pedig most az itt maradt egyedeket tizedeli.
