Amikor novemberi éjszakán először ébred az ember szúnyog fülsértő, „szúrós” döngicsélésére közvetlen közelről, először azt hiszi, a nyári rémálmok tértek vissza. Olyannyira, hogy reggel a jókora csípést is igyekszik valami mással magyarázni. Még akkor is, ha mindez rendre ismétlődik, a felismerés csak akkor jön el, amikor már a második vérszívót lapítja ki a falon:
Nem valamiféle télálló szúnyogok megjelenéséről van szó, és nem is arról, hogy a hazánkban már megtelepedett, a miénknél melegebb klímához szokott vérszívók esetleg a lakás mikroklímáján élnék zavartalanul életüket a hideg hónapokban. Mindezt már Dr. Soltész Zoltán biológus, a kétszárnyúak szakértője, az Ökológiai Kutatóközpont és a Magyar Természettudományi Múzeum munkatársa mondja a 24.hu-nak.
A jég alatt is megélnek
A hazánkban őshonos 50 csípőszúnyogfaj változatos telelési stratégiákat alkalmaz. Egy részük tojás alakban hever a földön olyan mélyedésekben, amelyekben nagyobb esők, áradások visszahúzódása után pocsolyák képződnek. Igencsak szélsőséges időjárási körülményeket képesek elviselni, majd mikor a körülmények ideálissá válnak, azaz melegszik az idő és megérkezik a víz, fejlődésnek indulnak.
Mások, mint például a mocsári szúnyogok már lárvaállapotban, vízben töltik fagyos időszakot ami azért is érdekes, mert a lárvák „normál esetben” a víz felszínére evickélve a légkörből vesznek fel oxigént speciális légzőcsövükön keresztül. Ők viszont akkor sem kerülnek bajba, ha befagy a víz.
Vízinövények üreges szárába szúrják légzőszervüket, és a növényen keresztül végzik gázcseréjüket
– világít rá Soltész Zoltán.
A hosszúlégcsövű téliszúnyog tojásai ősszel kelnek ki. A jéghideg vízben nagyon lassan, de fejlődnek, aminek fontos következményeként tavasszal ők repülnek ki először, nem kell más fajokkal osztozni az erőforrásokon.
Felébrednek és csípnek
Néhány faj képes zsírtartalékot felhalmozni, és imágó formában, azaz teljesen kifejlett rovarként áttelelni – témánk valójában őket érinti. Tíz Celsius-fok alatti hőmérsékleten már nem repülnek, inkább védett, hűvös, de lehetőleg nem túl fagyos helyet választanak annak ellenére, hogy túlélik, ha párszor csonttá fagynak. Sokszor telepszenek meg pincékben, nem szigetelt padlásokon, ablaktokokban, erkélyek, teraszok zegzugaiban, és egyfajta hibernációban várják a tavaszt.
Lakásokban ilyen kor tél elején az imágó állapotban telelő gyűrűs szúnyoggal találkozhatunk. Ezt a fajt küldik be mostanában leggyakrabban az ázsiai tigrisszúnyog vizsgálatát célzó projektbe.
Rendkívül bosszantó, ha még télen is szúnyogcsípéseket kell elszenvednünk, ám vigasztaljon a gondolat, az újdonsült „anyáknak” a lakásban nincs hova lerakniuk a tojásaikat, élelmet sem igen találnak. Ugyancsak az élelem és a szaporodóhelyek hiánya miatt valószínűtlen, hogy a trópusi területekről érkező ázsiai tigrisszúnyogok emberi hajlékokban, aktívan töltsék a telet.
Kiemelt kép: SCIEPRO / SCIENCE PHOTO LIBRARY / SKU / Science Photo Library
