Miközben Szudánban a reguláris hadsereg és a különleges erők vetélkednek egymással, a legújabb puccs nyomán kialakult polgárháború ellenére még léteznek a demokráciáért küzdő gerillák is. Mit akarnak az egyes szereplők? Van-e esély a békére az egyik legnagyobb afrikai országban?
Csád keleti határa már tele van menekülttáborokkal, melyek városként funkcionálnak, a beözönlő menekültek miatt azonban havonta új menekülttáborok nőnek ki a földből.
Tizenkét órán át tartott az autóút a csádi fővárosból a szudáni határig: borjúgázolás, a megértése annak, mit jelent a szegénység, kultúrák háborúja a földművesek és az állattenyésztők között.
Az orosz–ukrán háború és a Gázában dúló konfliktus miatt kevés figyelmet kap az április óta dúló szudáni polgárháború, pedig a világ legnagyobb belső menekültválságát indította el, és ismét népirtás kezdődött az ország leginkább instabil régiójában.
A mentőakcióban a brit hadsereg 16. légi szállítású támadó dandárja, valamint a királyi tengerészgyalogság és a légierő több mint 1200 tagja vett részt.
Április elején kellett volna megállapodni Szudánban a demokratikus átmenet részleteiről, ehelyett azonban az ország de facto vezetője és közvetlen helyettese egymásnak estek. A békés átmenet reménye pokoli harcokban oldódik fel, a külföldiek pedig hanyatt-homlok menekülnek.
A legrosszabbtól tartva nyugati és közel-keleti államok sorra menekíti ki állampolgárait Szudánból, sokan pedig egy újabb hatalmas humanitárius katasztrófától, menekültválságtól, egyúttal a térség destabilizálódásától tartanak.